Összeállt a mezőny, adott az útvonal, de a 2013-as Vuelta a Espana összetett dobogója szempontjából az „egyéb körülmények” idén a szokásosnál is fontosabb szerepet kapnak majd, vagyis nagyon nehéz megjósolni, ki feszíthet majd a madridi pódiumon a piros trikóban, azt pedig pláne, hogyan fest majd a top 10…
Ok, nehéz az útvonal, sok kemény emelkedő, nagy nevek, papíron valóban hatalmas sztárparádé, lehetne ezekre is alapozni az esélylatolgatást. Száz százalék, hogy izgalmas, pörgős, színvonalas versenyt láthatunk majd az egyes szakaszokon, de az összetett szempontjából az a bringás mondás jut eszembe, hogy nem a hegyek meredeksége határozza meg, milyen nehéz a verseny, hanem sokkal inkább az, hogy mennyire gyorsan megy a mezőny…
Az idei Vueltán nem az útvonaltól függ majd a verseny végkimenetele, hanem attól, hogy a mezőnyben kik veszik igazán komolyan a versenyt, képesek lehetnek-e a sztárok csúcsformában teljesíteni. Sok ismeretlenes az egyenlet, bár az összetett első helyezettre van tippem, de top 10-et már úgy sem mernék jósolni, hogy reálisan a felét eltaláljam a legjobbaknak…
Joaquim Rodrigez – sikerül végre a GT-győzelem? (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A két legfontosabb tényező az összetett verseny kimenetele szempontjából a firenzei világbajnokság és a formaidőzítés. A Vueltán általában már fáradtabb a mezőny, mint a Girón vagy a Touron, ez is az oka, amiért a szervezők – nagyon helyesen – rövidebb szakaszokat jelölnek ki, mint a másik két háromhetesen. Általában sokan tekernek a mezőnyben felkészülési célból a világbajnokságra, de általában a legfőbb vb-favoritok nem ugyanazok, mint a legtöbb összetett menők.
Az idei esztendő más, a kemény emelkedőket tartogató firenzei világbajnokság legfőbb esélyesei között szerepelnek a legjobb GT-menők is, akik remekül bírják e hegyeket. Így Nibali, Valverde, Betancur, Mollema, Sanchez, Dan Martin, Rodriguez, Henao, Kreuziger, akiket megnevezni szokás a Vuelta összetett favoritjai között, mind érdekeltek lehetnek a világbajnokságon is.
A nyilatkozatok ellenére sem tudhatjuk, melyiküknek melyik verseny a fontosabb, és milyen módon, milyen előzmények után készülnek a Vueltára vagy a világbajnokságra. Nem mindegy, hogy éppen egy Giro, vagy egy Tour van már a lábukban idén, nem mindegy, hogy mennyire hajtották ki magukat korábban egyik vagy másik versenyen. Lévén idén a Vuelta vége és a vb mezőnyversenye között több idő marad pihenésre a megszokottnál, az is belefér, hogy valaki csúcsformában teljesítsen a Vueltán és rá tudjon pihenni a világbajnokságra is, azonban a Tourt 100%-os intenzitással végigtekerőkről ezt már nehezebb elképzelni.
Vincenzo Nibali – a Cápa (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Ezzel kapcsolatban például a Giro-győztes Vincenzo Nibali tett érdekes nyilatkozatot a Gazzetta dello Sportnak, amiből érződik, hogy a világbajnokság az elsődleges számára:
„Napról napra tervezem a Vueltát, képességeimhez mérten körülbelül 75%-on fogok kezdeni, és a végére szeretnék 100%-os állapotba lendülni, és megtartani a csúcsformát egészen a világbajnokságig, ami az egyik legfőbb célom a szezonban hazai pályán. Három éve Geelong-ban sikerült jól teljesítenem a vb-n a Vuelta után.”
Szabad fordításban ez annyit jelenthet, hogy Nibali valóban a Vueltán érheti el csúcsformáját, ami az utóbbi időben teljesített versenyei is alátámasztanak. Nagy kérdés, mire lesz elég az a „75%” a verseny első felében, amikor ha megnyerni nem is, de elveszíteni simán el lehet a Vueltát. Nibali csapata, az Asztana a neveket nézve talán még erősebb, mint a Girón, ami egyúttal azt is magában rejti, hogy Nibali „elszállása” esetén Brajkovic vagy Fuglsang is dobogóesélyes líderré léphet elő…
Hasonló a helyzet Valverdével – csak teljesen máshogy – mint Nibalival a Vuelta és a vb tekintetében: Valverde élete talán utolsó nagy lehetősége az idei, hogy egy stílusához passzoló pályán világbajnokságot nyerjen. Az előzmények azonban mások. Míg Nibali a Girót követően egy hosszú pihenő után készül éppen, hogy elérje a maximumát, Valverde a Touron topon tekert, és egy kisebb pihenő után próbálja kitolni csúcsformáját. Nem mondom, hogy így nem nyerhetné meg a piros a trikót, de a piros trikó és a vb-arany egyszerre már soknak tűnik, minden bizonnyal fel kéne áldozni valamelyik célját a másik javára.
Alejandro Valverde (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
A Movistar kapitányának természetesen a sajtótájékoztatón is feltették a kérdést, hogy a világbajnokságra, vagy a Vueltára koncentrál-e jobban. Valverde így válaszolt:
„Nehéz kérdés. Fontos a Vuelta, de voltam már első, második és harmadik, nyertem szakaszokat… Világbajnokságokról is van négy érmem, de kétségtelenül nagyon sokat jelentene nekem, ha világbajnok lehetnék, nagyon szeretnék vb-t nyerni, mielőtt befejezem a pályafutásom. Vagyis a világbajnokságot választanám. A vb-pálya fekszik nekem, de most inkább a Vueltában gondolkozom; ha sikerül jól teljesíteni, az lökést adhat a világbajnokság szempontjából is. Most 21 nagyon kemény nap következik.”
Nibali és Valverde mellett a katalán Joaquim Rodriguezt szokás a Vuelta három legfőbb favoritja között emlegetni, és az előbbi szálat folytatva talán pont ő az, akinek fontosabb a Vuelta piros trikója, mint a világbajnokság, annak ellenére, hogy a kerékpársportban a szivárványszínű trikó a legértékesebb trófea a Tour de France sárga trikója után. Purito nyilatkozata sablonos, de minden szava a helyén van, ne lehet belekötni:
„Az útvonal nagyon kedvező, jó formában vagyunk, remek a csapat, remélem minden remekül megy majd, és jó eredménnyel zárunk. Jól érzem magam, úgy gondolom sikerült kipihenni a Tourt. Az hogy tavaly sikerült dobogón végezni a Girón és Vueltán is, idén pedig a Touron, még jobban motivál, hogy nyerjek végre egy háromhetest.”
Három hasonlóan erős topfavorit három nagyon erős csapattal a hátuk mögött, ha közülük kellene választani, Rodriguezt tippelném az első helyre, két okból. Egyrészt ha a közelgő világbajnokságot is figyelembe vesszük, kívülről úgy tűnik, hogy Nibali és Valverde inkább Firenzére hegyezi a formáját, Purito teljesítménye alakulásának íve pedig a Vueltán tűnik tetőzni. Másrészt a Katyusa versenyzője a szezon első felében nem zsigerelte ki a szervezetét, a Tour első felében lassabban lendült formába, és az utolsó hétre érte el a csúcsot. Normális esetben a kis pihenőt követően nem lesz nagy a visszaesés, némi ráhangolódással végig jó lehet a három hét során.
Samuel Sanchez és az Euskaltel a csapatbemutatón (Fotó: Stefano Sirotti – sirotti.it)
Kivételesen kitérnék kicsit – mert a Vuelta kapcsán sajnos ki kell – a kerékpársport tisztulására is. Sajnos ismerjük az általános közvélekedést, ennek ellenére én azok táborát erősítem, akik szerint az EPO hőskorához képest sokat tisztult a kerékpársport, sokkal kisebb mértékben lehet tiltott szerek használatával előnybe kerülni (nyilván vannak, akik máshogy gondolják, nem fogok vitatkozni). Azonban akiknek van rálátásuk a profi kerékpársportra tudják, hogy ennek a tisztulásnak a mértéke attól is függ, hogy éppen melyik országban járunk, és Spanyolország a maga törvényeivel és általános közfelfogásával még mindig az egyik legszennyezettebb terület.
Sajnos még mindig a Vueltán láthatjuk a legtöbb irreális teljesítményt, ahogy percenként lószolják egymást irreális sebességgel a versenyzők a meredek emelkedőn… Azon most ne kezdjünk filozofálni, hogy a nézők szempontjából ez mennyire jó, és hogy bárki előtt adott a lehetőség, ez nem ilyen egyszerű. Mindenesetre a Vuelta az a verseny, ahol már sokszor láthattunk a szezon közben sokkal mérsékeltebb teljesítményt nyújtó hazai versenyzőket megtáltosodni, és ebből a szempontból lejt kicsit a hazai pálya. Ezért sem lepődnék meg, ha néhány “külföldi” esélyes, akiktől az idei teljesítményük alapján többet várnánk, nem rúgna labdába a spanyolok mellett az összetett dobogóért folytatott küzdelemben.
Akiktől viszont tartok, az Euskaltel gárdája, a narancsmezesek – mindent egy lapra téve – brutálisan fognak haladni a három hét során. Friss hír, hogy egszűnik a csapat, a sztárok éppen új szerződés aláírása előtt állnak, és a Vueltán felmutatott jó eredményen hat-, vagy akár hétszámjegyű összegek múlhatnak majd (euróban értve). Mindenki rajthoz áll, szabad rablás alapon: Samuel Sanchez, Igor Anton, Mikel Nieve és a többiek. Talán most mindnyájan inkább magukért, mint a csapatért küzdenek majd, nehéz megjósolni, mi sül ki belőle, de nem lepne meg, ha felférne valamelyikük az összetett dobogóra, vagy nyernének akár 4-5 szakaszt is…
A Sky csapata (Fotó: Team Sky)
Egy esélylatolgatásnál nyilván meg kell nézni a Team Sky sorát, melynek élén a két kolumbiai, Sergio Henao és Rigoberto Uran közül valószínűleg az előbbi lesz a kapitány, de ezt csak Uran szerződésére alapozom az Omega Pharma-Quick Step csapatával, logikusan nyilván azt a versenyzőt segíti majd a Sky, aki jövőre is náluk teker, miért akarnák Uran értékét növelni? Henao-nál a vb-faktor nem annyira játszik, mint Nibaliéknál, biztosan fontosabb a lojalitás ahhoz a csapathoz, akiktől a fizetését kapja, és a Sky Procycling pedig feltételezhetően nem egy kolumbiaiból tervez világbajnokot csinálni.
Sorolhatnánk még a rajtlistáról több versenyzőt, akik odaérhetnek a dobogó közelébe, Ivan Basso (Cannondale), Benat Intxausti (Movistar), Domenico Pozzovivo és Carlos Betancur (Ag2R), Bauke Mollema és Laurens Ten Dam (Belkin), David Arroyo (Caja Rural), Daniel Martin (Garmin), Michele Scarponi és Diego Ullissi (Lampre-Merida), s végül, denem utolsósorban Roman Kreuziger (Saxo-Tinkoff). Azonban biztosan lesznek mellettük meglepetésemberek is, akikre most még nem is gondolunk…
Nézői szempontból talán a legfontosabb, hogy a Vueltán sosem unatkozunk, mindig vannak fordulatok, izgalmak, valószínűleg idén sem lesz másképp!
Vuelta 2013: a spanyol kerékpáros körverseny megkülönböztetett trikói és a pénzdíjak
A 2013. évi Vuelta a Espana útvonala, szakaszok, adatok, szintrajzok
Vuelta 2013: A Vuelta a Espana hivatalos rajtlistája, rajtszámokkal
.
