Kusztor újabb Europe Tour pontjai, jó lábak, na meg egy mosógép…

2013.08.19.

Szombaton Csehországban vitézkedett az Utensilnord-Ora24.eu magyar sora, a GP Kralovehradeckeho Kraje 191 kilométeres távja kőkemény versenyt hozott. Kusztor Péter merészen bevállalt egy hosszú szökést, és még azzal együtt is összejött a pontszerzés, hogy utolérték.

Kusztor Péter

Az UCI 1.2-es besorolású viadal a pénteki kritériumversennyel karöltve végig tökéletesen volt szervezve. 19 csapat közel 120 kerekese sorakozott fel a rajtvonalnál. A pálya keménységét jelzi, hogy végül mindössze 20 versenyző tudta érdemben teljesíteni a viadalt. Végig kis utcákon kanyargott a mezőny, amelyeken előbb egy nagyobb (119 km), majd hat kisebb 12 kilométeres kört kellett megtenniük.

A rajt utáni első elmenésbe csapatunk kerekese, Palotai Péter is bekerült, azonban ezt a szökést a mezőny nem engedte meglépni. Mintegy 40 kilométer múlva jött a pálya legnehezebb, mintegy 3 és fél kilométer hosszú meredeke, amelynek végén mindössze 23 fő maradt elől, köztük Kusztor Péter. Az ezt követő időszak Dér Zsoltról szólt, aki körülbelül két perces lemaradásból hatalmasat küzdve egyedül zárkózott fel az élen tempózókhoz. A belső körpályát megkezdve egy újabb kaptató következett, ahol heten léptek meg, lényegében minden nagy csapatból egy fő. Nagyon hamar három perc körüli előnyre tettek szert, azonban ekkor érthetetlen módon hirtelenjében megtorpantak. Kusztor Péter végig jó erőben érezte magát, így 60 kilométerrel a vége előtt, lesz, ami lesz alapon egyedül bevállalt. Nem sokkal később csatlakozott hozzá a szlovén bajnok Luka Pibernik a Radenska gárdájából. A negyedik célvonalon való áthaladásnál kijelölt hajrá megnyerésével Kuszti bezsebelt egy minden igényt kielégítő felsőkategóriás mosógépet is. Sajnos 15 kilométerrel a vége előtt utolérték őket, azonban pekingi olimpikonunk nem adta meg könnyen magát és fáradtan is megtett mindent a minél jobb eredmény eléréséért.

A győzelmet végül a hazaiak nagy örömére a fiatal cseh Petr Vakoc (Etixx-Inhead) szerezte meg Josef Hosek (Bauknecht – Author) és Luka Pibernik (Radenska) előtt. Kusztor Péter az előkelő hetedik helyen érkezett 2:41-es hátránnyal, amellyel 6 Europe Tour pontot gyűjtött. Dér Zsolt a 11. lett, az Utensilnord csapatából a többieknek sajnos nem sikerült befejezniük a megmérettetést.

Kusztor Péter blogján (kusztorpeter.com) így ír a történtekről:

Igen későn, délután egy órakor vágtunk neki a napi penzumnak. Én a szakasz első részében csak a mezőnyben helyezkedtem, nem nagyon ugráltam. Viszont akcióból nem volt hiány. Palotai Petinek sikerült is belekerülnie egy jó kis szökevénycsoportba, de sajnos a mezőny nem engedte messzire, majd be is fogtuk őket. Ezt követően kialakult egy újabb elmenés, melyben közülünk nem volt senki. Az LKT-ból sem volt elöl versenyző, ezért igen hamar a mezőny élére álltak, és hatalmas tempóban üldözőbe vették a spiccet, pár kilométer után be is daráltuk őket. Ekkor következett a nap első nehezebb mászása, elég hosszan és meredeken vezetett felfelé az út. Azonnal megindultak a támadások, sikerült is meglépnünk jó páran. Az emelkedő tetejére egész szép kis előnyre tettünk szert. Nem sokkal később következett a második komolyabb hegy. Ez hasonlóan meredek volt, mint az előző, de jóval hosszabb. Én remekül éreztem magamat, könnyedén tudtam biciklizni a sorban. Ezen az emelkedőn sikerült pár versenyzőnek felzárkóznia hozzánk, ekkor már vagy 20-an tekertünk az élen. Sok csapatból ketten-hárman, de volt olyan is, ahonnan öten tekertek ebben az élcsoportban. Én egyedüliként a csapatból nem sokat vezettem, próbáltam minél többet tartalékolni. Az előnyünk folyamatosan nőtt a mezőnnyel szemben. Nagyjából 90 kilométer környékén egyszer csak megérkezett Zsolt hátulról, sikerült egyedül felzárkóznia. Végre megérkeztünk a körbe, de a célt csak 119 kilométernél kereszteztük először. Következett egy igen meredek kaptató, melyen sikerült meglépnünk heten. Számomra a lehető legjobb csoport jött össze, hiszen minden nagyobb klubból volt ott egy ember. Egy ideig szépen összedolgozva haladtunk előre, majd valamiért megbomlott az egység, és szinte senki nem akart vezetni, ekkor már közel 3 perc előnnyel haladtunk az élen. Én szerettem volna menni, ezért előre álltam, és tempót mentem, majd azt vettem észre, hogy nem jön velem senki. Úgy döntöttem, hogy én ma nyerni szeretnék, ezért nem vártam senkire, nyomtam tovább egyedül. Innen még majdnem 60 kilométer volt hátra. Először kicsit vaciláltam, hogy mit tegyek, de végül bevállaltam. Ráálltam a saját tempómra, és nem foglalkoztam semmivel, szépen róttam a köröket. A harmadik körben csatlakozott hozzám a szlovén bajnok, Luka Pibernik. Örültem neki, így legalább volt egy kis segítségem. Közben a negyedik célvonalon való áthaladásnál kijelöltek egy prémium sprintet, amit sikerült bezsebelnem. A díj nem kisebb volt, mint egy mosógép (alig fért be végül az autóba 🙂 ). Az előnyünk folyamatosan nőtt az üldözőinkkel szemben, két körrel a vége előtt már közel egy percre jártunk. Rettentően fáradt voltam már, de végig hittem benne, hogy haza tudunk érni. Sajnos15 kilométerre a céltól befogott bennünket három versenyző. Pár kilométert együtt tettünk meg, majd kezdődtek a lószok, amit én már nem igazán tudtam átvenni. Leszakadtam róluk, és az utolsó karikát egyedül kezdtem meg, majd utolért két srác. Nagyon készen voltam, rettentően vártam már a célt. Az utolsó meredeken az egyik srác még faképnél hagyott minket. A végéhez ketten érkeztünk, de már nem volt erőm sprintelni, így összesítésben a 7. helyet szereztem meg és az ezzel járó 6 UCI pontot, Zsolti 11. lett. Teljesen kihajtottam magamat. Nagyon remek állapotban tekertem az egész verseny alatt, és ez a hosszú akció is majdnem összejött. Most egy kisebb pihenő következik, majd folytatom a felkészülést a szeptember végi firenzei világbajnokságra. Egyelőre minden a legnagyobb rendben halad.

A verseny eredménye: