fbpx

Öt éves távon két mérföldkő a kerékpársportunkban – interjú Eisenkrammer Károllyal

Öt éves időtávon két mérföldkőhöz is megérkezik a magyar kerékpársport, hiszen 2015-ben újraindult nemzeti körversenyünk, a Tour de Hongrie, 2020-ban pedig otthont adhatunk a háromhetes viadal, a Giro d’Italia startjának. A két esemény nyilván összefügg, az intenzív fejlődésről a magyar kör főszervezőjével, Eisenkrammer Károllyal beszélgettünk.

Eisenkrammer Károly a 2019-es Tour de Hongrie 5. szakasza után

Bikemag: Kezdjük a magyar körversennyel, hogyan sikerült szintet ugrani a Tour de Hongrie-val?

Eisenkrammer Károly: A legnagyobb ugrás 2015-ben történt, amikor a semmiből újra lett Tour de Hongrie. Azért fontos ezt elmondani, mert mostanában már az előző évhez, esetleg a szomszédos szlovén vagy horvát körversenyhez szokás hasonlítani, de érdemes visszatekinteni, mert nem magától értetődő, hogy lennie kell nemzeti körversenynek. Én életem során már kétszer futottam neki, hogy újraélesszem a Tourt. Először nagy pofonnal szálltam ki, most ezt nem szeretném. Hosszú távra tervezünk, sok éven keresztül szeretnénk ezt az eseményt fejleszteni a magyar kerékpársport érdekében. A 2015-ös újraindulás rengeteg barátot, lelkes segítőket hozott, akik itt maradtak a verseny mellett. Nehéz valamit újrakezdeni, de még nehezebb fenntartani a színvonalat és újból és újból beletenni a lelkesedést. Ehhez már cégszerűen kell működni, ami komoly kihívás. A Vuelta Sportirodának a Tour de Hongrie előtt is volt sok más tevékenysége és a nyereségünk jelentős része most sem a Tour de Hongrie-ból jön. Nagyon nehéz ezeket összehangolni a Tour de Hongrie-val, ami a szerelem és szívünk szerint mindig több és több energiát fektetnénk bele.

Bikemag: A lelkesedés egy dolog, de nyilván sok pénzre is szükség van egy ilyen színvonalú versenyre. Hogyan tudtatok 4-5 év alatt ennyi támogatót magatok mellé állítani, mi a titka a pozitív fogadtatásnak?

Eisenkrammer Károly: Azt gondolom, hogy sokban a személyemhez is kötődik a történet. Kellően őrültnek gondolnak a barátaim és a támogatóim, és az ilyen bolondokat – azon kívül, hogy megmosolyogják az emberek – néha azért segítik is. Nagyon nagy szerencsém van, hogy mindig találtam olyan támogatókat, akik a következő lépésben tudtak segíteni. Nem mindig tudom, hogy mi lesz holnapután, de a holnapot általában igen, és minden követ megmozgatok, hogy a jó irányba haladjon a folyamat. 2015-ben az akkori Kerékpáros Szövetség döntése kellett ahhoz, hogy újraindulhatott a Tour de Hongrie. A költségekbe a szponzorok mellett a rajt- és célvárások is be tudtak szállni. A polgármesterek megnyerésében az is számított, hogy – Révész Máriusz hathatós közreműködésével – Áder János köztársasági elnök elfogadta a fővédnöki felkérésünket. Ennek ellenére is nagyon nehéz volt az első év. A feleségemmel tudtuk, hogy komolyabb „zsebbe nyúlásra” lesz szükség a családi cég kasszájából, de szerencsére akkor egy olyan időszakban volt a cég, hogy a több tízmilliós bukást is elbírta. Bíztunk abban, hogy 2016-17-ben egy üzletileg is jó modellé válhat majd a körverseny. 2016-tól, az első média- és sportszakmai szempontból sikeres év után jött az a fontos lépés, hogy az állam is meglátta a fantáziát a Tour de Hongrie-ban. Nagy szerencsénk, hogy a mostani kormányzat sportbarát és kiemelt sporteseményeket támogatnak. A nagy világversenyek közepette egy Tour de Hongrie a maga „szerény” 100-150 milliós költségvetésével nem volt olyan súlyos tétel, hogy ne lehetett volna néhány tízmillió forintot találni rá. 2016-ban L. Simon László volt az, akin keresztül olyan támogatáshoz tudtunk jutni, ami stabilizálta a versenyt.

Tour de Hongrie szervező stáb

Bikemag: Számok szerint az akkori versenyek miben különböztek a 2019-eshez képest, ahol már élő televíziós közvetítésben követhettük a Tour de Hongrie-t, akár a Tourt vagy a Girót?

Eisenkrammer Károly: A 2015-ös és 2019-es versenyek között ha nem is nagyságrendi, de többszörös különbség van sok tekintetben. A legnagyobb eltérések azonban – ami viszont már több nagyságrend – a médiamegjelenésekben és médiaanyagok gyártásában tapasztalhatók. Az áttörést az jelentette, amikor sikerült 2018-ban olyan televíziós képeket gyártani a versenyről, melyek megközelítették azt, amilyennel az emberek az Eurosporton is találkoznak. Vagyis már nem csak egy sportversenyről, hanem országimázs-építő eseményről is beszéltünk. El tudtuk mi is hinni, hogy ez egy járható út és el tudtuk hitetni a kormányzattal, hogy ahhoz képest, amennyi pénzt elköltenek országimázs építő kampányokra és filmgyártásra, a Tour de Hongrie pénzügyi oldalról csak egy kerekítési hiba. Ehhez képest az eurosportos megjelenés lehetőségében hatalmas potenciál van, rengetegen láthatják Magyarországot a terjedelmes közvetítésben. Nagyon szerencsés egybeesés volt, hogy 2016-ban Révész Máriuszt nevezték ki kerékpározásért és aktív kikapcsolódásért felelős kormánybiztosnak – ő ismeri és érti a nemzetközi kerékpárversenyekben rejlő lehetőségeket. Elsősorban neki köszönhető, hogy ma a Tour de Hongrie több éves, tervezhető kormányzati támogatással bír.

A következő igazi áttörés a 2015-ös induláshoz képest tehát az a Kormányhatározat volt, ami kijelölte, hogy mit kell megtennünk és hová kell eljutni. Ez hihetetlen lehetőség a korábbi Tour de Hongrie-hoz képest, viszont ha valaki megnézi, hogy mit írnak elő, ez egy nagyon komoly és nehéz feladat is egyben. Konkrétan meg van határozva például az eurosportos adásidő, amihez le is kell gyártanunk a műsort. Olyan dolgokkal foglalkozunk, amivel korábban sosem: műholdakat és helikoptereket bérlünk, Hollandiából, Spanyolországból érkezik hozzánk az a média-gyártó csapat, akik Tour de Farance-t, Girót, vagy olimpiát közvetítenek.

Dr. Princzinger Péter – MKSZ elnők, Révész Máriusz – kormánybiztos, Dr. Szabó Tünde sportért felelős államtitkár és Eisenkrammer Károly a Giro d’Italia magyarországi rajtjának bejelentésekor

Bikemag: Elnézve a hazai kerékpáros események palettáját, a Tour de Hongrie magasan kiemelkedik ismertségben, milyen hatása volt ennek a kerékpársportunkra, sikerült-e magával húznia a teljes közeget?

Eisenkrammer Károly: Ha megnézzük a Tour de Hongrie indulását és hol tart most, valamint megnézzük a kerékpársportunkat, hol tartott 2014-ben és hol tart most, akkor elég jól lehet látni a párhuzamot. Merem állítani, hogy a TdH intenzív fejlődése magával rántotta a kerékpársportot, és a szövetséget is. 2014-ben még az a veszély fenyegette a Magyar Kerékpáros Szövetséget, hogy kiesik a kiemelt sportágak közül és visszasüllyed egy korábbi nagyon szerény támogatási státuszba. Most ott tartunk, hogy az MKSZ egyik projektet a másik után szerzi, idegenforgalmi fejlesztések milliárdos büdzsével, éppen terveződik 2-3 velodrom, utazhatnak a válogatottak több szakágban világversenyekre. Már arról beszélünk, hogy tehetséges magyar fiatalok hová akarnak elhelyezkedni, WorldTour-licences sportolóink vannak, ami 2015-ben még elképzelhetetlennek látszott. Picit azt sajnálom, hogy az a helyzet, ahová belecsöppentünk ezzel az intenzíven fejlődő nemzeti körversennyel, az valójában egy szerény alapokon nyugvó kerékpársport. Nagyon kevesen vagyunk, és azt a kevés embert is felszippantottuk mi a Tour de Hongrie-val és a Tour de Hongrie körül lévő csapatokkal. Ha belegondolunk abba, hogy például a szlovén kerékpársportnak mit jelent mondjuk egy szeptemberi hónapban részt venni a kerékpáros világeseményeken, mountain bike- és országúti vb-n, akkor látható, hogy 20-30 világszínvonalon is megfelelően teljesítő versenyzőből megoldja. Nekünk, ha igazán nyerni akarunk, akkor van Valter Atink, Dina Marcink, Peák Barnánk és velük kellene megugrani az összes kihívást. Közben Attila és Marci eltávolodnak a mountain bike sporttól, ami persze érthető, mert nem lehet egy fenékkel több lovat is megülni. De érthető a döntésük, mert a Tour de Hongrie nagyon intenzív sikerének és erőteljes médiamegjelenésének köszönhetően az országúti szakág beszippant minden tehetséges magyar bringást, űrt hagyva maga mögött. Várni kell most arra, hogy a következő generáció beérjen és legyen megint 5-6 fős mountain bike válogatott is, akik szerzik az olimpiai kvalifikációs pontokat.

Munka közben

Bikemag: Nyilván a felfokozott érdeklődéssel az országúti kerékpársport iránt összefügg azzal is, hogy jövőre Magyarország rendezheti a Giro d’Italia rajtját. Mennyiben alapozta meg a Tour de Hongrie sikere azt, hogy 2020 a kerékpározás éve lehet Magyarországon és otthont adhat a világ egyik legfontosabb kerékpárversenyének?

Eisenkrammer Károly: Maga az, hogy a Tour de Hongrie-val el tudtunk jutni az eurosport-os élő közvetítésig és százezrek, milliók nézik a versenyt, megnyitotta azt az igényt, hogy lehet-e ennél még többet elérni? A Magyar Körverseny sikerével felébresztettük az érdeklődést a Kormányzatban. És ismét jön Révész Máriusz, aki kijárta, hogy tárgyalásokat kezdeményezhessen a nagy körversenyek szervezőivel, hogy mit szólnának egy ilyen együttműködéshez, ami a Nagy Rajt Magyarországra hozataláról szól. Először a Tour de France szervezőinél jártunk, de ott csak nagyon távoli megoldásokról tudtunk egyeztetni, a sok év és a még több év távlatában lehetett gondolkozni. Jött azonban egy nagyon gyors ajánlat a Giróra, amire nem lehetett nem lecsapni. Őszintén bennem nagyon komoly kételyek voltak, hogy a mostani állapotában lévő magyar kerékpársport és közeg érett-e arra, hogy befogadja ezt a hatalmas eseményt. Féltem attól, hogy nyom nélkül maradhat a Giro magyarországi jelenléte, de ez már nem így van. Révész Máriusz szavai biztosítottak arról, hogy nem fog elveszni a befektetett energia: „Készüljünk arra, hogy a Giro éve a kerékpározás éveként úgy valósuljon meg, hogy ha a verseny három napja alatt szakadni fog az eső és borzalmas időjárási viszonyok között zajlik a verseny, akkor is azt mondják az emberek, hogy megérte idehozni a Girót, mert a Giro kapcsán olyan projektek indulnak el, melyek hosszú távon hagynak nyomot.”

Bikemag: Melyek ezek a projektek?

Eisenkrammer Károly: Például Gondoltuk-e azt 5 éve, hogy a Girónak is köszönhetően már biztosan lesz két WorldTour versenyzőnk jövőre? Biztosak lehetünk abban, hogy még 2-3 versenyzőnk hamarosan pro-kontinentális csapatban jelenik meg a nemzetközi kerékpársportban. Olyan figyelem esik Magyarországra, hogy egymásnak adja a kilincset Ivan Basso, Alberto Contador, vagy a Mitchelton-Scott tulajdonosai, egyszóval bekerültünk a profi kerékpársport körforgásába. A Giro kapcsán egy pozitív agymosáson fog keresztülesni az a sok település, ahol a mezőny majd áthalad, ami az emberek figyelmét a kerékpározás felé fogja fordítani. Az a kommunikációs kampány, ami jövő májusig lemegy, nyomot fog hagyni az emberekben. Mondok egy általam ismert példát, arra is, ami látszólag nem közvetlenül a verseny rendezéséhez kapcsolódik, de mégis a Giro adta a nagy lökést. A korábbi években a Bringaakadémia tantárggyal mi is kezdeményeztünk, hogy induljon közlekedésbiztonsági kerékpáros oktatás az általános iskolákban, sőt, abban a projectben is központi szerepünk van, amely során két év alatt háromszázezer, vagyis az összes 4.-5. osztályos gyerekhez jutott el egy kerékpáros, közlekedésbiztonsági munkafüzet. Ennek látszólag nincs sok köze a kerékpársporthoz, de mégis, hiszen azt a bázist hozzuk létre, akik a kerékpározásra nyitottak lesznek. A közlekedési kultúra hosszú távú megváltoztatásában nagyon fontos a gyerekek képzése, azért, hogy ők 10-20 év múlva másképp közlekedjenek. Ebben évről évre pici lépésekkel haladtunk előre, de most a Giro kapcsán bedöntjük az ajtót. Ha minden a tervek szerint alakul, akkor Révész Máriusz lobbitevékenységének köszönhetően 2020-tól minden általános iskolában lesz alapszintű képzés és KRESz vizsga. A 4-5. évfolyamokban vizsgát fognak tenni a kerékpáros közlekedési ismereteikből és a sikeres vizsga össze lesz kapcsolva Giro d’Italia ajándékkal. És nem csak akkor lesznek Giro d’Italia-hoz kapcsolódó programok, amikor a mezőny elhalad, hanem folyamatos, egész éven át tartó projektekről beszélünk.

Mauro Vegni versenyigazgató, Peter Sagan háromszoros világbajnok és Révész Máriusz a 2020-as Giro d’Italia prezentációján

Bikemag: Mit profitálhat hosszú távon a magyar kerékpársport a Giro d’Italia rajtból és a kapcsolódó projektekből?

Eisenkrammer Károly: Ha azt mondjuk, hogy a Giro elhalad és nem marad mögötte más csak a profi kerékpársportban az a 2-3 versenyzőnk, akiket folyamatosan láthatunk majd versenyezni az eurosport közvetítésekben, szurkolhatunk nekik… ha néhány tehetséges versenyzőnk lehetőséget kap kontinentális csapatokban, Kométában, vagy akár egy Androniban, és megerősödik néhány magyar kerékpáros országúti csapat, ahol lehetőséget kapnak a fiatalok, hogy a kerékpározást válasszák hivatásszerűen 30 éves korukig… ha ennek köszönhetően a kerékpáros szövetség utánpótlás támogatása serdülő és ifjúsági kortól is megerősödik és nem csak a szülői pénztárcákon fog múlni, hogy a tehetséges gyerekek ottragadnak-e a sportágban, hanem üzemszerűen tud működni a rendszer… ha az iskolákban elindul és stabilizálva meg tud maradni a kerékpáros közlekedésbiztonsági képzés, háttérbázissá kiteljesítve a projektet, már ez sem lenne kevés. A legoptimálisabb verzió az lenne, hogy lehetősége legyen a kerékpáros szövetségnek, hogy úgy tudja támogatni a klubokat, olyan szakmai munka folyjon, hogy a Giro hatására is kerékpározni akaró gyerekek megfelelő szakemberekkel, szakmai stábokkal dolgozhassanak, fejlődhessenek. Én az utóbbi téren érzek most hiányosságot, és azért aggódom, mert a klubok nagy része nem fogadóképes a gyerekek tömegére, akik bringázni szeretnének. Nem tudom jövőre ezen túl lehet-e lendülni, remélem lesz változás, de azt a képet szeretném látni, hogy 2021-22-ben a bajnokságokon minden szakágban megugrik a résztvevők száma és nagyon sok gyerek fordul a bringázás felé. Mi magunk is támogatunk egy klubot, ahol szeretnénk tenni ennek érdekében.

A Tour de France versenyigazgatója, Christian Prudhomme és Eisenkrammer Károly

Bikemag: Kimondhatjuk, hogy Giro d’Italia rajt nem lesz még egyszer a következő években, de zárszóként mit gondolsz, mi lehet a saját gyermek, a Tour de Hongrie hosszú távú jövője?

Eisenkrammer Károly: A Giro kapcsán a Tour de Hongrie iránti érdeklődés és nyitottság is megnőhet, nagyságrenddel változhat. A Tour de Hongrie-val kijelölt célunk van: 2021-ben „Pro Series” versennyé szeretnénk válni, ami a Nemzetközi Kerékpáros Szövetség szabályainak változtatásával egy nagyon nehéz kihívás, de ez a cél. Az a hosszú távú vízió, hogy a Pro Series-be lépve évről évre Magyarországra hívhassuk a világsztárokat úgy, hogy mindeközben magyar esélyesek is ott legyenek a rajtvonalon. És most elnézve a magyar tehetségeket, erre van is esély.

 

Tématámogatás. Készült Magyarország Kormánya támogatásával.

 

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.