Kusztor Péter az Utensilnord-Ora24.eu kerekese a szezonra nézve nagyon biztató eredményt ért el, 16. lett idei második versenyén, a Sagan-győzelemmel véget érő olaszországi GP Camaiore UCI 1.1-esen, protour-sztárokkal teli mezőnyben. A magyar bajnok beszámolója a toszkán viadalról:
Verőfényes napsütéses időre ébredtünk csütörtök reggel. A reggelit követően még volt egy kevés időnk a pihenésre, majd fél tízkor elindultunk a rajt helyszínére. Nagyjából fél óra elteltével meg is érkeztünk Camaioréba a stadionhoz. Impozáns látványt nyújtott a gyep körüli, rengeteg csapatbusz és autó képe. Egy rövid megbeszélést követően elmentünk, hogy aláírjuk a rajtlistát. A lassúrajtnak 11 órakor vágtunk neki. Kigurultunk a stadionból, megtettünk egy karikát a városban, majd nekilódultunk az aznapi 183 kilométeres távnak.
Rajt előtti pillanatok
Már az első métereken hatalmas tempóban haladtunk, és nagyjából az első akciónak sikerült is meglépnie. Öt versenyző alkotta a szökést olyan nevekkel, mint Phinney, Belkov, Agostini, Proni, Paulinho… Egy pár kilométeren keresztül üldöztük őket, de mivel nem közeledtünk, így hamar megálltunk. Jó pár kilométeren keresztül nagyon lassan haladtunk, szinte csak gurulgattunk. Az első sík körben – kettő volt – az elmenés előnye 10 perc környékén mozgott. Ekkor a nagy nevű sorok közül az élre állt a Lampre, az Astana, majd a Columbia és az Androni, és megkezdték az üldözést. Azt meg kell említenem, hogy mivel nem kis nevek tekertek az élcsoportban, ezért igen kemény üldözőversenyre kellett számítani. Jó néhány kilométert tettünk már meg – nem kis tempóban, de a hátrányunk csak nőtt, 12 perc, majd közel 14 percre emelkedett. Azt mondanom sem kell, hogy erőteljesen fokozódtak az izgalmak. Végre elérkeztünk a hegyhez, sikerült az első 20-ban kezdenem. Igen nagy tempóban mentünk fel, remekül éreztem magamat, de tudtam, hogy ez ennél már csak gyorsabb lesz. Az élcsoport előnye eközben szépen lassan apadni kezdett. Megérkeztünk a célhoz, innen még öt kör várt ránk. Végig nagyon oda kellett figyelnünk, szinte sehol sem akadt lehetőség a pihenésre, kiengedésre.
Jóval a hegymenet előtt hatalmas tolakodás ment, mindenki jó pozícióból akarta kezdeni a mászást. Felfelé igen keskeny aszfaltcsík vezetett, ezért kellett elöl lenni. Felérkezvén a meredeken nem lehetett lazsálni, hiszen egy igazán rövid fennsíkos részt követően, ismét felfelé vezetett az út. Innen egy rövid lejtmenet, majd éles bal kanyar és ismét egy kellemetlen húzó volt terítéken. Ezek után végre megkezdhettük a gurulást, de nem az a beülök, és csak ereszkedek-féle volt, hanem folyamatosan pedálozni kellett, a kanyarok után pedig nyélen kigyorsítani. Néha tényleg nehezebben esett, mint a felfelé. A lejtőt követően a célig vezető három kilométer sík részen ment, itt lehetett egy keveset szusszanni, étkezni. Ha jól emlékszem, akkor a második mászásnál történt egy kisebb baleset. Nibalinak valami galiba adódott a bringájával, talán leesett a lánca. Én közvetlenül mögötte mentem, hirtelen le kellett lassítanom, közben valaki mögöttem rádőlt a hátsó kerekemre. Szerencsére nem estem el, de eléggé beütöttem mind a két lábamat, és a láncom is leesett, így kénytelen voltam megállni és kézzel visszatenni. Eléggé sebesen sikerült minden megoldanom, és tudtam folytatni a további küzdelmeket.
A harmadik, negyedik és ötödik körben az Astana és a Lampre óriási sebességgel közlekedett mind a síkon, mind a hegyen. Körről-körre egyre gyorsabban mentünk fel a hegyen. Nem volt egyszerű, de minden mászást az élről sikerült kezdenem. Az utolsó körben a hegytől nem messze fogtuk be a szökevényeket. Továbbra is rendben éreztem magamat, de azért akadtak kemény részek. Végre elkezdtük a mindent eldöntő végső emelkedőt. Pellizotti húzta a mezőnyt, én a 20. hely környékén lehettem. Nem volt egyszerű, de szépen tudtam tartani a lépést. A GPM 1000 méter-es táblától kezdett nagyon nehéz lenni, itt dőlt a legjobban az út. A meredek tetejére egy nagyon picit megúsztunk páran, de gyorsan vissza tudtunk zárkózni. Ekkor már kialakult egy 12 fős szökevénycsoport, őket követtük mi. A síkra érkezve Rocchettinek sikerült meglépnie két másik versenyzővel, de a céltól 2 kilométerre befogtuk őket. A 12 főt már nem értük utol a befutóig, így a főmezőnynek nevezhető sorral érkeztem a sprintre, ahol remekül helyezkedve a negyedik pozícíót csíptem el. Ez azt jelenti, hogy összesítésben 16. lettem, Rocchetti pedig 18. Rettentően boldog vagyok, hogy már a második versenyemen el tudtam érni egy ilyen remek eredményt. Jól ment az egész nap, remekül éreztem magamat, de azt hiszem, hogy az ilyen rövid meredekeknek az abszolválásán még dolgoznom kell. Sajnos Krisztiánnak nem sikerült befejeznie az első versenyét, de bízunk benne, hogy ő is napról-napra jobb lesz.
Ezúton szeretném megköszönni mindenkinek a gratulációt, nagyon jó érzés látni, hogy milyen sok ember követi figyelemmel a velünk történteket. Legközelebb már Horvátországból jelentkezem.
Szép hétvégét kívánok mindenkinek!
Kuszti
(http://www.kusztorpeter.com/)
