Felemásra sikerült az amerikai világkupán való szereplés a Waberer’s Areus Cube két kvótafutójának, Juhász Zsoltnak és Parti Andrásnak. Míg előbbi nagyszerű teljesítménnyel a 47. helyen zárt, addig utóbbi ezúttal nem tudta befejezni a versenyt.
Juhász Zsolt és Parti András
Juhász Zsolt a Windhamben rendezett amerikai VK-ról:
„A mezőny hátsó feléből tudtam csak elrajtolni, mivel az utóbbi időben kissé visszább csúsztam a világranglistán. Ennek ellenére jól sikerült a rajtom, igyekeztem fejben nagyon odakoncentrálni, aminek meg is lett az eredménye. A pálya helyenként beszűkült és egy nyomúvá vált, de a jó rajtomnak köszönhetően nem ragadtam be hátul és el tudtam menni a mezőny első felén haladókkal. Jó tempót diktáltam, tőlem jóval magasabb szintű versenyzőkkel tudtam tartani a pozíciómat, amivel nagyon elégedett vagyok. Közvetlenül a verseny előtt, amikor a beszólításra vártam, közölték velünk, hogy emeltek a körszámon egyet, ami két dolog miatt volt nem túl szerencsés. Egyrészt folyadékkal nem úgy készültünk, másrészt a frissítőnk, Valter Tibor szövetségi kapitány már elment a frissítőbe és ők ezt az információt már nem hallották. A verseny így a tervezettnél hosszabbra sikeredett, bár szerencsére az itatás közben megoldódott. Az utolsó két körre fordulva kezdtem el fáradni, emiatt lankadt a koncentrációm és párszor hibáztam a lejtmenetben. A 36. helyről csúsztam vissza, végül a 47. helyen érkeztem be, amivel így is szuper elégedett vagyok! Erre mondtam legutóbb, hogy „ha elkapom a fonalat”, képes vagyok meglepetéseket okozni.”
Parti Andrásnak sajnos ezúttal nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerette volna.
„Ez sajnos nem az én napom volt, pedig minden optimális volt egy jó versenyhez. A múlt heti bordasérülésem szépen javult, már a bringán sem éreztem fájdalmat. A pálya úgy érzem feküdt és egész héten jó erőben éreztem magamat. Valter Tibiék is sokat segítettek, szóval jól kellett volna, hogy menjek, de rossz napot fogtam ki. Már a rajtom is elég szerencsétlenül alakult. Voltak előttem fennakadások, ezért már az első pár száz méteren jól visszacsúsztam. A mezőnynek ebben a felében már sok a tolás, várakozás. Próbáltam összekapni magamat, de nem tudtam igazán haladni, nem volt erő a lábaimban. Pár kör után már azt vettem észre, hogy csak dülöngélek a bringán, így nem láttam értelmét tovább kínlódni, tehát kiálltam. Eléggé dühít a dolog, mert szerettem volna itt jól menni. Minden jel arra utalt, hogy jó állapotban vagyok, de sajnos nem így volt.”
.
