Paris-Roubaix 2018: lehengerlő Sagan támadás egy tragédia árnyékában

37 évvel ezelőtt nyert utoljára Paris-Roubaix-t uralkodó világbajnok. Bernard Hinault 1981-es győzelme után most Peter Sagannak (Bora-hasgrohe) sikerült véghezvinnie ugyanezt a bravúrt. A nap történései egy szomorú epilógussal zárultak: a kerékpáros közösség egy fiatal tagját veszítette el Michael Goolaerts személyében.

Kép forrása: https://twitter.com/Paris_Roubaix

Kegyes volt az időjárás a vasárnap délelőtt 11 órakor elstartoló mezőnyhöz: Compiègne-ban verőfényes napsütés fogadta a versenyzőket, akik aztán a továbbiakban is megúszták eső nélkül. Ennek ellenére egy ideig mégis úgy tűnt, ideges versenyre számíthatunk, már az első (29.) macskaköves szektor előtt is több bukás történt. A nap szökevénycsoportja egy kilenc fős társaság volt – Sven Erik Bystrøm (UAE Team Emirates), Silvan Dillier (AG2R La Mondiale), Marc Soler (Movistar Team), Ludovic Robeet (WB Aqua Protect Veranclassic), Jimmy Duquennoy (WB Aqua Protect Veranclassic), Jelle Wallays (Lotto Soudal), Geoffrey Soupe (Cofidis, Solutions Credits), Gatis Smukulis (Delko Marseille Provence KTM), Jay Robert Thomson (Dimension Data) – ők nagyjából a Trouée d’Arenberg után kezdtek el szétszakadozni, a csoport tagjai lemorzsolódni.

Bár a Trouée d’Arenbergről azt szokták mondani, hogy inkább csak látványosság és a rajongók körében kialakult mítosz miatt érdekes, de taktikai jelentősége nem igazán van, idén valóban fontos mozzanat helyszíne volt. Nagyjából a szektor felénél Mike Teunissen (Sunweb) indított támadást, vele tartott Philippe Gilbert (Quick Step Floors) is. Később Nils Politt (Katusha-Alpecin) is felzárkózott hozzájuk, de az első számú szökevénycsoportot végül nem sikerült elérniük, nagyjából 20 kilométer múlva megfogták őket.

Ezután következett Gilbert csapattársa, Zdenek Stybar, ekkor már az esélyesek csoportjában is időről-időre akadtak további próbálkozások, amelyek végül elhaltak.

Még a taktikailag fontosnak tartott Mons-en-Pévèle szektor előtt, 54 kilométerre a céltól Peter Sagan indította be a rakétákat és érte utol az akkor már csak három fősre fogyatkozott (Dillier, Wallays és Bystrøm) szökevénycsoportot. Sagan komoly tempót diktált, előbb Bystrøm, majd Wallays is leszakadt, csupán Dillier bírta vele a lépést, bár az utolsó kilométereken igencsak félteni kellett a svájci bajnokot, a fáradságtól már egyre nehezebben koncentrált, időről-időre fennállt a veszély, hogy a macskaköveken nem tudja eléggé erősen tartani a bringát és kicsúszik alóla.

A két kerékpáros előnye közvetlen üldözőihez képest volt másfél perces is, végül nagyjából 45-50 mp környékén stabilizálódott. A roubaix-i Velodromba is együtt érkeztek, ahol az ilyen helyzetekben jóval rutinosabb Sagan beállt szökevénytársa mögé, és nagyjából 100 méterrel a cél előtt robbantott mögüle – sikerrel. A világbajnok a két évvel ezelőtti Ronde van Vlaanderen győzelme után begyűjtötte a második monumentális egynapos elsőségét is.

Saganék üldözői közül Niki Terpstra (Quick Step Floors) volt a legerősebb, ő a Velodrome-ba már egyedül érkezett lerázva a kilométereken keresztül vele együtt tekerő Greg van Avermaet (BMC),  Jasper Styven (Trek-Segafredo) és Sep Vanmarcke (Team Education First) triót.

Nagyjából akkor, amikor Zdenek Stybar támadásba lendült, érkezett a hír, hogy a Verandas Willems Crelan 23 éves belga versenyzőjét, Michael Goolaertset újra kellett éleszteni és mentőhelikopterrel a lille-i kórházba szállították. Állapotáról akkor nem lehetett semmit tudni. A csapat késő este hozta nyilvánosságra, hogy a verseny során 148 kilométerrel a cél előtt bukó és  szívrohamot kapott fiatal bringás életét nem sikerült megmenteni.