Kiváló eredmény Partitól! Világkupán és szilvásváradi dobogón a Waberer’s Areus Cube
Az elmúlt hétvégén két versenyen álltak rajthoz a Waberer’s Areus Cube versenyzői. Míg a csapat olimpiai kvótafutói – Juhász Zsolt és Parti András Csehországban – a Nove Mesto világkupán indultak, addig Bogár Gábor, Szatmáry András és Vigh Zoltán Szilvásváradon, a Top Maraton sorozat első állomásán mérte össze technikai és fizikai tudását a mezőnnyel. A csapat eliminátora, Csielka Márk régóta húzódó betegsége miatt továbbra is kényszerpihenőjét tölti.
Parti András
Rendkívül fontos világranglista pontokat szerzett Zsolt és András Csehországban. Bár még a hivatalos kiírás nem jelent meg, minden bizonnyal ezek a pontok már bele számítanak a Riói Olimpiára való kvalifikációba. Maratonon indult versenyzőinknek nem volt túl szerencsés napjuk. De így is felállhattak a szilvásváradi dobogóra – értékelt a kapitány, Bogár Gábor.
Parti András és Juhász Zsolt az idei szeozonban először indult vilgkupán. Mindketten pontszerző helyen fejezték be a világsztárokkal tűzdelt mezőnyben a versenyt.
Parti András:
A pálya a szokásos volt, egy nagyon picit változtattak csak rajta a tavalyihoz képest, mindenesetre nekem ez a kedvenc pályám. A bringát is „egytányérosítottam” erre a versenyre, bár kicsit neccesnek éreztem a 36-os fogsort, de bevállaltam, így 36-36 volt a legkönnyebb áttételem. A rajtnál, illetve a versenyen, itt mindig brutális a hangulat, hát most is az volt. Óriási lelátó, tele szurkolóval, profi szervezés. A rajt előtt még egy kis Red Bullos műrepülő só, majd a rajtnál olyan hangulat van, hogy én mindig beleborzongok! Ráadásul most annyi magyar volt kint, mint szerintem még soha! Hihetetlen érzés így ott állni a rajtnál, majd versenyezni! 47.-nek szólítottak be, ez kb. a 4. sor volt. Egészen jól elkaptam a rajtot, főleg magamhoz képest. Mondjuk a rajtkörön még annyi minden történt, hogy voltam előrébb is, hátrébb is. Volt két rész, ahol kettéválasztották a pályát, sikerült mindkétszer a rosszabbat választanom, de van ilyen. Az első kört végül az 53. helyen kezdtem meg, majd próbáltam előrébb verekedni magam. A második körben kezdtem el jobban haladni a többiekhez képest, hoztam is jó pár helyet. Gyakorlatilag körről körre tudtam előre jönni. Mondjuk volt is előttem „csillaghullás”, egyik körben a helyiek kedvencét, az olimpiai bajnok Kulhavy-t értem utol. Nem festett túl jól… Az utolsó körre fordulva, még nagy volt a kavar, mindenki rákapcsolt, engem is előztek, én is előztem. Végül úgy alakult, hogy sprintre jöttem egy brazil sráccal, de mivel hátulról is jöttek fel ránk, ő pedig lassított, kénytelen voltam én kezdeni a sprintet, de sajnos alulmaradtam. Azért így is bejöttem a 34. helyen, amivel abszolút elégedett vagyok, főleg az utóbb időszak fényében. Ilyen jól még nem kezdtem a vk-szezont!
Juhász Zsolt:
Revansot szerettem volna venni itt, az előző években nem jött ki jól a lépés, amit nem értek, mert szeretem ezt a pályát. Az első körtől kezdve iszonyú kemény menet volt, az volt az érzésem idén sem lesz másképp, kört fogok kapni. Közben néztem a hátrányomat, nem is olyan rossz. Pontszerző hely közelében mentem, éppen hogy meglett, sprintre a 60. Egyben sikerült is az elégtétel, ponttal és 80% nélkül fejeztem be. Kezdésnek bíztató, év elején mindenki erős, viszont nálam ez csak a kezdet szokott lenni.”
A maratonisták Szilvásváradon bizonyítottak. Eredményük egy ezüst és egy bronz érem lett a „király kategóriában”.
Vígh Zoltán és Szatmáry András
Szatmáry András:
A rajt után nemsokkal még az első emelkedőn kialakult Fejes Gabi, Blazsó Marci és Wouter Cleppe alkotta 5 fős élbolyban tekertünk. Valahol Bánkút környékén Marcinak akadtak problémái, így négyen maradtunk elöl. A Bánkút utáni következő sziklás mászást jobban megnyomtuk Zolival, de csak néhány másodpercre tudtunk eltávolodni az üldözőktől. A problémák az ezt követő lejtőn kezdődtek, ahol is egy avarral takart gödörben eltűnt az első kerekem én pedig a kormányon átesve, az arcomon csúszva landoltam a talajon. Gyorsan visszapattantam a nyeregbe, de az első dolog ami feltűnt az az arcomról és a számból folyó vér volt. 5 perc lazább gurulás következett amíg próbáltam felmérni a sérülés súlyát, végül egy kirándulót kérdeztem meg, hogy mennyire van szétnyílva a szám, aki mondta, hogy szerinte nem vészes. A verseny folytatása mellett döntöttem és elkezdtem az előttem haladók üldözését. A következő pályabírótól érkező információk szerint 2 percre volt előttem Fejes Gabi és Wouter. Negyed óra tempózás után utolértem Fejes Gabit, Wouter viszont felért Zolira. A következő fél óra magas intenzitása viszont felélte az összes tartalékomat. Az utolsó emelkedő lehajtott fejjel “zombi” módban telt. Végül 2.-3.-nak jöttünk be Zolival, ami a körülményekhez képest szerintem nem rossz eredmény. Sajnos a verseny végén Zoli is esett egy nagyot, hozzám hasonlóan ő is “leérintette” az arcát, így jelenleg mindketten inkább bokszolókra hasonlítunk, mintsem kerékpárosokra.
Vígh Zoltán és Szatmáry András a dobogón Cleppe mellett
Vigh Zoltán:
A verseny első fele elég nagy tempóban zajlott. Az első hegy végére nagyjából kirajzolódtak az erőviszonyok, ahová öten érkeztünk együtt Blazsó Marci, Fejes Gabi, Wouter Cleppe, Szatmáry Andris, és én. Az Ördögoldalon egy kicsit leszakadtam, de szerencsére viszonylag gyorsan sikerült felérnem, és Bánkútra is így öten érkeztünk. A lejtmenetben előre kerültem, és sikerült egy kis előnyt kialakítanom a többiekkel szemben, és a következő emelkedőn próbáltam ezt az előnyömet megtartani. Felért rám Szandris, de nem sokkal később sajnos elesett, így ismét egyedül maradtam elöl. Aztán a hegy végére Wouter ért utol, és innen együtt haladtunk tovább. Felsőtárkány felé közeledve elkezdett szakadni az eső, és nem sokkal a frissítő pont előtt sikerült egy hatalmasat esnem. Wouter nagyon rendes volt, lefékezett, megvárt és megkérdezte, hogy minden rendben van-e velem. Innen végig együtt haladtunk elég jó tempóban, majd az utolsó hegy elején megpróbáltam leszakítani, ami nem sikerült. Az utolsó frissítő pont után egy technikai probléma miatt lemaradtam Wouterről, aki most már érthető módon nem akart megvárni :). Így végül másodikként haladtam át a célvonalon. A versenyemben az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy mindkettőnket egy-egy esés hátráltatott a még jobb eredmény elérésében.
.
