A Gyulától mintegy 100 kilométerre levő romániai Menyházán (Moneasa) magyar versenyzők győztek a mintegy 300 résztvevős verseny elit kategóriáiban. A 30 és 65 kilométeres távon rendezett verseny hosszabbik távján Blazsó Márton és Cseh Veronika voltak a leggyorsabbak.
Blazsó percenként egy eurót keresett a 3:17:01-es versenyzési idejével. Marcit a kettő legerősebb romániai versenyző, Logigan Lucian (3:21:06 – ProCycling) és Madaras Attila (3:24:53 – Ideal Geiger Team) követte. Nekik is járt a 150, illetve 100 eurós pénzdíj. A Marci mellett favoritnak tekintett Wouter Cleppe sajnos nem tudta befejezni a versenyt, egy defekt miatt nem szólhatott bele az éllovasok csatájába. A hazánkban is megfigyelhető tendencia – miszerint a 30-40 év közötti amatőr sportolók száma a legmagasabb – itt is megmutatkozott. Ez a rövidebb távon induló korosztály adta az összes induló negyedét. A további kategóriák győztesei sem lehettek elégedetlenek, hiszen az dobogósok nem alacsony, 400-300-200 lej pénzdíjat vihettek haza.
A rajt előtti pillanatok
A teljes eredménylista itt érhető el: http://moneasamountainbike.ro/
Blazsó Márton (VKE-Nelson-Kross) így foglalta össze a versenyt:
“A múlt hétvégén már fájt a fogam egy kis maratonozásra, mivel sok C1-es és C2-es XCO versenyen vettem részt az idén. Most hasznosabbnak láttam maratonozni.
A menyházai verseny sokkal közelebb is volt, mint Zalaegerszeg. Péntek este barátnőm nagyszüleinél aludtam Békésen, majd kora hajnalban átautóztam a helyszínre. Nyugat-Erdélyre jellemzően még nem magas, de annál meredekebb hegyek közt vitt a pálya. A hosszútávú verseny csak 60 kilométer volt, de abban 2400 méter szintemelkedés volt. Fele távon mint a Szilvásvárad maraton, de majdnem ugyanannyi szinttel!
Idén a legsikeresebb két romániai versenyző is meglátogatta a versenyt, Logigan Lucian és Madaras Attila, plusz Wouter Cleppe, akit már nem kell bemutatni. Szóval tökéletesen hasonló felállás, mint itthon. Az első pár méteren még laza tempó volt, de fokozatosan egyre keményebb lett, főleg mikor előre álltam, majd Cleppe vette át a vezetést és dobott még egy lapáttal a tempóra. Na ez már nagyon kellemetlen volt, főleg, hogy egy olyan részre értünk, ahol a legkisebb áttétellel alig bírtam feltekerni. Lefele 3 versenyző maradt (sorrendben): Cleppe,én és Madaras. Cleppe zúzott az új össztelósával, de nem volt nagy kihívás tartani a tempóját, majd hamarosan kisodródott a hátulja és leállt. Tudtam, hogy valami szétvágta a külsőjét. (Itt gyakran előfordul az ilyen az éles köveken.)
Marci a lejtőkön is komoly tempót diktált
Átvettem a vezetést, Madaras tapadt, de nem is nyomtam már maxon. A féltáv előtt az első hurok végén Logi is felért, ami meglepett, így megint két profi ellen kell kavarnom valamit egyedül. Tavaly óta ezzel már nagyon tele van a tök…életesem. A második hurokban növeltem a tempót. Logigan mindig lemaradt, de Madarast nem bírtam leszakítani. Majd a vége fele beértünk egy erdőbe, ahol nem találtam a jeleket, Logi megint felért és kamikaze módra nyomta lefelé. Leszakítani ő sem tudott, de több kockázatot kellett vállalnom, mint akartam, Madaras meg a hátsó kerekemen…
Leértünk az utolsó előtti gyilkos lejtőn, ahol Madaras bringájával történt valami. Itt elkezdtem kiadni az összes erőmet, így Logi gyorsan leszakadt, Madaras sehol. Az utolsó lejtőn még nyomkodtam a Garmint, néztem a térképet, hogy biztos ne tévedjek el, egyszer picit túlfutottam egy kanyaron, de visszarollereztem az avarban, majd szépen begurultam a célba első helyen.
A sok szerencsétlenség után, most nekem volt szerencsém! Párszáz euróval és egy rekesz sörrel lettem gazdagabb, majd következett a másnapi cross country verseny 150 kilométerre délre, szintén Romániában…”
.
