Nonszensz! “Én a helyében már rég lemondtam volna” – Interjú Harangvölgyi Andrással
Korrupció; hamisítás; szakmaiatlanság; Gittegylet; a magyar válogatott leszereplése; válogatott edzőtáborok hobbikerékpárosoknak, nincsenek bajnoki mezek; vannak bajnoki mezek, de rosszak – címszavakban összefoglalva, ahogyan már lemondott sportvezetők is látják a kerékpáros szövetség ténykedését. Ezek után nem csoda, ha az olvasó ingerküszöbét nehéz átlépni, mi azonban most újult erővel és lelkesedéssel állunk elébe a feladatnak. Hátha ezúttal rend teremtődik…
Eisenkrammer Károly és Tóth Árpád után ezúttal azt a személyt kerestük fel, aki a közvélekedés szerint Katona Kálmánt pozícióba hozta. Harangvölgyi András-interjú:
Harangvölgyi András (mikrofonnal a kezében)
Bikemag: A hazai Mounatin bike sportágban köztudott, hogy Katona Kálmán a te jelölésed alapján lett az MMTBSzSz szövetség elnöke. Kérlek, meséld el miért tartottad őt a legjobb jelöltnek!
Harangvölgyi András: Ez egy nagyon összetett dolog. Magát a jelölést megelőzte az, hogy lemondott az akkori szövetségi elnök (Sipiczki Róbert) egy új, üzleti alapon szerveződő szövetségi modellel és reformcsomaggal előálló csoport javára. Ezek után volt egy közgyűlés, – hiszen ezt hivatalossá kellett tenni – ahol a csoport vezetője és elnökjelöltje, Simonyi Ákos kijelentette, hogy ő csak az általa hozott stábbal és az általuk megalkotott alapszabály tervezet megszavazása esetén hajlandó vállalni a feladatot. Ezt végül nem fogadta el a közgyűlés. Ezek után nem is volt választás, mert a Simonyiék fölálltak és kivonultak a közgyűlésről.
Azon a közgyűlésen váratlan helyzet állt elő és az országúti szakág képviselői ott helyben Sipos Jánost szerették volna elnökké választatni. Akkor én, mint a MMTBSZ alapító tagja, védve a montisok érdekét javasoltam, hogy az elnök választást halasszuk el, annak érdekében, hogy a montis szakág is tudjon jelöltet állítani. Ezt a közgyűlés megszavazta és akkor került a képbe Katona Kálmán. Megjegyzem, azok után, hogy a háttér beszélgetések során senki nem akarta vállalni az elnökséget. Később Kálmán egyeztetéseket folytatott az országúti lobbival (Törzsök Zsolt, Takács Gyula), akik később támogatásukról biztosították őt. Sipos János pedig visszalépett az elnökjelöltségtől.
Közeledett a következő közgyűlés, ahol gyorsan elő kellett állni egy új elnökjelölttel. Én akkor kértem fel Katona Kálmánt a pozícióra.
Bikemag: Honnan ismerted Katona Kálmánt? Hogyan került a képbe, mint elnökjelölt?
Harangvölgyi András: Annak idején végigment a Duna Maratonon. Ez neki nagyon tetszett, és amikor ő olyan pozícióban volt, akkor megpróbálta támogatni a versenyt és általában a kerékpársportot. A Balatoni kerékpárutat is ő lobbizta ki, mint Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi miniszter (1998-2000 között töltötte be ezt a tisztséget – a szerk.) és arra gondoltam, hogy annyi konfliktus volt már a sportágon belül, hogy jöjjön kívülről egy olyan ember, aki nem vett ezekben a vitákban részt, nincsenek sérelmei.
Közben felvetődött egy másik jelölt, Lánczi Tamás is, akit Eisenkrammer Károly javasolt.
Eljött az újabb közgyűlés ahol Lánczi Tamás visszalépett, így Katona Kálmán lényegében véletlenül lett elnök. Ő maradt az egyetlen jelölt. Az országútisok elfogadták ezt.
Azt gondoltam, hogy Kálmán alkalmas lesz arra, hogy ezt a feladatot ellássa. Tehát nem én döntöttem. Jól is néznénk ki, hogyha egy személyben én döntenék. Volt egy közgyűlés és ott törvényesen megszavazták őt. Nem innen datálódik a probléma…
Bikemag: Azóta két év telt el. A fejlemények tükrében, ma is úgy gondolod, hogy jó ötlet volt őt elnöknek javasolni?
Harangvölgyi András: Erre nehéz válaszolni. Nem volt jó ötlet. Nem az történt, amiben előzetesen a szakmai stábbal megállapodtunk. Az ezzel kapcsolatos terveket egyébként a választás előtt több nyílt fórum keretében állítottuk össze. Annak tudatában lett Katona Kálmán az elnök, hogy ezt a modellt meg akartuk valósítani.
Hozzá kell, tegyem, hogy az egyesületek nagy felelősséggel tartoznak a dolgokért, mert lehet mindenféléket mondani, de effektíve az ő mérhetetlen passzivitásuk az már eleve meghatározza a jelenlegi helyzetet. Itt jelen pillanatban a törvények szerint a közgyűlés dönt, ahol mindenki szavazhat és elmondhatja a véleményét. Az MMTBSzSz szakág elnök választási közgyűlésen összesen nyolc egyesület vett részt. Egyhangúlag Katona Kálmánt választották meg, más jelölt nem volt és senki nem is javasolt mást.
Bikemag: Nyolc egyesület vett részt a körülbelül mennyiből?
Hatvanból. De a legutóbbi közgyűlésen is csak 12-en voltak. Ez kulcsfontosságú dolog, teljes passzivitás van az egyesületi vezetők részéről.
Bikemag: Szerinted miért alakult ki ez a homokba dugom a fejemet hozzáállás az egyesületi vezetők részéről?
Harangvölgyi András: Egyrészt az egyesületek nagy része baráti társaságot képez, ahol van, aki lelkesen megpróbál egy ilyen csapatot összehozni, majd utána rájön, hogy nincs pénz, rájön arra, hogy ez gyakorlatilag mekkora munka, lelohad a lelkesedés és onnantól kezdve nincs motivációja arra, hogy komolyan, mint egy egyesületi vezető csinálja ezt az egészet – és így a szövetségi döntésekbe sem kíván belefolyni. Magyarán szólva nagyon sok munka van vele, iszonyatos sok adminisztrációval jár, és közben pedig se pénz se posztó. Ezért effektíve azok közül az egyesületek közül, akik most képezik a szövetséget, van 8-10, akik aktívak, akik járnak versenyekre, akik foglalkoznak azzal, hogy szponzorokat találjanak, de a tagegyesületek 60-70 %-a hobbi szinten, szórakozásként végzi az egészet. Ez egyáltalán nem biztos, hogy rossz, de mégsem mehetünk el a dolog mellett szótlanul, hiszen szavazati joggal bírnak, ám nem élnek ezzel a lehetőségükkel.
Bikemag: Térjünk vissza az előző kérdésre! Kérlek, fejtsd ki egy kicsit bővebben, hogy miért gondolod úgy, hogy Katona Kálmánt nem volt jó ötlet jelölni! Mik a jelenlegi legnagyobb problémák?
Harangvölgyi András: Ahogy az előbb is mondtam, fölállítottunk a szakmával, egyesületi vezetőkkel egy olyan koncepciót, ami szerint úgy gondoltuk, hogy a monti sportnak és az MKSZ-nek működnie kéne. Erről írásbeli dokumentumok is készültek. Ez beadásra került a Magyar Olimpiai Bizottsághoz (MOB) is. Ugyanebben az időszakban, Madarász Gábor lett az MKSZ elnöke, aki kapcsolatai révén lobbizta ki, hogy a kerékpársport bekerüljön a 16 kiemelt sportág közé az utolsó pillanatban. Tehát ezt a közvélekedéssel ellentétben nem Katona Kálmán intézte el, ezt tisztázzuk.
Felcsillant a remény, hogy lesz pénz. Ekkor jelentősen megváltozott Katona Kálmán hozzáállása is, mert onnantól kezdve nem egy hobbi szövetséget kellett valahogy elirányítgatnia, hanem ez már kihívás lett számára. Úgy gondolta, hogy ő ebből a dologból, mint sikertörténetből tud majd kijönni.
Innentől datálódik a probléma: minden döntést saját hatáskörbe vont. Összesen két embert engedett be a szakmából, pont azt a két embert, aki végig ellene szavazott a korábbi közgyűléseken. Gyakorlatilag mi, akik segítettük és sokat dolgoztunk a szakmai tervvel, ki lettünk zárva minden döntésből mind formálisan, mind szakmailag – hogy miért arra a mai napig nincs válasz. Én két éve Katona Kálmánnal nem is beszéltem. Egyik pillanatról a másikra olyan pálfordulatot vett, ami nyilván a politikusi vénából adódik – abban a szakmában elképzelhető, hogy egyszer ezt mondja, máskor meg mást. Ezeknek a dolgoknak én hangot is adtam, amire én ellenség lettem, majd szépen lassan következett Eisenkrammer Károly, Nagy Ádám és a többi elnökségi tag… Ezeket az embereket – akik alapvetően sokat tettek a Mountain bike sportért – Katona Kálmán nemkívánatos személyeknek kiáltotta ki.
Bikemag: Úgy gondolod, hogy az elnökségi tagok ezért mondtak le?
Igen, mert Katona Kálmán mindent csak egy személyben volt hajlandó eldönteni. Hiába dolgozott az államigazgatásban évekig és volt nagyvállalati vezető is, nálunk egyszerűen nem tartotta be az alapvető szabályokat, törvényeket. Az elnökségnek kell döntenie, nem az elnöknek! Az elnök a végrehajtója az elnökség döntéseinek.
Amikor semmibe vette az alapszabályt. a működési szabályt, az elnökségi tagokat, akkor ők maguk sorra elkezdtek lemondani. Az elnök hamar lényegében egy olimpiai sportágban egy személyben hozta a döntéseit, ami nonszensz.
További nagy probléma, hogy a sorozatos szabálytalanságokra való felhívásaink miatt egyes tagegyesületek negatív skatulyába zártak minket: „Na, már megint ők, biztos nem kapnak elég pénzt.” Ilyen nagyfokú tudatlanság mellett nehéz rendet csinálni.
Bikemag: Akkor lényegében egyetértesz azokkal, amiket megfogalmazott a Eisenkrammer Károly és Tóth Árpád a korábban megjelent interjúikban?
Harangvölgyi András: Igen. Én a sportág érdekében hallattam mindig is a hangomat. Soha nem pályázta semmiféle elnöki pozícióra, sőt még elnökségi tagságra sem. Pontosan azért, hogy nehogy összeférhetetlenséggel vádolhassanak meg. Direkt ezért nem akartam funkcióba kerülni, nehogy az legyen, hogy én azért akarok valamilyen pozíciót, hogy aztán a saját pecsenyémet sütögessem.
A legnagyobb sérelem számomra az, hogy az Elnök úr a szövetség honlapját a teljesen a saját cenzúrája alá vonta. Csak ő férhet hozzá az információkhoz. Ebből adódóan nincs hírlevél, nincs semmiféle kommunikáció az elnökséggel és az elnökkel illetve a sportág szereplői között. Egyszemélyes diktatórikus vezetést kezdett el az Elnök úr csinálni, ami abszolút mind a törvénnyel, mind az alapszabállyal, mind az erkölccsel ellentétes.
Bikemag: Mit gondolsz, lesz-e változás az október 18-ai (következő) közgyűlésen?
Harangvölgyi András: A legnagyobb probléma az, hogy jelen pillanatban a szövetségi felállás és az egyesülési törvény (ami most szabályozza egy ilyen civil szervezet működését) az teljesen rossz és használhatatlan, ugyanis senkinek semmilyen felelőssége nincs, és ha valaki nem a törvények szerint jár el, szinte semmilyen retorziónak nincs kitéve.
Nincs olyan fék, amivel ezen gyorsan lehet változtatni. A MOB azt mondja, hogy: „gyerekek intézzétek el magatok között! Kaptok tőlünk pénzt, osszátok el, ha veszekedtek, akkor nem kaptok egy fityinget sem!”
Az ügyészség azt mondja, hogy a közgyűlés döntse el, mert az a legfőbb szerv. Ők kivizsgálhatják a dolgokat 2-3 évig, és utána hozhatnak valamilyen határozatot, de addig nem történik semmi.
A közgyűlés meg ugye nem dönt semmiről, mert el sem jönnek a tagok, nem is érdekli őket az egész. Ha mégis, akkor az éppen hatalmon lévő vezetés az mindenféle manipulációkkal el tudja érni, hogy a közgyűlési határozat olyan legyen amilyen. Nincs eszköz, amivel a szövetség vezetését számon lehet kérni és innentől kezdve nincsenek illúzióim. Az biztos, hogy ez így jelen pillanatban a monti sport halála, ami most folyik, és én azt gondolom, hogy az Elnök úrnak le kéne vonnia a konzekvenciát. Én a helyében már rég lemondtam volna az MMTBSzSz elnöki posztjáról, hogyha látom azt, hogy mellőlem az összes elnökségi tag, akikkel együtt kéne dolgozni az lemondott. A történtek fényében ez lenne a minimum, de sajnos ez máig nem történt meg, ami nonszensz.
Nem tudom, hogy az országúti szakágnál hogyan áll a helyzet, de ha a mi szakágunkban nem történik sürgős mélyreható változás, ki fog kerülni a kerékpársport a támogatott szakágak közül, ami évtizedekig visszavetheti a sportág fejlődését. Ha ez sem elég figyelmeztetés az egyesületeknek, hogy aktívabban vegyenek részt a döntésekben, akkor el kell felejteni Magyarországon a kerékpáros élsportot.
Reméljük nem így lesz.
Sorozatunk hamarosan folytatódik a további érintettek bevonásával…
Az Eisenkrammer Károllyal készített interjú: https://bikemag.hu/magazin/hirek/interju-a-szovetsegi-elnok-nem-mond-igazat
A Tóth Árpáddal készített interjú: https://bikemag.hu/magazin/hirek/elkepeszto-toth-arpad-tajekoztat-a-szovetseg-mukodeskeptelensegerol
.
