Kell-e régi dolgokat mutogatni a Bikkmakk hasábjain vagy a honlapon? Kell a retro vagy a veterán? Csepegős nosztalgia vagy tisztelet a hajdan volt szellemi tőke előtt? Ezekre a kérdésekre szeretnék most válaszolni, illetve kételyeimet fejezném ki a technokrata, „múltat végleg eltörölni” szemlélettel kapcsolatban…
Minden bizonnyal feltűnt a tisztelt olvasóknak, hogy az utóbbi években megszaporodtak a retro és a veterán bringák és a kerékpár-történelemmel foglalkozó cikkek, a kerékpáros kiállításokon is ilyen típusú gépekkel díszítettük standunkat. Tettük ezt annak ellenére, hogy az olvasóink körében végzett közvélemény-kutatás azt mutatta, hogy a magazint lapozgatók döntő többsége nem éppen ezen témák iránt a legfogékonyabb. Miért nem engedelmeskedünk a közakaratnak, miért nem azt adjuk, ami iránt a legnagyobb a kereslet?
Ez valóban nagy dilemma a kiadó és a főszerkesztő számára. Célunk, hogy olvasóink elégedettek legyenek írásainkkal, azt kapják, amire leginkább vágynak, és egyre többen vegyék hónapról hónapra lapunkat. Ennek ellenére szükség van egy bizonyos értékrendre, melyet jobb híján a lap kiadója és a főszerkesztő testesít meg – legalábbis abban az esetben, ha nem akarunk a bulvársajtó vagy a kereskedelmi tévécsatornák csapdájába esni. Ott a profit, az olvasók és nézők számának maximalizálása a fő cél, így morális megfontolás nemigen merül fel a sekélyes, bugyuta témákkal, a venezuelai sorozatokkal, a valóság- és kibeszélőshow-kal, az igénytelenség közvetítésével kapcsolatban. Sok ember fogékony rá, komoly vásárlóerőt képviselnek, felnevelik az újabb generációkat, akik legalább annyira rá lesznek kattanva a hülyeségre, és a kígyó a farkába harap…
Az 1949-es Tour de France során a kor egyik legnagyobb versenyzőjének, Fiorenzo Magninak, meggyűlt a baja a támvilláról „távirányítható” Campagnolo Cambio Corsa és egy akkoriban forradalmian újnak számító Simplex első átdobó együttes használatával. Mellesleg mindkét típus évtizedes karriert élt meg… legfeljebb nem voltak egymással kompatibilisek!
Szerencsére a Bikkmakk – legalábbis a már említett közvélemény-kutatás alapján – nem pont eme célközönségnek készül. (Bár mindig van némi átfedés…) Sem kiadó, sem a főszerkesztő nem dél-amerikai sorozatfüggő, és információéhségét sem kifejezetten a bulvársajtóval csillapítja. Ha ez áll, akkor miért ne tegyük meg az első lépést az irányban, hogy együtt (a kiadó és a tisztelt olvasók, akik a lapot eltartják) egy bizonyos értéket hozzunk létre? Mutassuk meg, hogy az élet más szegmenseivel ellentétben a kerékpározás gazdag kultúrával, hagyománnyal bír, melyre egy valóban tartalmas hobbit lehet építeni.
Persze a kerékpáripar sem kerülhette el a világméretű igénytelenség áradatát. Az elmúlt időszak kiállítás-beszámolói jól mutatták, hogy a gagyi határtalan méreteket ölt – a karbonmatricázás, az eladási számok alapján kialakított dizájn rendesen elfekélyesítette szeretett sportunkat. A Lí Csin cápaformájú váz nem más, mint a huánkárloszos sorozat, a victoryshow vagy a cicislányos bulvárlap kerékpárpiaci megtestesítője…
És igen: kell egy tükröt tartani a vásárlóknak, bizonyítva, hogy néhány évtizeddel ezelőtt 20 évig gyártottak egy jól megtervezett, kiforrott konstrukciójú hátsó váltót, melyek akár 40 évesen is kiválóan működik. De hol lesz 20 év múlva egy mai tömegkarbon nyeregszár-modell, vagy lehet-e azt 40 év múlva megelégedéssel használni. Gyanítom, a válasz borítékolható. Évről évre újabb és újabb modellek, típusok, megjegyezhetetlen fantázianevek, 2005 őszén már a 2007-es új alkatrészekről csevegnek az interneten, amikor még a 2006-os sem kapható a boltokban. Kéthavonta valamely gyártótól egy új telómodell, persze már technikai újdonság nélkül, mivel az utóbbi négy világmegváltó ötlet sajna megbukott. De azért az új fantázianév vagy kereskedelmi pozícionálás remélhetően valahogy eladja a terméket…
Szerintem lassítsunk, nézzünk körül, és gondolkozzunk el azon, hogy mi valójában sportunkban, hobbinkban az érték. Ehhez nem árt ismerni annak múltját, történetét, legendás személyiségeit, szellemi produktumait. Egy szóval sem mondom, hogy ne üljünk a lehető legmodernebb technológiával készült gép nyergében, csak ne váljunk a technika rabjaivá, ne a csillogó katalógusok, reklámok és az eladást ösztönző marketingmódszerek jelentség számunkra a kerékpársportot! És próbáljunk értéket létrehozni, azt befogadni, megérteni…
Eredeti cikk: BikeMag, 2006 március
Szerző: Németh Balázs
