fbpx

Leg-leg: a leghosszabb tavaszi klasszikus legcsodálatosabb győzelmei

A Milánó-Sanremo tavaszi klasszikus, amelyet a taljánok előszeretettel neveznek La Clasica Primaverának, a leghosszabb egynapos verseny az UCI naptárban, hagyományosan március utolsó előtti hétvégéjén kerül megrendezésre, és általában a legkeményebb fából faragott sprinterek csatáját hozza.

A Milánóból kivezető “neutrál” szakasszal együtt 300 km-t felvonultató „Primavera” átbukik a hatszáz méteren fekvő Turchino hágón, majd végighalad a Riviera leglátványosabb szakaszain egészen a híres üdülővárosig, Sanremóig. A tengerpartot jelentős sziklanyúlványok szabdalják, az utóbbi néhány évtizedben – az izgalom fokozása és a sprinterek „megzabolázása” érdekében – a verseny utolsó szakasza ezek közül néhányat célba vesz. (Mostanság a Le Mánie 204. km-nél, a Cipressa 276-nál, majd a Poggio di Sanremo 292-nél áll a mezőny útjába.) Következésképpen – bár a befutó biliárdasztal síkságú – a Primavera olyan klasszikus, amely sem a sprinterfenomének, sem az erőkerékpárosok számára nem ideális, így néha az egyik versenyzőtípusból, máskor a másikból kerül ki a győztes. Számos esetben egyéni szökevény vagy kisebb csoport szakítja át a célvonalat, de nem ritka a tömeghajrá sem.

leg10_7A Milánó-Sanremót első ízben 1907-ben rendezték meg, a Tour-on is kiválóan szereplő Lucien Petit-Breton sikerével. Eugène Christophe győzelme során 185 versenyző adta fel a küzdelmet, Eddy Merckx mindössze 20 évesen aratta első Primavera, de még ezeknél is emlékezetesebb eseményeket jegyez a kerékpáros almanach. A lélegzetelállító forgatókönyvek, a legendás győzelmek sok esetben a másnapi napilapok címoldalára kerültek!

leg10_1
1946-ot írunk, Olaszország még a háború lelki és fizikai nyomait nyögi, a szervezők számára az elsődleges cél nem az útvonal kaptatókkal történő nehezítése, hanem a harcok nyomainak eltüntetése. Azok aztán tényleg nehéz történelmi idők: a sportteljesítményeket a háború emberfeletti megpróbáltatásaihoz, sorstragédiáihoz kell mérni. Fausto Coppi a verseny fél távjához közeledve a Turchino hágón tempósan ellép a mezőnytől, amely nem veszi komolyan az akciót – vissza van még vagy 150 kilométer, ki az az eszeveszett, aki egy sprintereket favorizáló versenyen ilyen szökésbe kezd! De hát Coppi már csak ilyen, és versenyzőtársai késő délután látták újra…

leg10_2A legendás győzelemhez hozzá tartozik, hogy Coppi út közben a tengerparti Caffè Pasticceria Piccardoban megkávézott, és még így is bő 14 perces előnnyel ért célba. A versenyt az olasz rádió élő egyenesben közvetítette, így nem városi legendáról van szó: Coppi szólt csapatfőnökének, hogy kávét kíván, aki előre hajtva az első útba eső tengerparti kávéházban megrendelt egy dupla-dupla eszpresszót, Coppi megállt, felhörpintette a bögre tartalmát, majd sebtében tovaszáguldott. További érdekes részlet, hogy az olasz rádió Coppi célba érkezése és az ezt követő tömeghajrá közt tánczenét sugárzott…

Poulidornak tollba mondták a taktikát!

Poulidornak tollba mondták a taktikát!

1961-ben kora legnépszerűbb francia versenyzőjétől, a Jacques Anquetil mögött „örök második” Raymond Poulidortól ismét elszegődött a szerencse. 125 km-rel a cél előtt defektet kapott, a csapatautó késve ért oda, a mezőny tovaszáguldott, így „Pupu” már elkezdte levenni cipőjét. A kísérőautóban szakvezetője, a kétszeres Tour-győztes Antonin Magne ült, rákiabált versenyzőjére, hogy azonnal vegye vissza a lábbelit, és fogjon neki az üldözésnek. Végig mögötte haladva biztatta, majd miután a többieket beérte, tovább osztotta az instrukciókat. Magne szigorú irányítása alatt sikerült beverekednie magát egy háromfős szökésbe a Capo Berta kaptatón, majd onnan leszáguldva taktikusan (ami ugyebár Poulidorra nem volt éppen jellemző) megült két vetélytársa, a német Ab Geldermans és a francia Jean-Claude Annaert kerekén. A Poggión Poulidor robbantott, de az eszeveszett üldözésbe kezdett mezőny ezt nem láthatta, mert Magne a két leszakadó mögött maradva autójával szemük elől eltakarta az eseményeket. Poulidor kitartott, szerencséjére a két üldözője közül egyik csapattársa volt, így megszerezhette karrierje egyetlen legendás győzelmét.

Gomezről mindenkinek ez a meglepő győzelem ugrik be...

Gomezről mindenkinek ez a meglepő győzelem ugrik be…

Válaszolva a kritikára, hogy a 70-es években a Milánó-Sanremo túl könnyűvé vált, a szervező Vincenzo Torriani 1982-ben beiktatja a Cipressa kaptatót közvetlenül a cél előtt, amely így remélhetőleg felpezsdíti a már-már sablonos forgatókönyvet. A Cipressa bemutatkozása viszont nem várt eseményekhez vezetett. Milánót elhagyva a sík vidéken 13-an meglépnek a mezőnyből, előnyük a Turchinón már bő 10 perc. A nagy esélyesnek tartott világbajnok Giuseppe Saronni féltávnál feladja a versenyt, ami zavart okoz a mezőnyben. Francesco Moser és az akkor még igen fiatal Moreno Argentin csapata egymással veszekedve próbálják a másikra áthárítani az üldözés terhét – minden bizonnyal tartva a Cipressa taktikai és fizikai nehézségétől. Elérkezve a várva-várt kaptatóhoz a 13-fős csoport már csak két versenyzőre redukálódik, Marc Gomez és Alain Bondue vívja a végső csatát, mivel a mezőnynek továbbra sem sikerül egyezségre jutni. A harmadik helyért Argentin lesprinteli Mosert, ami sovány vigasz ezen az eltaktikázott versenyen.

Bugno: tuni kell, hogy mikor érdemes menidulni!

Bugno: tudni kell, hogy mikor érdemes menidulni!

A következő években a mezőny már kitanulta a Cipressához és az utána újonnan beiktatott Poggióhoz illő stratégiát, évről évre óriási hajrákat rendezve mindkettő lábánál, majd a szökevények kis csoportja egy újabb hajrával dönti el a győzelem sorsát Sanremo fő utcáján, a Via Román. 1990-ben viszont a világbajnok és Giro-győztes Gianni Bugno átírja a bevett forgatókönyvet. A Riviérán abban az évben uralkodó szeles időjárás rendesen szétszaggatja a mezőnyt, kisebb csoportokat alkotva, az élen hajtó kerekesektől a Cipressa lábánál Bugno meglép, az utolsó 20 km-t egyedül hajtva ért célba. Még ennél is látványosabb volt Sean Kelly 1992-es sikere, amely a Poggio szűk, kacsakaringós lejtmenetére épített. Az ír minden idők leggyorsabb és egyben legvakmerőbb száguldásával itt lép meg a kisebb szökevénycsoporttól, levadássza a kaptatón megszökött, a verseny egyértelmű favoritjának kikiáltott Moreno Argentint, majd a hajrában – 36 évesen, igencsak túl karrierje csúcsán – meglepően simán veri az olasz világbajnokot.

Kelly 36 évesen simán lehajrázza Argentint

Kelly 36 évesen simán lehajrázza Argentint

A következő évtized az EPO és a vérdopping jegyében zajlott, látványos szökésekkel (például a mai napig a Michele Ferrari „tanítvány” Giorgio Furlan tartja a Poggio-csúcsot 5:45 másodperccel, azaz 38,5 km/órás átlaggal!), de ezeket hadd ne soroljuk a klasszikus győzelmek közé! Ellenben az utóbbi évek sikerei közül egyértelműen kimagaslik Fabian Cancellara hosszú hajrája: a szökevénycsoport csak 2 méterre engedte el Spartacust, de ez is túl soknak bizonyult a svájci irgalmatlan ereje és időfutammenő képességéhez!

Reméljük vasárnap hasonlóan emlékezetes versenyt láthatunk!

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.