A keddi nap vízválasztónak bizonyult a Határon Túra résztvevői számára: a MTB maratonok középtávjának megfelelő kilométert, de a hosszútávosok szintkülönbségét teljesítették az amatőr túrázók.
Aki a Várasfenes és az Aranyos völgye közötti utat teljesítette, elmondhatja magáról, hogy maratoni távot tekert le. A kedd reggeli indulás után szinte azonnal emelkedni kezdett az út, és az esti befutóig összesen 1500 métert emelkedtek a 64 kilométeren, szinte végig terepen. Ez a Mátra Maraton középtávjának pályahosszának és a hosszútáv szintkülönbségének felel meg. Helyenként a technika sem bírta a terepet: többen váltóletöréssel és fék gondokkal küzdöttek, de a szervizcsapat minden problémát orvosolt.
Nagy teljesítmény ez a túrázóktól, hiszen mindenki hobbi bringás a csapatban, és többen a hatvan év felettiek. De nem csak az idősebbek feszegetik saját teljesítőképességük határait az egyre magasabbra kúszó utakon, hanem a fiatalok is. A túra legifjabb résztvevője a 18 éves Kovács Márk, aki hallássérültként vágott neki a Határon Túrának. Márk egy csecsemőkori oltás mellékhatása miatt hallókészülék nélkül semmit sem hall, szájról olvas, de teljesítményét ez nem befolyásolja. Nemrég a hallássérült olimpiai keretbe is beválogatták. Szenvedélye a kerékpározás, és sokáig keresett olyan bringás társaságot, akikkel együtt tekerhet hosszabb túrákon is.
„A Határon Túrások egy olyan csapat, ahol egy hátrányos helyzetben lévő ember is barátokra találhat. Nem számít hány éves vagy, mi a foglalkozásod. Teljes mértékben befogadták és elfogadták Márkot. Régóta keresett egy olyan társaságot, akikkel túrázhat, mert nem szeret egyedül bringázni. Úgy tűnik, megtalálta. A „szokta-túrákon” még viccelődtek is vele az idősebbek, hogy segítenek neki lángost venni az árusnál, cserébe tolja fel őket az emelkedőkön. Nagyon jó csapat, és bármikor rájuk merem bízni a fiam” – mesélt erről Márk anyukája.
A fárasztó, nehéz emelkedőkkel tarkított kedd után egy lejtős, tempós szerda várt a túrázókra. Ezen a napon tekerték le a leghosszabb távot.
A túra ötödik napján, szerdán Aranyosról indult a csapat. A túrázók minden nap 8 órakor indulnak, hogy teljesítsék az aznapra előírt távot. Ez szerdán 140 kilométer volt Aranyostól Gyulafehérvárig. Mivel előző nap szinte csak felfelé haladtak, ezért az út nagy részén most „csak” gurulniuk kellett lefelé. Ez már önmagában is üdítő hír volt a bringásoknak, de az örömöt csak tetézte, hogy végre nem kánikulában kellett tekerniük. Kellemesen hűvös, 12°C-ban indultak útjukra.
A már hagyománynak számító túra megszokott menetrenddel zajlik: erőnléttől függően két csapatra osztják a túrázókat, hogy mindenki kényelmesen, a saját képességeinek megfelelő tempóban tekerhessen. Ebben az évben magasabbra mennek, mint eddig bármikor, és az emelkedők eléggé megosztották a mezőnyt, ezért a túravezetők három csoportra bontották a túrázókat. A hármas csapatban teker a túra legidősebb résztvevője, Simon Gábor is. A 69 éves Gábor visszatérő vendége a Határon Túrának, és idén némi elektromos rásegítéssel falja a kilométereket.
Ez a nap a lejtők miatt kedvezett a sebesség megszállottjainak. Aki akart, az eddiginél gyorsabb – de még biztonságos – tempóban suhanhatott gyönyörű tájakon, egészen Gyulafehérvárig. Kis üröm az örömben, hogy minél lentebbre ereszkedtek, annál melegebbre fordult az idő. A befutónál közel 40 fok volt, így hiába volt ez a nap terep szempontjából könnyebb, a 30 fokos hőingadozás megviselte a bringásokat. Pihenésképp este ellátogattak a gyulafehérvári katedrálishoz.
Csütörtökön újabb emelkedők vártak csapatra, akiknek a hátralévő 2 nap alatt 123 kilométert és 2900 méter szintkülönbséget kell legyőzniük.
.
