FotoTour: Új sztár született Firenzében, az országúti világbajnokság kőkemény pályáján
Az országúti kerékpáros világbajnokság U23-as mezőnyversenye abszolút nem „terveim szerint” alakult, aminek nagyon is örülök. A győztes, Matej Mohoric, a futam alakulása, sőt maga Firenze is rám cáfolt…
Csúnya dolog ilyet mondani, de a huszonhárom év alattiak viadala az utóbbi években kevésbé szólt az egyéniségekről, láthattunk izgalmas versenyeket, de azt tapasztalom, hogy még a kerékpársport-rajongók között is sokan vannak, akik még az aranyérmesek nevére sem emlékeznek.
Nos, Matej Mohoric esetében ez minden bizonnyal másképp lesz… Az első éves U23-as szlovén srác, aki még a 19-et sem töltötte be, már tavaly, Valkenburgban aratott, ugyancsak aranyéremmel a junior mezőnyversenyen, sőt, az időfutamban is ezüstöt szerzett a vb-n.
A történet álomba illő, Matej sem hitte el a befutó után, hogy megcsinálta. A bringáról leszállva csak a fejét rázta, azt se tudta, hol van, miközben a rendezők lökdösték a kis elkerített folyosón a pódium felé. Pedig valóság, amit láttunk, és az U23-as versenyből mindig lehet következtetni a vasárnapi futamra… Ne szaladjunk azonban ennyire előre, kezdjük az elején.
A 173 kilométeres U23-as futamra kissé borongósabbra váltott az időjárás, ami ezzel kapcsolatban fontos még, hogy az elit mezőnyversenyre már záporokat jósolnak… Ennek fényében terveztem a napot, először is menetem egy kört a mezőny mögött száguldozó sajtóskocsival a pályán, keresve a legérdekesebb pontokat.
Több dolog is pozitívan meglepett. Először is nyoma sem volt a szerdai olaszos slendriánságnak, amit az időfutamon tapasztaltunk időnként, minden olajozottan működött, a több ezer ember, aki a vb rendezésében részt vesz, tette a dolgát. Az mondjuk nem ért váratlanul, hogy lévén Itáliában vagyunk, még az U23-as versenyen is tömve voltak a lelátók – igen, a pálya egyes pontjain lelátók, kivetítőkkel, a képen a fiesolei emelkedő teteje, miközben az eritreai (!) szökevény halad el francia társával – helyenként már tömeg szurkolt a kanyarokban… Szóval a kerékpársport egyik bölcsőjében ez nem meglepő, de jó volt tapasztalni!
Az 5 kilométeres fiesolei emelkedő egyébként “határeset” nehézségét tekintve, még mindig nem mernék jósolni, mi lesz az elit mezőnyversenyen. Az U23-asok tempójából kiindulva normális esetben a klasszikus menőknek elvileg nem jelenthet gondot, vagyis szerintem nem a hegyi specialisták esélyesek. Itt inkább a 10-szeres szorzó lesz döntő és a 280 kilométer. Vagyis csak az nyerhet, aki csapata segítségével a végsőkig tudja tartalékolni erejét, majd viszonylag frissen tud kedvező helyzetbe kerülni a végjátékra. Az újabb képen látható meredekebb, 600 méteres húzó már inkább csak az utolsó egy-két körben lehet szelektív, a profik között komoly esélyesek ezen nem nagyon fognak leszakadni a főmezőnyből.
Persze az “underek” versenyén többen kerültek nehéz helyzetbe, a leszakadó csoportban volt, aki az út teljes szélességét kihasználva halszálkázott (lásd fenti nagy kép), mások már hangot is adva a pokolba kívánták ezt a mászást, miután az utolsó előtti körben leszakadtak. A szurkolók pedig már itt elővették a Marco-feliratú zászlókat – gyanítom, ezen a falon vasárnap nem egy-két ember fog üvölteni, még akkor sem, ha nem lesz túl komfortos majdnem egy napot egy pár centi széles kődarabon tölteni…
Szívtuk tehát magunkba a hangulatot, kerestük a jobb helyeket az elit versenyre, de miután az utolsó előtti kör végén visszakocsikáztunk a célhoz, más irányt vett a történet. A szemünk a kivetítőre tapadt, a szlovén srác öngyilkos akcióba kezdett, csakhamar francia ellenfelét is leszakította. Gondoltuk, hogy öngyilkos akcióba, mert hogyan is őrizhetné meg azt a 20-30 mp-t a célig, biztos megáll majd a lába a meredeken. Nos, nem állt meg, a lejtőn pedig elővette a titkos receptet: a lehető legaerodinamikusabb pozícióban, a vázra ülve, minden lehetséges ponton tekert, tulajdonképpen ezzel nyerte meg a versenyt. A dél-afrikai Meintjes és az olaszok vezette mezőny is másodpercekre megközelítette a 600 méteres húzón, de a lejtőn ismét aktiválta a csodafegyvert!
Mohoric tehát megcsinálta, és jövőre egy újabb szemtelenül fiatal neoproval egészül ki a Cannondale csapata, akinek már a ProTourban szurkolhatunk. A dél-afrikai Meintjes-ről sem szabad azonban megfeledkezni, hiszen tulajdonképpen a mezőny előtt ő is hazaért, s legalább akkorát küzdött, mint Matej, csak éppen nem a legjobbkor indított. És a sprintet nyerő norvég Enger is bizonyította tehetségét, ráadásul hatalmas teljesítmény, hogy sprinter testalkatával túlélte az emelkedőket. A norvég srác már sztáralűrt is megvillantott, a díjkiosztón ajánlatokkal bombázta a hostesslányokat, akik még mindig remekül festenek, ezúttal más perspektívából osztanánk meg egy képet róluk.
S végezetül pár képet a befutó utáni pillanatokról is megosztanánk, nem az érmesekről, hanem találomra azokról a fiatal sportemberekről, akik a győzelem reményében végigküzdötték a versenyt a kőkemény pályán. A franciák például nagyszerűen dolgoztak, mint csapat, de a szlovén srác ellen ez kevés volt, nincs szégyenkeznivalójuk. mint ahogy a “sógorok”, az osztrákok is remekül mentek, nagy sikert is elérhettek volna, még némi csalódottságot is véltem felfedezni az arcukon. Volt, akit az edzőnek kellett megnyugtatni, hogy bőven lesz még alkalma megmutatni, mit tud, de volt olyan is, például a holland srác, akinek már a frissítő volt a legfőbb gondja… nem jó neki a kóla, nem kell az ásványvíz sem, a szegény holland szakvezető már kipakolta az egész hűtőtáskát, aztán csak találtak valami kedvükre valót!
Egyelőre búcsúzunk a helyszínről, már elrajtoltak a juniorok a mieinkkel, mi is sietünk a pályára, délután még női mezőnyverseny Pulsfort Diával, holnap pedig elit mezőnyverseny!
szöveg és fotók: Takács Tamás
.
