Juhász Zsolt – a Waberer’s Areus MTB Team válogatott kvótafutója – egyetlen magyar indulóként a 17. helyen végzett a világkupa mezőnyt felvonultató bakui első Európai Játékok, férfiak olimpiai cross country versenyében.
Zsolt a versenyt megelőző egészségügyi problémák ellenére nagyszerű formában versenyzett és olyan neves versenyzőket utasított maga mögé, akik jóval előkelőbb helyet foglalnak el a világkupa ranglistán. Zsolt egyfajta tesztként is utazott el a világeseményre, amely nagyszerű felkészülési állomása lehet egy esetleges olimpiai szereplésnek.
„Még az év elején az edzőtáborok környékén döntöttem el, hogy szeretnék indulni az Európai Játékokon.
Ezt egy új kihívásnak szántam, valamint egy tesztnek, hogy lássam, hogyan működik egy ilyen nagyszabású rendezvény. Az biztos, hogy maradandó élmény lesz, ennek ellenére vegyesen pozitív és negatív érzéssel tértem haza.
A bakui futamot megelőző világkupák nem teljesen úgy jöttek ki, ahogy azt terveztük. Ez kissé meglepő is volt, mert jobban kellet volna alakulnia a formámnak. Állandó fáradtság érzésem volt, nem tudtam aludni éjszakánként és egy héttel Baku előtt, több napi pihenő után sem tudtam megcsinálni az edzésemet, ami több mint gyanús volt. Másnap a sportkórházban kezdtem és pár vizsgálat után lementem a fogászatra is, mert volt egy enyhén fájó fogam. Ott egyből felvágták a begyulladt ínyemet és gyökérkezelésre küldtek. Mivel nem volt sok időm, így nem a már jól bevált fogorvosomhoz – Dr. Oravecz Paulához – utaztam le Ceglédre, hanem még aznap meglátogattam Bogár Gábor nagyon jó barátját és fogorvosát, Breier doktort. Ott rögtön modern panoráma röntgenfelvételt készítettek rólam. A probléma súlyosabbnak tűnt, mégpedig csontvelőgyulladásnak. Emiatt kifúrták, kitisztították és még egy nagyobb vágást is ejtettek az ínyemen. Már másnap olyan kemény edzést tudtam menni, mintha nem is történt volna semmi. Bár edzésileg bekavart kissé, mégis örültem, mert megmentve láttam a bakui indulásomat. A következő nehézséget a két nappal a versenyt megelőző kijutásom jelentette. Az egész napos utazás után hajnali fél ötkor tudtam csak lefeküdni. A versenyig a maradék két napban csak pár kört tudtam menni a pályán, azt is olyan lassan, amilyenen lassan csak lehetett. Ha akartam volna sem tudtam volna gyorsabban abszolválni a pályabejárást. Az igazán fontos napra sem voltam 100%-os formában, mégis sikerült egy remek futamot mennem.
Hatalmas hőség fogadott a futam napján minket, de a szél még annál is erősebb volt. Mentem korábban már sokkal nagyobb melegben is, mégis ez a klíma már megütötte azt a szintet, hogy jó pár versenyzőt jobban megviseljen. Szerencsére én egész jól bírom, itt is viszonylag könnyen tudtam alkalmazkodni. Elnézve a mezőny összetételét, a versenyt megelőző előzetes elvárásként a top 30-ban szerettem volna végezni. Európa legjobbjai majd mind ott szerepeltek a rajtlistán, tudtam, hogy nem lesz egy könnyű menet. Azt láttam, hogy 20-tól 30-ig olyan nevek vannak, akikkel jobb formámban szoktam csak meccselni. A rajtom lehetett volna jobb is, az első 2 köröm aggasztóan ment. Utána viszont egyre jobban belelendültem. Végül sikerült a 17. helyet megszereznem, ami minden várakozásomat felülmúlta. Köszönöm a segítséget a kinti magyar stábnak, Valter Tibornak, Dobos doktor úrnak, és nem utolsó sorban edzőmnek, Bogár Gábornak.”
