“Giro a Tour alatt”, avagy összefoglaló a verseny legfontosabb pillanatairól az 5. szakasz előtti készülődés életképeivel. Érdekességek a szervezők és a csapatok felkészültségéről a női kerékpársport egyik legfontosabb eseménye kapcsán.
A Tour de France előtt egy nappal startolt a női kerékpársport legismertebb többnapos versenye, a Giro Rosa. A Ljubljana városában rendezett prológot 9 szakasz követte. A versenyzők és segítők dolgát jelentősen megnehezítette a rendkívüli hőség és a szakaszok közötti hosszú transzferek megtétele.
A Szlovéniában rendezett prológot a Bigla Pro Cycling holland kerekese, Annemiek Van Vleuten teljesítette a leggyorsabban, így az első nap ő viselhette az összetettben vezető versenyzőnek járó rózsaszín trikót. Az első szakasz még szintén Ljubljana környékén zajlott, a mezőnyhajrát végül Barbara Guarischi (Velocio – SRAM) nyerte, az összetettben a holland Lucinda Brand (Rabo LIV) vette át a vezetést.
A második szakasztól kezdve Olaszországban versenyeztek a hölgyek, ez az etap hozta az első nagyobb szelekciót az összetett verseny esélyesei között. A győztes Megan Guarnier (Boels Dolmans) átvette a Maglia Rosa-t amit egészen az utolsó előtti napig megtartott.
A negyedik szakaszon akadtak problémák az út lezárásával és biztosításával, valamint a mezőnynek 10 kilométerrel többet kellett megtenni az előzetesen megadott útvonalhoz képest. A Pozzo d’Adda városába érkező befutót Annalisa Cucinotta (Ale Cipollini) nyerte, összetettben nem történt jelentős változás. Estefelé alkalmam nyílt eljutni a szakasz céljaként megjelölt településre, ahol egy zászlón és pár zsák szeméten kívül semmi jele nem volt annak, hogy aznap a legrangosabb női verseny egyik szakaszának befutója zajlott.
Az ötödik etap startjára Trezzo sull’Adda városában került sor, ahol sikerült bepillantást nyerni a kulisszák mögé. Érezni lehetett, hogy a csapatok nehéz napokon vannak túl, a mindennapos hőség, a hosszú transzferszakaszok és a bukások sokat kivettek mindenkiből. 1 órával a rajt előtt még nem sok versenyzőt lehetett látni, a tehetősebb csapatok versenyzői mind a klímát maximális fokozaton üzemeltető csapatbuszokban ültek. Az anyagilag kevésbé jó helyzetben levő alakulatok bringásai sátorban ülve készülődtek és várták a rajtot.
A rajtig hátralevő időben a kerékpárokat vettem szemügyre. A különbségek itt is jelentősek voltak a csapatok között. A világbajnok Pauline Ferrand-Prevot is soraiban tudó Rabo Liv csapatából mindenkinek a legújabb Giant Envie Advanced jutott, Shimano Dura Ace Di2 szettel, Pioneer wattmérővel, Dura Ace C35 karbon kerekekkel és Pro kiegészítőkkel. A kerékpárok az utolsó porszemig le voltak tisztítva, a kerekeken egyedi Rabobank megkülönböztető matrica volt és a szerelő még az utolsó pillanatokban is a Fouriers fékek finomállításán dolgozott.
Hasonló pedáns rendben álltak a bringák a Velocio-SRAM csapatánál is. A Cervélo S5 vázszettre teljes RED 22 szett került Quarq wattmérővel. A névadó szponzortól származtak a ZIPP 303 kerekek és a kormány, kormányszár szett is. Érdekesség, hogy az ausztrál Loren Rowney kerékpárján már a vezeték nélküli, elektromos RED szett volt látható.
A belga Lotto Soudal csapatánál már kevésbé volt egységes a géppark. Alapvetően Ridley Fenix vázszetteket használtak, mechanikus Ultegra szettel és FFWD kerekekkel. A wattmérők és kiegészítők között már nagyobb volt a szórás. A felkészülés részeként az egyik szerelő egy iPad képernyőjéről másolta a szakasz fontosabb pontjait a stucnira ragasztott matricákra.
Távolról nézve az Inpa Sottoli Bianchi Oltre XR.2 gépei is meglehetősen kívánatosnak tűntek, de közelebbről szemügyre véve, karbantartást tekintve messze elmaradtak a korábban említett csapatokétól. A 11 sebességes Campagnolo Record szett persze gyönyörű, de látszott a többnapos használat a láncon és a lánckeréksoron, valamint a rozsdás csavarfejű stucnik és a klasszikus 9 funkciós kilométeróra sem tettek túl jó benyomást.
A Fassa Bortolo csapat Pinarello Dogmái is láttak már szebb napokat, különösen a sok réteg szigszalaggal és gyorskötözővel rögzített transzponder és rajtszám voltak feltűnőek.
Az Ale Cipollini alakulat több különböző modellt is használ a névadó szponzor kerékpárjai közül. Feltűntek Lógos és RB1K bringák is, Campagnolo Record szettel és Ursus kerekekkel. Wattmérők terén változatos volt a felhozatal, az itthon kevésbé ismert Infocrank mellett voltak Power2Max és Stages típusok is. A zöld trikós Flavia Oliveira a felsőcsőre ragasztott egyszerűsített itiner mellett egy What’s your excuse (Mi a kifogásod? ) matricát is feltett motivációként.
A rajt előtt fél órával gyülekezni kezdtek a versenyzők, de szurkolók nem lepték el a kisváros főterét, alig páran lézengtek csak olyanok, akik nem valamelyik csapathoz, vagy a verseny kisegítő személyzetéhez tartoztak.
A legnagyobb figyelemt egyértelműen a kék trikós (összetettben első olasz versenyző) Elisa Longo Borghini (Wiggle Honda) kapta, a helyi Cobretti felügyelő mellett óvodások és nagypapák is vele akartak közős fotót készíteni.
Eközben csapattársa, a négyszeres világbajnok Giorga Bronzini nyugodtan készülődött senkitől sem zavartatva.
A rajtot megelőzően felgyorsultak az események, a felvezető motoros már sürgette a lányokat, hogy álljanak oda a startvonalhoz, mert indulni kéne. Eközben a két olasz barátnő, Longo Borghini és Elena Cecchini (Lotto Soudal) jókedvűen beszélgettek és várták a Rabo LIV csapat versenyzőit.
Miután megérkezett a világbajnokot is soraiban tudó gárda is és elkészültek a képek a városi vezetőkkel, már csak egy perc volt hátra a rajtig. Érdekes volt figyelni a sérüléséből visszatérő világbajnokot, nagyon kiegyensúlyozottnak és koncentráltnak tűnt, ahogy már többször láthattuk rajt előtt. Talán ennek köszönhetően, talán annak, hogy míg a többiek a fél-kompakt (52-36) áttételt, ő a klasszikus 53-39-et használta, az Aprica tetején végződő ötödik szakaszt megnyerte.
Nem tartozik szorosan a versenyhez, de a rajtot követően kialakult egy kisebb közlekedési dugó, amit az autósok nem viseltek túl nyugodtan, párszor elhangzott a szokásos “cazzo”, többen méltatlan szavakkal illették a versenyt.
A hatodik szakasz a japán bajnok Mayuko Hagiwara (Wiggle Honda) győzelmét hozta.
A hetedik szakasz sokáig emlékezetes marad Lucinda Brand számára, ugyanis olyan „da solo” szökés után szerezte meg a győzelmet, amire mindenki csodaként tekintett. Az utolsó hegy tetején 55 másodperc előnye volt az üldözőkkel szemben, amit a célig vezető lejtmenetben 2 perc 41 másodpercre növelt. Teljesen más dimenzióban lejtőzött mint a mezőnyből bárki más.
Az utolsó előtti napon egyéni időfutamra került sor a Maggiore-tó partján. A technikás pályán volt aki komplett időfutam kerékpárral, hátul telikerékkel állt rajthoz, de voltak akik a hagyományos országúti kerékpárral vágtak neki a 21,7 km-es dombos időfutamnak. Meg kell említeni, hogy a szakasz előtt a Bigla csapat időfutam bringáit ellopták, egyedül a közülük összetettben legjobb helyen álló Asleigh Moolman-Pasio Cervélo időfutam gépe menekült meg. A szakaszt Anna van der Breggen (Rabo LIV) nyerte, aki ezzel összetettben is feljött az első helyre.
Az utolsó nap hegyi befutó várt a mezőnyre, várható volt, hogy a nagyon erős Rabo LIV csapat megőrzi a rózsaszín trikót, de a Wiggle Honda hegyimenője, a korábbi kétszeres Giro Rosa győztes Mara Abbott komoly támadást indított. Van der Breggen a cél előtt 4 kilométerrel szaladt le róla, de végül saját tempóban abszolválta a hátralevő távot, így a szakaszon elért második helyével megőrizte az összetett elsőséget. Mara Abbott szakaszgyőzelemmel és az összetett második helyével vigasztalódhatott.
Eredmények:
Rózsaszín trikó (abszolút győztes): Anna van der Breggen (Rabo LIV)
Fehér trikó (összetettben első fiatal versenyző): Katarzyna Niewiadoma (Rabo LIV)
Kék trikó (összetettben első olasz versenyző): Elisa Longo Borghini (Wiggle Honda)
Zöld trikó (hegyi pontverseny győztese): Felipe Oliveira (Ale Cipollini)
Ciklámen trikó (pontverseny győztese): Megan Guarnier (Boels Dolmans)
További képek: