3. részénél tart Horváth Zoltán leírása Japánban tett 3 hónapos kerékpártúrájáról, amire 2011-ben július 14-e és október 14-e között került sor a különleges helyszínen. Az előkészületek és Hokkaidó szigete után most Honshu-ról, a főszigetről lesz szó:
Tohoku
Honshu az ország legnagyobb és legnépesebb szigete, a gazdaság motorja, a fő-fő-fősziget. Szerencsére az északi régió – Tohoku, egy kevésbé fejlett, gyérebben lakott rész, persze japán mércével nézve. Talán ezt a régiót sújtotta leginkább a márciusi katasztrófa, a keleti parton még mindig rengeteg lezárás, korlátozás van érvényben, az újjáépítés sajnos sokáig fog tartani.
A kivilágított óriási nebuták, feledhetetlen látványt nyújtanak.
A kompon próbálok érdeklődni, melyik útvonal lenne a legcélszerűbb dél felé? Néhány motoros beszél angolul, egyértelműen a nyugati partot ajánlják. Ők azért szeretik, mert gyorsabb, mint a Tohoku régió belsejében húzódó hegyek között kanyargó utak, ráadásul a Japán-tenger mentén található pihenőhelyeken, ingyen megszállhat az utazó.
Kialakított pihenőhelyek ingyen? Nehéz elhinni, de mit veszíthetek? A beszélgetés közben kiderül, hogy éppen most van a híres Nebuta Fesztivál Aomoriban, ők is oda tartanak.
Ott találkozunk!
Fogalmam sincs ugyan a fesztiválról, de nem tudok nemet mondani nekik.
Nagyon tetszik, ahogy a motorosok összetartanak, ráadásul a bicikliseket is egyenrangú félként kezelik. Hamar lelohasztják a lelkesedésemet, tudniillik ez kizárólag Hokkaidón jellemző, Honshu szigete már egy más világ, nincs üdvözlés, nincs barátkozás. Ezt is nehéz elhinni, a Hokkaidón tapasztaltak után, de majd meglátjuk. Én csakazértis integetni fogok minden kétkerekűnek.
A hajnali ködben lassan kirajzolódik a kikötő, a város- Aomori. Minden sziget köddel fogad?
Naplemente a Japán-tengernél.
Aomori – Nebuta fesztivál
A kompot elhagyva, próbálom a motorosok útbaigazítása alapján megtalálni a kempinget. Nem is igazi kemping ez, inkább egy olyan hely, amit a város ilyenkor kijelöl a fesztiválozók számára. A felvonulás csak este kezdődik, rengeteg időm van felderíteni a várost.
Óriási, kartonból készült alkotások fogadnak szinte minden sarkon, rengeteg jelmezes ember mászkál az utcákon, valamint dobok, nagyobb dobok, és még annál is nagyobb dobok. A papírból készült műveket – nebutákat – fából, fémből és bambuszból épített állványzatra erősítik, ezek segítségével emelik, mozgatják őket. Szamurájok, történelmi alakok, kabukik, sárkányok, anime hősök a legkedveltebb témák, de reklámfigurák, sőt még üdítős- vagy sörös palackok is készülnek a nagy eseményre.
Tulajdonképpen már sötétedés előtt elkezdődik a műsor. A csapatokat, egy-egy kapitány irányítja, hangosbeszélővel vezényelve. Rengeteg gyakorlás, és nagyfokú összeszokottság szükséges a hatalmas tákolmányok mozgatásához. Van olyan monstrum, amelyet akár 40-50 ember emel a magasba, majd egyszerre lépdelve hordoz keresztül a városon. A megállás nagyon nehéz, az első sorban állók leguggolva, hanyatt dőlve, egész testükkel fékezik a papír-óriásokat.
Pontosan az, aminek látszik. Japánban fontosak a fallikus szimbólumok, a termékenységet jelképezik. Ez a jókora példány, egy micsi no eki bejáratánál várja a gyermekáldásért imádkozókat.
Az igazi show azért sötétedés után indul, amikor a kivilágított nebutákkal fergeteges dobolás kíséretében vonulnak végig a városon. Bárki vásárolhat egy haneto kosztümöt, és részese lehet a műsornak. Megköszönöm az égieknek, hogy részese lehetek ennek a különleges hangulatú fesztiválnak, kevesebb, mint 12 óra leforgása alatt nebuta-függővé váltam.
