A téli hónapokban Kaliforniában készülő mountain bike versenyzőnk, Benkó Barbara újabb krossz-versenyhétvégén van túl, ahol – ahogy alábbi blogjából is kiderül – sok értékes tapasztalattal lett gazdagabb…
Ugyancsak friss hír, hogy a szintén a londoni olimpiára készülő országúti menőnkkel, Lovassy Krisztiánnal közösen Barbival egy helyi lap készített riportot, ami ide kattintva olvasható. „Lovász” vérbeli sprinterhez méltóan fejti ki, hogy utálja a hegyeket, olvashatunk a közös edzésekről, s hogyan jutottak ki egész télre a napfényes államba.
Barbi és Krisztián a Press-Enterprise cikkében
Barbi legfrissebb blogbejegyzése:
Óriási megtiszteltetésben lehetett részem a hétvégén. Perfekt névnapi ajándék, habár ez az az ünnep, amit nem sokra tartok. De azért gondoltam, meglepem magam egy jó versenyzéssel, na, hát ez nem jött össze. Szombaton nagyon jól forogtak a lábaim, meg is lepődtem, mivel a rendes edzésmunkát végeztem a héten, de talán a motiváltság meg a mezőny keménysége is húzott magával.
A rajtom bár pocsékul sikerült, az első kanyarig felküzdöttem magam és az üldözőbolyban találtam magam, ami a 4-7. helyeket jelentette. A vezető trió pedig még látótávolságban volt. Bár nagyon nem esett jól a tempó, örültem, hogy halad a kerékpár, méghozzá nem is akárhogy, ami minden elképzelésemet felülmúlta, mert a pálya teljesen sík volt, és nagyon gyors, rengeteg hosszú egyenes szakasszal. Tehát abszolút nem nekem való. De nagyon örültem, hogy Világkupa menőkkel mehetek egy mezőnyben és tanulhatok tőlük, van mit, ebben a szakágban még nagyon tapasztalatlan vagyok.
Sajnos a nagy lendület nem sokáig tartott, mert a 3. körben magától kilazult a kormányom és elferdült, meg kellett állnom helyre rakni, majd az ülésem is, így kétszer is ki kellett állnom a boxba és szerelni, mivel nekem csak egy bringám van, így nem tudtam cserélni, szóval ez értékes percekbe került. Még jó, hogy ott voltak a Rapha Focusos srácok és azonnal kisegítettek, nélkülük be sem tudtam volna fejezni a versenyt. Óriási köszönet! Igen, Apu nagyon hiányzol, nem csak ezért, de ebből is látszik, hogy nélküled ez sehogy sem megy, én teljesen analfabéta vagyok a kerékpáromhoz, és nincs, aki rendbe rakja. Ha te átnézed, ez biztos, hogy nem fordul elő, márpedig te mindig átnézed.
Verseny után azonnal odajött hozzám az amerikai Focus főnök és mondta, hogy bármi van, szóljak itt a szerelőiknek és segítenek mindenben, nyugodtan menjek oda a Focusos sátorhoz, az az én helyem is, a bringám pedig azonnal átnézik és megcsinálják. Ez így is volt, hihetetlen, nem lehetek elég hálás nekik! Végül a 12. helyre sikerült begurulnom, az U23-at pedig nyertem. Nem is tudtam, hogy különveszik, így kellemes meglepetés volt, hogy bemondták verseny után, hogy menjek eredményhirdetésre.
Barbi az U23 dobogó tetején
Nem volt egyszerű egyedül küzdeni az óriási szélben és porban. Tudtam, hogy itt az óceán miatt ha vihar van, az nagy, de hogy ekkora?! Pedig ez már a lecsendesedés volt, hét közben állítólag többször is megtépázta a pályát, látszott is néhány kidőlt fán. Egy építési vállalkozó elég morbid tréfával mondta, hogy ez jó meló, mert itt jön néha egy hurrikán, ahol mi vagyunk beljebb az meg földrengés veszélyes, úgyhogy mindig van meló. Mennyire amerikai…
Verseny előtt egy rövid TV interview volt az esélyesekkel és a vendégekkel, ahová engem is meghívtak. Na, nem a cross eredményeim miatt.:) De nagyon örültem, megismerhettem közelebbről is a „nagyokat”, a többség elég jó fej. A legtöbben ezt profi szinten űzik, ez a fő foglalkozásuk, a lányoknak is, ez kicsit más, mint nálunk Európában.
Verseny után elfoglaltuk a hivatalos szállást, amit foglaltak nekünk, csak 1,5 mérföldre volt a pályától, úgyhogy kár volt bekapcsolni a GPS-t. Nekem ez is új volt, mert MTB-ben ilyen nincs, hogy meghívnak versenyre és mindent fizetnek meg intéznek, tudom országúton hasonló a szituáció, csak nekem ez új volt. A hotel egyébként top volt, a kínai negyed közepén, elég hangos volt, bár engem nem zavart, állítólag lehetett hallani, hogy mikor jönnek haza a buliból a szomszédok, de én ebből semmit nem vettem észre, ha alszom, akkor alszom. A szobatársam (aki egy nagyon aranyos lány volt) mondta, hogy elég sok sms-t is kaptam éjszaka, én ebből sem észleltem semmit, igen az időeltolódás meg a névnap miatt ezek éjszaka érkeztek. Sorry…
Este elvittek minket egy sushi partyra. Ez kimondottan jó volt a halallergiámra.:) Nem baj, nagyon rendesek voltak, varázsoltak nekem natúr főtt rizst zöldséggel. Egyet viszont biztosan tudok, ha egyszer is egy ilyen nagyvárosba költöznék, az biztos, hogy nem a kínai negyed része lesz. Engem idegesítettek az ordibáló, zsizsgő, idegesítő nyelven beszélő emberek. Voltak fura fazonok, de a többség azért rendes volt.
Reggel bőven volt időnk mindenre, mivel csak 2-kor volt rajtunk. Nyugodtan megreggeliztünk majd kimentünk a versenyhelyszínre, átvettük az új chipeket, a rajtszám maradt a tegnapi, majd mentünk pár kört a pályán, de ilyenkor már mindenki a saját kis csapatával és társaságával mozgott. Én a Focusos Julie Krasniak-al (FRA) voltam meg persze a srácokkal. Nagyon jó kis csapat, jól éreztem magam velük.
A verseny sajnos vasárnap sem ment túl jól, bár most a rajtom jól sikerült, utána még magamról is leszakadtam, nem bírtam senkire rakni a kereket, erőtlen voltam és a gyomrom is fájt, fogalmam sincs mitől. Viszont a tegnapi eredményt, úgy ahogy van lemásoltam, 12. és 1. hellyel tértem haza. Bár nem a terveim szerint alakultak az eredmények iszonyú hasznos és szuper hétvégét tölthettem el a profikkal. Rengeteget tanultam és nagyon jól éreztem magam! Köszönöm szépen, hogy részese lehettem ilyen nagyszabású UCI versenynek a SoCal Cross rendező gárdájának, a Rapha Focus-nak és a Focus Bikes USA-nak! Örök élmény marad!
Jövő héten egy kritérium versenyt tervezünk itt a közelben, hogy Krisztián is tudjon versenyezni, remélem összejön. Aztán egy szabad hétvége és NFL meccs San Diegoban!:) Can’t wait!:)
Hazaérve pedig egy torta várt, lehet, hogy elnézte a dátumot a Jézuska?!:) Köszönöm!
forrás: http://benko.blogger.hu/
