Kijárási korlátozás, távoktatás, kerékpározás – Fehérvár Cycling Team blog
A Fehérvár Cycling Team versenyzői blogolnak magazinunkban, ezúttal Hideg Nóritól olvashatjátok, hogy milyen egyetemistaként távoktatásban tanulni és mellette kerékpározni.
Egy borongós márciusi szerdán épp ápolástan gyakorlaton ültem, amikor jött a hír, hogy akkor innentől távoktatás lesz. Az ezt követő hétvégét a barátomnál töltöttük. Főként az időfutam bringa összerakása volt a cél (habár akkor még nem tudtuk, hogy sorra fogják eltörölni a versenyeket). Vasárnap tudtuk meg, hogy keddig ki kell költözni a kollégiumból. Ami végül is egy jó és egy rossz hírt is tartalmazott. Egyrészt a 2 órás vezetést Pécsig, majd vissza. A jó része az volt, hogy a fontos dolgaimat is hazahozhattam.
Először nagyon fura volt újra itthon lenni – elszoktam kicsit tőle. Szeretem a pécsi szobatársaimat, de a saját szobámban mégiscsak más aludni. Visszagondolva nagyon hiányzik a hagyományos oktatás, a biztos vizsgaidőpontok és nem utolsósorban a pécsi hegyek.
Az első távoktatási hét nálunk (is) tavaszi szünettel kezdődött. Azonban az ezt követő két hétben nem kímélt minket az egyetem. Minden nap reggel 9-től délután 3-ig előadásaink voltak. Tanuláson kívül edzéssel töltöttem az időm nagy részét, amit persze nem is bántam. Örültem, hogy sokat ülhettem bringán ebben a jó időben.
Az első héten még kicsit motiváció hiányos voltam. Ezt az sem segítette elő, hogy folyamatosan mondták le az idei versenyeinket. A többiekkel együtt remélem minél előbb elkezdődik a szezon. Hiányzik a csapat, a közös versenyre járás, a közös nevetés és a sok-sok emlék, amit együtt szerezhetnénk.
Most már szerencsére van másra is időm a tanulás és edzés mellett. Ilyenek például a kreatív projektek, olvasás, sütés-főzés, nyelvtanulás, zene vagy akár a kertészkedés. Nem mondom, hogy néha nem csúszik be egy-egy Netflixxel töltött délután-este… De kell a kikapcsolódás is, mielőtt nagyon belemerülnék ebbe a mókuskerékbe.
Igyekszem a lehetőségekhez mérten hasznosan tölteni az időm. Ilyen szempontból szerencsésnek mondhatom a helyzetemet, mert jól érzem magam a házon belül is. Ez persze nem jelenti azt, hogy nem találkoznék szívesen a barátaimmal, de sajnos ez most nem az az időszak. A mindennapokat persze beárnyékolja, hogy az egyetem semmi konkrétat nem tud mondani a két hét múlva induló vizsgaidőszakról… Szóbeli, írásbeli, vagy, hogy egyáltalán mikor lesznek a vizsgák. Ez egy olyan bizonytalan helyzetbe rakja a hallgatókat, hogy oké, tanulunk rendesen, de mire? Kicsit absztrakt a dolog. A legjobb példa erre a jövőhéten lezajló ápolástan gyakorlati szóbeli vizsga, amiről csütörtökön kaptunk értesítést. Szóval mindent összevetve a felsőbb döntőbíróság kicsit szétszórtnak tűnik ilyen téren, de a tanárok nagyon segítőkészen oldották meg a távoktatást.
Ha jobban belegondolunk, nagy vonalakban pontosan ilyen lehet egy profi kerékpáros élete – a pihenés és az edzés körül forog.
A mostani egyetemista életstílus csak a tanulás tekintetében tér el ettől. Viszont a távoktatás lehetővé tette, hogy nem kell akár 6-8 órákat az iskolapadban tölteni, ami nagy könnyebbséget jelent idő management szempontjából. Ilyen szempontból csak azért bánom a jelenlegi helyzetet, mert a barátommal nem találkozhatok szinte minden nap. Szerencsére ezt tudjuk orvosolni, ezért azt mondanám, hogy összességében jól érzem magam ebben a helyzetben. Ha nem lenne ez a kijárási korlátozás akkor is csak egy-két dolgon változtatnék, de akkor is ugyanígy élném az életemet ahogy most.
Mindemellett várom, hogy minél előbb rendezzenek versenyt és mehessünk végre összemérni az erőnket!
