Először 1988-ban húzta magára a válogatott mezt, ’95-ben a bogotai vb-n pedig utoljára, kedvence mégis az egykori fehér, kötött KSI-s, a két kék csíkkal. Többszörös csúcstartó, majdnem tíz évig uralta itthon az 1000 méteres trónt – ezzel ötödik a hazai bajnoki rangsorban. Kedvenc kerékpármárkái a Fixie Inc és a FES, ma Cube AMS Pro100 montit és Cube Litening HPC országútit hajt. Pályafutása alatt közel 250 ezer kilométert tekert, közben több mint 30 bringát fogyasztott el. Kedvenc sportolói a pályasport nagyjai: Alexander Kiritchenko, Martin Wayne Nothstein és Robert Bartko. Párja Deli Anett, festőművész – egyben sikeres kerékpáros. Pécelről, négygyermekes nagycsaládból indult az útja, a főváros melletti településen kezdte iskoláit, majd a nyolcvanas évek végén, a KSI versenyzőjeként már ő is „Csanádys”. A ma 35 esztendős „Janika” egy budapesti kerékpárbolt vezetője, mellette a TF-en kerékpáros edzőnek készül, olykor országúti- vagy montiversenyek rajtjánál is felbukkan. Aktív közreműködője a hazai bringás életnek…
fotók: Csák Mihály, archív
Hogy érzed magad a bőrödben, most 2008 elején?
Elfoglal a munkám, néha túlzottan is elveszi az időmet és energiámat a magánélettől, ezen mindenképpen változtatni szeretnék. Mozgásra mindig szakítok időt, ma is mentem egy szokásos, vasárnapi Esztergom-kört, télen hét közben kocogok, tavasztól pedig munka előtt vagy után rendszeresen bringázom.
Mindennapjaidat kitölti a kerékpár…
A Bringavilág Sportközpont üzletvezetője vagyok, ahol kerékpárokkal vagyok körbevéve, egykori és jelenleg is aktív versenyzők a kollégáim, naponta több tucat kerékpárral közlekedő, sportoló, versenyző vásárlóval találkozom. Hétvégén versenyekre járok, úgy érzem folyamatosan szoros kapcsolatot ápolok a sporttal. Egyébként 1999-óta dolgozom – 6 hónap kivételével – a kerékpár-kereskedelemben.
A KSI versenyzőjeként a dobogó tetején
Három évet elvégeztél a TF Szakedzői Szakán, várhatóan hamarosan megírod a diplomamunkádat. Egy új edzőgeneráció van kialakulóban. Mi a véleményed, tudtok új szemléletű kerékpársportot „csinálni” Magyarországon? Milyen téren szükséges a legkomolyabb változás?
A klubunknak elkelne például egy utánpótlás-vezető. Egyébként ultramaratoni kerékpározásból tervezem a diplomamunkámat. Részt vettem a 2003-as Race Across America versenyen Káldy Attilával, ahol majdnem ötezer km-t tett meg kerékpárján, nagy hatással volt rám ez a teljesítmény. Nem tudom a varázsigét a hazai versenysport fellendítésére, de szerencsére egyre többen kerékpároznak hazánkban, leginkább munkába járó, rekreációs céllal. Úgy látom, divat is lett az utóbbi években a bringával való közlekedés, viszont a versenysport sorvad. Szerencsére van Bodrogink, Kusztorunk, Partink, azaz három indulónk a pekingi olimpián! Ennek ellenére mindössze maroknyian versenyeznek pályán, országúton, OX-ban. Szabolcsi Szilvia 5. lett a sydney-i olimpián, de rá 7 évre már nem volt értékelhető női mezőny a pályabajnokságon…
Azt hiszem, a szövetség esetleges hibáin túl az emberek szemléletében kell, hogy változzon valami: ha elmegy egy fiatal vízilabdázni, kis túlzással 90% esélye van arra, hogy olimpiai bajnok váljon belőle, és maximum annyi gondja lehet, hogy addig összeszed egy lábgombát az öltözőben. Ha egy szülő országúti kerékpárosnak adja a gyermekét, hatalmas túlzással is csak 1% esélye van a fent említett címre, viszont minden nap küzdenie kell az utakon, minden évben szerez kisebb-nagyobb sérüléseket. Aztán ott van az elmúlt évek legelrettentőbb kampánya a kerékpár ellen: az állandó doppingbotrányok. Ezek után ne csodálkozzunk, ha kevesen versenyeztetnék a gyermeküket.
Gyermekek… Hogyan emlékszel vissza a KSI-s kezdetekre?
Nyolcvannégyben kezdtem, úgynevezett központi felvételit kellett tennem, orvosi vizsgálatok, Cooper-teszt. Magyarított NDK-s módszerrel válogatták ki a fiatalokat, így a sportágamat magam választhattam ki. A kerékpáros szakosztály volt a nyerő számomra. Akkoriban a nővéreimnek már szingós Diamant versenygépeik voltak, abban a tudatban jelentkeztem, hogy én is hasonló szintű géppel kezdhetem meg a karrieremet. E helyett a „ménesből” kaptam egy számozott, acélfelnis, váltó nélküli, eszeveszettül puritán kerékpárt. Májusban kezdtem, heti három edzéssel. Két versenyen indultam, számottevő helyezést nem értem el. A következő szezonban szép új versenygépet kaptam, „CAPO” matricával, citromsárga színben, váltó még ezen sem volt, nevelőedzőm, Makai József maga rakta össze, majd szokatlanul ünnepélyes keretek közt adta át az első tavaszi versenyek előtt pár héttel. Abban az évben nyertem életem első versenyeit. Ettől kezdve, ’92-ig, amíg KSI-s voltam, 20 bajnoki címet szereztem a különböző utánpótlás kategóriákban. Edzőm mindvégig Makai József volt, a szakosztályt Petróczy Attila igazgatta azokban az időkben.
Jellemző egyébként, hogy a ’73/74-es korosztályból több mint 10-en kezdtünk versenyezni a 80-as évek közepén, a felnőtt kort aktívan viszont csak Árvai Attilával értem meg KSI-sként. Amikor ’92-ben korkedvezménnyel még KSI-s voltam, esély mutatkozott a barcelonai olimpiai szint megfutására. Rengeteg speciális munkát végeztem az akkori KSI-s Tudományos Csoport vezetésével – ismereteim szerint az ország akkoriban legjobb szakembereinek egyike, Szabó Tamás útmutatásai alapján. Rengeteg erőt és robbanékonyságot fejlesztő konditermi edzésen voltam már túl akkoriban, több mint 100 kg voltam, közel 250-es maximális lábfordulatra voltam képes. Kétszáz méteren repülőrajttal 11,3 másodperc volt a szintidő, kétszer próbálkozhattam. Végül mindössze 0,06 másodperces elmaradás miatt sajnos nem sikerült a teljesítés. Aztán a következő tavasszal az első pályaversenyen, színtiszta országúti felkészüléssel 11,2 másodpercet mentem edzőkerekekkel…
…és mit hoztak a Fradis esztendők?
A Fradiban és utódegyesületeiben 2003-ig versenyeztem, edzőm Illés Bálint és Stubán Feri voltak. Hazai szinten tekintve szinte végig sikeres voltam: nyertem 27 bajnokságot, ebből 9 bajnoki címet a kedvenc versenyszámomban, olyan kiváló emberekkel barátkozhattam ott össze, mint a nyolcvanas években kezdőként a „Milli” lelátójáról csodált Fábián Imre, Somogyi Miklós, Pais Péter vagy Söre Péter. Szerénytelenség nélkül állíthatom, hogy a kezdetben Fradisként elért eredményeimmel kivívtam a megbecsülésüket, és erre a mai napig büszke vagyok. Indultam 3 vb-n, közel 10 világkupán, de nemzetközi szinten kimagasló sikereket nem értem el. Kisebb nemzetközi pályaversenyeken viszont többször is a dobogóra állhattam. Kilencvenkilencben illetve kétezerben az olimpiára készülő Szabolcsi Szilvi edzőpartnere lehettem Pais Petivel.
A 2001-es Pálya OB 1000 méteres bajnokaként - balról Berkesi András, jobbról Árvai Attila
Közben adtál néhány pályacsúcsot az utókornak…
Így van, a felnőtt csúcsaim: ’93-ban 500 méteren 29,3-at és 1000 méteren 1 perc 06,78-at mentem. Bécsben, fedett pályán 1’06,50”is sikerült, ifi koromban pedig állórajtos 500 méteren 35,39”-et értem el. Ecuadorban 333 méteren repülőrajttal 17,9 másodperc volt a legjobbam. Ezeknél is büszkébb vagyok azonban a Millenárison edzésen futott körrekordomra, ami 23,42 másodperc – lehet próbálkozni!
Ezer méteren Pais volt a nagy riválisod, de ’93-ban elhódítottad a bajnoki címet, a fiatalok közül meg a KSI-s Barkóczi Peti veszélyeztette a trónt. Kettőezer-háromig 9-szer voltál a legjobb az 1 km-es számban. Legkedvesebb versenyszámom az 1000 méter, alig több mint egy percbe besűrítve minden, ellenfél csak az óra. Kedvenc győzelmem az a bizonyos ’93-as. Külföldi szereplés, esetleg profi szerződés lehetősége soha nem merült föl?
Egy bassanói pályaversenyen 22-23 éves koromban szó esett egy japán keirin versenyszezonról, de sajnos nem lett belőle semmi. Profi szerződés esélye soha nem merült fel.
A 2007-es Tihany Kupa mezőnyében (középen)
Nagyon jó testfelépítésed volt, hosszú végtagok, nagy izomtömeg – ideális sprinter. Sokan Cipollinihez hasonlítottak. Pályán mégis jobb voltál, mint országúton.
Merész az összehasonlítás… Én 189 cm vagyok, a versenysúlyom 92-95 kg volt, országúton két sikerre emlékszem, az egyik egy Pest Megyei Körverseny síkhajrá összetett győzelem, a másik egy KSI kupa 1999-ben, ahol szinte a rajttól egyedül voltam elmenésben, és „da solo” értem a célba – felejthetetlen élmény volt. Országúton igazából nem vártak tőlem komolyabb eredményt, inkább edzés céllal álltam rajthoz. Kevés 95 kg-os ember tud nemzetközi szinten, országúton versenyezni. Ahhoz, hogy mezőnyhajrázz, át kell vészelned kisebb-nagyobb hegyeket, számtalan tempóváltást.
Mi jut eszedbe erről: tandem…
A ’91-es stuttgarti vb-re Hohner Péterrel készítettek fel. Hihetetlenül félelmetes egy olyan kerékpáron utazni, amin ül két, közel 100 kg-os ember, maga a bringa még 30, és mindez 70 km/h-val préselődik be egy rövid kanyarba a fapályán. Hátul ülsz, nem te kormányzol, majd kaptok egy hátsó defektet, a szingó leszakad a kerékről, majd a varrásvédővel fedett felnin csúszkálsz két kört, amíg lelassul a vas – végül hetedikek lettünk.
Hogy állsz a montival? Láttalak már versenyzőként és segítőként egyaránt…
A boltunk csapatával kezdtem utazni versenyekre, főleg maratonokra. Frissítés, apró szerelések, nevezés, a versenyzők körüli, rajt előtti és utáni feladatok ellátása a reszortom. Ha nem tétversenyről van szó, illetve a frissítéshez nincs rám szükség, akkor egyre nagyobb kedvvel indulok ezeken a versenyeken magam is. Általában középtávon, de sikerült már Mátra Maraton hosszút is teljesítenem, amire nagyon büszke vagyok. Egyébként mind technikailag, mind pedig erőnlétileg a mezőny ötödik ötödéhez tartozom, de ettől függetlenül szerintem napjaink legjobban fejlődő versenyformája az MX, nagyszerű érzés 1000-1500 emberrel együtt várni a rajtot.
Pálya és országút után ezúttal terepen is...
Nem csak monti, hanem amatőr országúti viadalokon is el szoktál indulni. Amolyan levezetés, hobbi, vagy van még, amit el szeretnél érni?
Országúton az elmúlt években kevesebbet versenyeztem, viszont olyan srácokkal bringázok együtt, akikkel egy edzés is olyan, mint a verseny. Nagyon élvezem. Tiszteletbeli tagja lettem a Papírkutyák klubjának, párszor indultam országúton a színeikben. Terepen a Bringavilág SK Corratec csapatában versenyzem, tisztán amatőr státuszban, versenyzői engedélyt évek óta nem váltottam.
Mennyi időt tudsz felkészülésre fordítani?
Tervszerű felkészülésről nincs szó, ha elkapom a fonalat, akkor tavasszal, nyáron munka mellett is összejön a heti 15 óra kerékpár. Természetesen csak akkor megyek bringázni, ha nincs eső vagy sár, nem erőltetem nagyon hidegben sem a sportolást, viszont minden alkalommal öröm számomra a kerékpáron ülni. Szeretek egyedül edzeni, ha hét közben, munka előtt megyek, akkor van, hogy 6-kor már kiértem a városból. Ilyenkor maximum Szuromi Gyurival mehetnék, de ő még ennél is korábban indít. Hétvégén nagyobb sorok jönnek össze, ma például 60-an voltunk…
Schillerwein Pista bácsitól kaptam egy általa készített bajnoki ranglistát (1894-2003), ebben Pais, Árvai, Bicskey, Somogyi, Szűr mögött (holtversenyben) az 5. helyen állsz 27 felnőtt bajnoki címmel. Kommentár?
A 27 felnőtt bajnoki cím az stimmel, nem tudok viszont hozzáfűzni semmit. Bevallom, kicsit elérzékenyültem, amikor az adatokat és a fotókat összerendeztem, elrepült ez a 24 év, sok elfelejtett emlék jutott újra eszembe. Köszönöm, hogy kíváncsi voltál rám…
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. márciusi lapszámában.
