Júliusban Trendelő sorozatunk a kerékpárpumpával foglalkozik: miként és milyen eszközzel helyezzük a nyomás alá a kereket indulás előtt vagy az út során óhatatlanul előforduló defekt esetén. A mostani, bevezetőnek szánt írás vásárlási tanácsokkal szolgál, amelyet a hazai kínálatban kapható bicajos pumpák bemutatása követ.
A pumpakörképben a hazai kínálat reprezentatív keresztmetszetét jelentő 24 modell kerül terítékre, illetve tesztelésre. Ezek különböző funkcióra készült pumpák: az út menti defekt kijavítására szolgáló, a bicajost mindenhová elkísérő minipumpáktól, a szakszervizekben munkaeszközként szolgáló, az otthoni kerékpár-karbantartást is megkönnyítő műhelypumpákig széles a skála. A két véglet közt a forgalmazók megannyi pumpavariációt kínálnak, amelyek manapság a hazai kereskedésekben is egytől egyig elérhetők. Beszerezhetünk például mindössze 30 cm hosszú állópumpát, CO2 patronnal üzemelőt, kifejezetten „tubeless“ kerekhez optimalizált típust, világítással vagy telópumpával integráltat, a nyeregszár belsejébe elhelyezhetőt, illetve egyéb többfunkciós „hibridpumpát“. Mindegyiknek megvan a maga felhasználási területe, megoldást kínálva a kerékpáros adott specifikus igényeire.
Így a CO2 patronnal üzemelő “pumpa” ideális eszköz versenyekre, ahol a defektszerelés gyorsaságán a jó helyezés vagy időeredmény múlhat. Itt nem számít, hogy a parton drágább, mint a levegő, vagy hogy csak egyszer használatos. Ha pedig egy pumpa mindkét funkciót biztosítja, mindig kínálkozik egy B-terv: ha kifogyunk a patronból, jöhet a mechanikus módszer, ha pedig nem akarunk „tilitolizni“, becsavarhatunk egy CO2 patront, és pár másodperc múlva a kerékpár ismét menetkész!
[divider scroll_text=””]
Egy kisebb méretű állópumpa utazáshoz ideális eszköz: lehetővé teszi, hogy közvetlenül a verseny vagy túrakör előtt biztosítjuk a megfelelő keréknyomást . A funkcióintegráció jegyében az egyik gyártó szerelőállvánnyal kombinált pumpát is kínál, amely ezt az igényt a lehető legmagasabb szinten elégíti ki. Körképünkben ezt is teszteljük.
Az integráció manapság trend a kerékpáriparban, ennek hozománya, hogy összehasonlótó vizsgálatunkban világítással rendelkező, kerékpárállvánnyal kombinált, illetve a kerékpárvázba beépített pumpa is szerepel. Emellett integráltnak nevezhető a telópumpával vagy CO2-patronnal kombinált típus is. Ezen megoldások hasznosságáról megoszlanak a vélemények, de szerintünk beszerzésüket mindenképpen érdemes megfontolni. A világítás esetében egy esszenciális eszközzel kevesebb, amit otthon felejthetünk, hasonlóképpen a nyeregszár belsejében lapuló pumpa is mindig velünk lesz – nem „felejtődik“ a műhelypolcon! Máskülönben a kerékpár megjelenése az integrált eszközöknek köszönhetően letisztultabb, érdekesebb.
[divider scroll_text=””]
A bevezetőben már utaltunk arra, hogy a kerékpárpumpák két fő kategóriája a kerékpáron, táskában vagy mezzsebben hordozható kisméretű, illetve a szerelésre, karbantartásra, rendszeres nyomásbiztosításra szolgáló talpas pumpatípus. Mérete és tömege miatt az utóbbi még nyaralásokra sem praktikus társ, tehát körképünkbe számos kisebb méretű állópumpa is érkezett. Ezek akár beválhatnak otthoni általános használatra, habár fő funkciójuk, hogy utazásainkra elkísérjenek. De a bicajon történő szállításuk nem praktikus, így egy minipumpára egy ilyen „átmeneti“ típus mellett is szükség van…
Mindegy-e, hogy minipumpa milyen kialakítást és funkciókat kap? A kínálat ebben a szegmensben is rendkívül széles: kapható országúti vagy MTB kerékpár kerékre optimalizált „zsebpumpa“, a szelephez tömlővel vagy közvetlenül csatlakozó, egészen apró vagy már elfogadható hatékonyságot biztosító középméretű, nyomásmérős, kihajtható nyelű, alumínium vagy műanyag konstrukció. Véleményünk szerint a változatosság boldogít, mindenki kiválaszthatja az igényeinek, szokásainak, ízlésének megfelelő pumpát. A pumpatestből kihúzható tömlős pumpák esetében természetesebb a karmozgás, mint a hagyományos szelepre rászorított típussal, de megfelelő technikával ez utóbbi is hatékonyan működtethető. Jól jön viszont a szelepre történő rögzíthetőség, így nem kell a pumpát folyamatosan a kerékre préselni. A tömlővel rendelkező pumpák jobban kímélik a szelepszárat, aki tört vagy hajlított el szelepcsonkot, minden bizonnyal erre a megoldásra esküszik.
[divider scroll_text=””]
Mivel elvileg csak vészesetben, azaz defekt esetén kerül elő – nincs napi használatban – talán nem akkor gond, hogy a minipumpával a megfelelő nyomás elérése kissé hosszadalmas, izzasztó. Megfelelő kompromisszum, hogy cserébe az évek és a „megakilométerek“ során kompaktabb eszközt tömeget hurcolunk magunkkal. Ha pedig tényleg gyorsan szeretnénk végezni a defektszereléssel, választhatjuk a CO2-patronos pumpát, amely apró és rendkívül hatékony.
A kerékpár-specifikusság kérdésére érdemes még néhány szó erejéig visszatérni. A fizika törvényei nem hagyhatók figyelmen kívül: a nagyobb átmérővel rendelkező dugattyú több levegőt szállít alacsonyabb maximális nyomás mellett, a keskeny kevesebbet, viszont a maximális nyomás így elvileg magasabb. Ha kellően hosszú a dugattyú, a pumpa stabil és van erőkar a működtetéséhez, akkor mindkét kívánalomnak megfelelhet, de ez már az inkább állópumpák „képessége“. A kompakt méret óhatatlan kompromisszumot jelent, ha nagy nyomású országúti vagy ballonos MTB kereket szeretnénk felpumpálni: vagy lassú lesz a folyamat, vagy a maximális nyomás kompromittált. Érdemes tehát specifikus pumpát használni az adott kerékpártípushoz. Ellenben a városi/cross/trekking kerékpárokon lévő 30-40 mm-es szélességű köpenyek felpumpálása egy „általános használatú“ hordozható minipumpával praktikus, amely a leggyakoribb típus a gyártók kínálatában.
[divider scroll_text=””]
A dugattyúméret, illetve a működés hatékonysága egy-egy trükkös technikai megoldással „tuningolható“. A körképben szereplő pumpák közt például találunk kétutas, azaz mind benyomásra, mind kihúzásra levegőt szállító típust. Ez elvileg megfelezi a nyomás alá helyezéshez szükséges időt és energiát, valójában inkább az előbbit, lévén esetükben a dugattyú mozgása nagyobb erőt igényel, mint a hagyományos „egyutas“ mechanika. A másik trükk a teleszkópos mechanika, ahol kihúzáskor a dugattyú harmonikaszerűen hosszabbodik, így a pumpa összecsukott helyzetben rendkívül rövid, viszont a teljes hossz meglepő mértékben nő. Ilyen típusból több modell szerepel a körképben, egyetlen hátrányuk, hogy a stabil és hatékony működés pontos kidolgozást, minőségi alapanyagokat igényelnek. Ez kedvező árfekvésben nehezen kivitelezhető…
A Tubeless (belső nélküli) rendszerek nyomás alá helyezése speciális pumpát vagy kompresszort igényel. A „ráfújással“ már rendszerint nincs gond, de „nulláról indulva“ a köpenynek rá kell szorulni az abroncs peremére. Ezt kizárólag egy nagyobb löket levegő tudja biztosítani. A minipumpák erre a feladatra egyáltalán nem képesek, a műhelypumpák többsége is inkább a nagy nyomás elérésére optimalizált, mint a bőséges légmennyiségre. Szerencsére egyes állópumpák rendelkeznek az elektromos kompresszornál is alkalmazott közbenső légtartállyal, amelyet a hagyományos módon kell felpumpálni, onnan pedig már löketszerűen távozik a levegő. Körképünkbe két „tubeless“ pumpa érkezett, mindkettő hagyományos műhelypumpaként is használható. Sajnos árfekvésük igen magas, de a belső nélküli rendszert használó kerékpárosoknak a befektetés megtérül.
A cikk alapján kirajzolódhat, hogy milyen pumpára van szükségünk. A gondtalan kerékpározáshoz minimum kettő kell: egyik egy „zsebpumpa“, amelyik bicajozás során mindig velünk van, a másik egy nagyobb talpas modell az otthoni munkákhoz, a gyors és pontos nyomásbiztosításhoz. Emellett jó szolgálatot tehet egy harmadik, esetleg többfunkciós „hibridmodell“, amely ideális eszköz utazáshoz, versenyek vagy a nem otthonról induló túrák esetén.
A Trendelő sorozatban megjelent pumpakörképünkben a fent említett összes változatot teszteljük, további információval szolgálva a különböző pumpatípusok erényeiről és hátrányairól.