Ha a Speedplay kiváló pedáltörténeti bemutatóját megtekintjük egyértelművé válik, hogy az automata pedálkötés-rendszer ötlete nem az 1980-as évek közepén született, ráadásul nem is 20. században, hanem azt megelőzőben. Miért javasolnék mégis egy kis előünnepséget a jövőre 30 éves Look rendszer számára? Ez volt az első sikeres rendszer, a profi versenyzők tárt karokkal fogadták, néhány éven belül pedig az amatőr kerékpárosok széles táborát is meghódította: olyan divatos és áhított újdonság volt, mint ma az elektronikus váltórendszer!
A Cinelli M71 az első modern automata pedálrendszer
Az előfutár
Leszámítva a nagyon korai próbálkozásokat, az automata pedálkötések első jelentős mérföldkövét a gyönyörű vázairól méltán híres olasz Cinelli fektette le legendás M71 modellével. 1970-et írunk, még bőven a Merckx-korszak varázsában izzik a kerékpársport, az olajválság hatására világszerte rengetegen kezdenek el (ismét) kerékpározni. Tehát felfutóban van a kerékpárpiac, és van is igény és kereslet új ötletek, termékek iránt. Az M71 mégsem váltja be a hozzá fűzött reményeket, mivel a szíjas cipőrögzítés problémájának csak az egyik felét orvosolja: nevezetesen a belépést. Lényege, hogy a műanyag stopli belecsusszan a pedál szélein lévő vájatba, de a kioldáshoz le kell nyúlni, mint a szíjkioldás esetében. A pöcök elfordításával tudjuk a lábat hátrafelé kihúzni a pedálból, és természetesen csak egyesével! A cipő stabilabban nyugszik a pedálban, a belépés is viszonylag könnyű mozdulat, ámbár – főleg az amatőrök számára – a kilépés szabályosan „életbevágó”… na ezért hívták a Cinelli M71-et viccesen „halálpedálnak! 4 generációt készítettek belőle, és mivel sem a profi versenyzők, sem a publikum nem kért többet, gyártásával a 70-es évek közepén fel is hagytak. Mellesleg az aluházas 3. és 4. generáció egész kiforrott, tetszetős konstrukció!
Look: bombasiker
Az új-zélandi Keywin egy évvel „beelőzte” a síkötést gyártó francia Look céget a teljes egészében automata (nem félautomata, mint a Cinelli esetében) pedálkötés-rendszerével. Az 1983-ben piacra dobott modell bajonettelven működött, így mind ki-, mind belépéskor bokacsavaró mozdulatra volt szükség. Valójában a Keywin azért sem tudta megőrizni időrendi helyzeti előnyét, mert a rendszer működtetése nem bizonyult elég praktikusnak, de természetesen szerepet játszott az is, hogy a Look itt volt Európában, a kerékpározás „fellegvárában”, illetve a másik ipari tevékenységének és összeköttetéseinek segítségével megfelelő tőkével rendelkezett az új pedálrendszer piaci bevezetéséhez, a versenysport bőséges szponzorálásához.
1984 nemcsak a Nagy Testvérről és a Los Angeles-i olimpia hihetetlen kerékpáros mezőnyversenyéről volt híres (érdemes erre is rákeresni a YouTube-on!), hanem a Look PP65 pedál bejelentéséről is, amely meglepő módon még mindig fel-felbukkan a használtkerékpár-kereskedők kínálatában. 1985-ben Bernard Hinault az ötödik Tour de France győzelmét már LOOK PP65-ös pedállal szerezte, sikerei pedig a szkeptikusok szemében is „legalizálták” az új pedálkötés létjogosultságát. Persze azóta tudjuk, hogy az egyik legfontosabb technikai újításról van szó, kis túlzással sokan már nem is tudják tekerni a kerékpárt nélküle. Érdekes még megfigyelni, hogy a franciák által valószínűleg találomra megrajzolt három rögzítőfurat 30 év múlva az országúti kerékpáros lábbelik 99%-án ugyanott található!
A klasszikus PP65 NOS állapotban!
Az 1951-ben franciaországi Nevers-ben alapított Look cég korábban kizárólag síkötéseket kínált saját néven, illetve beszállító volt a Rossignol és Dynastar óriáscégeknek. A Rossignollal ápolt kiváló üzleti kapcsolat lévén egy igen sikeres rendszert fejlesztett ki Marker (avagy Rossignol FKS) néven, amely a freestyle stílusban majdnem egyeduralkodó pozíciót vívott ki. Már a 80-as évek elején – egy időben a kerékpárpiac látványos megélénkülésével – a Look megkezdte kísérleteit a kerékpárpedálokkal is, az első dokumentumokban „pedále automatique” néven szerepelt az új fejlesztés. 1984-ben érezték úgy a franci mérnökök, hogy termékük piacérett, azonnal meg is kötötték a szponzori szerződést a francia kerékpáros csillag, Bernard Hinault csapatával. A pelotonban futótűzként terjedt a Look pedál használata, csapatok, versenyzők saját költségen szerezték be, mivel nem akartak lemaradni az általa biztosított versenyelőnyről.
A piaci és versenysport-sikerek után jöttek a továbbfejlesztett változatok, a végre-valahára formatervezett PP75, majd a Shimano és a Campagnolo licencgyártás nyomán a máig etalonnak tartott, legendás Dura Ace 7410 és Record (Look). Bár a következőkben taglalt francia vetélytárs, a Time hamarabb jelentkezett „gyaloglós” rendszerrel, 1993-ban már a Look is kínált ilyen modellt. Amikor már az eredeti ú.n. Look Delta típust nem lehetett tovább tökéletesíteni (valahol a PP296/396 „Jalabert” és a A5.1 magasságában), kijött az új Kéo rendszer, amely az eredeti Look cipőfuratokat használta, de kisebb, könnyebb pedálkötés-rendszert tett lehetővé. Ez az újítás a mai napig kitartott, nehéz elképzelni a következő lépést a szabvány pedálfuratok megtartása mellett!
A Look mérföldkövei:
- 1984: bemutatják az első országúti modellt PP65
- 1985: Bernard Hinault megnyeri a Tour de France-t
- 1987 az első formatervezett “aero” modell PP75
- 1988 a legendás Shimano Dura Ace PD7401 bemutatása
- 1993: az első Look MTB pedál megjelenése (S2S, és S2R)
- 2000: nem kevesebb mint 7 olimpiai aranyérmet szereznek a versenyzők a Sydney olimpián Look pedálokkal
- 2004: Megjelenik a 95g-os karbon testű KEO, amely új mércét állít fel
- 2009: Alberto Contador megnyeri a Tourt a KEO 2 MAX-szal
- 2011: megjelenik a KEO Power, ami a világon az első wattmérős, pedálfordulatmérős pedál
A Time TBT az EQ MAG Aeróval érte el csúcsát, Jan Ullrich kedvence volt!
A sikereket látván más gyártók is azonnal beszálltak a piaci versenybe: a japán MKS-től a német Adidas-on át az olasz Diadoráig mind alkotott egy-egy újabb rendszert (lévén a Look-é szabadalmi védettséget élvezett), de egyik sem vetett gyökeret, kivéve az ugyancsak francia Time-é. Lássuk mi lehet ennek az oka!
-
- Korai Time Sprint
Minden bizonnyal sok múlt a marketingen, az elszántságon, illetve a rendelkezésre eszközökön és tőkén. De tudtak-e ezek a gyártók jobbat nyújtani, mint az eredeti Look rendszer? Az Adidas például a belépést Cinelli-módra oldotta meg, a kilépés „lookos” volt, tehát használata nem biztos, hogy a legpraktikusabb. A Diadora közelebb hozta a cipőtalpat a pedáltengelyhez, de egyedi felfogatási furatokat igényelt, kőnehéz volt, azaz ez sem jelentett lényeges előrelépést. Az MKS pedig úgy működött, mint a már említett Keywin, tehát az egyszerű, pedálra lépéssel való rögzítést ez sem „tudta”. Ellenben a Time egy egész jó kombinációt alkotott: rálépéssel működött (de nem sértette a Look szabadalmat, lévén nem egy hanem két stoplival rendelkezett), közelebb hozta a cipőtalpat a pedáltengelyhez (13 vagy később 9,5 mm a Look 20 mm-ével szemben), megbízható volt, és slusszpoénként kismértékű oldalirányú bokamozgást is lehetővé tett, amelyet sok kerékpáros hiányolt a meglévő rendszerekből.
Az egyetlen valóban sikeres kihívó
A Time TBT a 80-as évek végén debütált, majd több változatban is piacra került, köztük magnéziumtestes és titántengelyes fejlesztés is napvilágot látott. Így a Time súlyban rendesen odavert a francia konkurensnek, több profi csapattal szponzori szerződést kötöttek, a sikerek pedig ezen a vonalon sem maradtak el. Az 1987-ben pedálgyártás céljára alapított céget egy bizonyos Roland Cattin vezette, aki a kezdeti sikerekből származó bevételt a karbontechnológia meghonosítására fordította, amelyre a Look saját karbonváz-fejlesztésével azonnal lereagált. Nagy meccs alakult ki a két cég között, amelyben a mai napig nem lehet győztest hirdetni.
A Time 1990-es évek elei pedálkínálata itt tekinthető meg, van benne néhány érdekesség! Az egyetlen problémát a Look szabadalomnak számító 3 rögzítőfurat jelentette a Time számára, lévén neki egy ettől eltérő négyfuratos rendszere volt. A cipőgyártóknak mindkét rendszert külön-külön ki kellett szolgálni, amely nem bizonyult költséghatékonynak. A 4-furatos Time rendszer maradt alul, ami azzal a következménnyel járt, hogy a Time pedálok stoplijait – gyaníthatóan valamilyen licencszerződés keretében – át kellett tervezni Look-rendszerűre. A furatrendszer-anomália adott lökést, hogy a Time 1992-ben elsőnek jelentkezzen a gyaloglásra alkalmas pedálkötés-rendszerrel, a Time TWT-vel. Ezen a vonalon majd a Smimano teszi fel az “i”-re a pontot…
A TIME mérföldkövei:
- 1988: első Time pedál a TBT modell, amely világelsőként biztosít szabad szögelforduást, ellenben nem rendelkezik fix állással
- 1992: első gyaloglásra alkalmas pedálkötés-rendszer a Time TWT
- Tour de France győzelem Greg Lemond révén (lásd 1989-es drámai Tour de France)
- Miguel Indurain 5 Tour győzelme
- Marco Pantani vagy Jan Ullrich kedvenc pedálja ugyancsak a Time TBT
- ATAC néven a mai napig versenyképes MTB pedálrendszer születik
A Shimano a kiváló Look-licenc pedálok után saját rendszer fejlesztésébe fogott, amely SPD néven került a kerékpárosokhoz, és mind MTB, mind országúti változatban gyártották. Mivel egy rendkívül tőkeerőserős piaci szereplőről volt szó, a siker borítékolható volt, bár országúton a japán mérnökök nem tudták meggyőzni a szponzorált profi versenyzőiket a rendszer előnyeiről. Így került az országúti piacra az SPD-R, amely egy újabb furatszabványt hozott magával, majd az gyenge szereplést követően jött ki a máig alkalmazott SPD-SL – immár Look-furatrendszerrel. Itt bezárul a kör, az olvasó már csak az amerikai Speedplay bemutatását hiányolhatja, de egy cikk sem lehet tökéletes, így a Time cipőfuratot alkalmazó, végtelen holtjátékos, gramm-mániás megoldás most sajnos kimarad 🙂 És talán az írásban is érezhető volt az elfogultság az ősi Delták iránt, ez ugyebár az egyik gyűjtőszenvedélyem, beleértve annak licenc-változatait, bár a Time TBT sem hagy teljesen hidegen…
