Múltidéző sorozatunk mostani epizódja a folyamatban lévő francia körversenyre kíván reflektálni. A magyar kerekesek ha a Tour de France-on nem is, de hajdanában jó pár amatőröknek kiírt többnaposon nyomták a pedált, nem is csekély sikerrel. Ezúttal szinte napra pontosan 41 évet utazunk vissza az időben, és a Népsport korabeli cikke segítségével betekintést nyerhetünk a Jugoszláv Körverseny véghajrájának izgalmaiba, valamint megismerhetünk egy újabb klasszis magyar országúti kerékpárost: Takács Andrást…
———————————————————————————————-
Egy slusszkulcs története
Öt magyar egy partiban / Zsűri a díjban / Takács – az igazságos
Azon a bizonyos napon, amikor Kotorban pihent a XXV. Jugoszláv Kerékpáros Körverseny mezőnye, Ecker Mihály, a magyar együttes vezetője értekezletet tartott. Közölte, hogy a jugoszláv államelnök értékes díjakat ajánlott fel a verseny első három helyezettjének. De Ecker kifejtette véleményét a magyar kerékpáros betegségről is, amely általában abban mutatkozik meg, hogy versenyzőink fütyülnek egymásra.
– Ha megszabadultok ettől a betegségtől, akkor lesz eredmény.
A Népsport karikatúristája ezt a találó rajzot rittyentette a korabeli cikk mellé
Stratégia
És a magyar versenyzők nem fütyültek egymásra. Őszintén szólva ekkor még egyiküknek sem volt különösebb terve. Mert egy tizennégy napos és 2000 kilométeres versenyen annyi minden történhet a célig, meg aztán miért éppen egy magyar kerékpárosnak legyen szerencséje az első három hely valamelyikéhez. A vérmes reményeket már az lehűtötte, hogy velük együtt hajtott a legjobb holland, szovjet, NDK-beli, lengyel, olasz s a hazai terepen „császár” több jugoszláv csapat. Ám ennek az értekezletnek mégis volt hatása. Hogy úgy mondjuk, vérszerződést kötöttek kerékpárosaink, amelyben kimondták:
– Egy mindenkiért s mindenki egyért!
Kerekes nyelvre fordítva ez annyit jelentett, hogy elhatározták, segítik egymást kerékkel, ha kell gumival és a legfontosabbal, a taktikával is.
Aztán másnap folytatódott a küzdelem. A mezőny előtt futott az első három helyért járó három díj, bennük a zsűrivel. A három Ford gépkocsi. És ekkor a bölcs Juszkó János kimondta a taktikát:
– Aki a díjért versenyez, az nem nyer. Ne gondoljatok a Fordra, csak a versenyre.
Az olimpiai bajnok üldözése
Még azok is elgondolkoztak, akik már eleve irigyelték a leendő nyerteseket. Így történt, hogy ettől kezdve versenyzőink csak az országutak hosszú szürke csíkját, az ellenfeleket és csak egymást figyelték. Ötre olvadt a magyar mezőny. Biztosan vezetett az élen az olimpiai bajnok holland Zoetemelk (későbbi profi, az 1980-as Tour győztese – a szerk.), Takács a kilencedik, Megyerdi pedig a tizenegyedik helyen állt.
Takács András
– Csak előre! – bíztatta társait Juhász Béla, aztán Szarajevó táján egy baleset. Az élen bukott Takács, mögötte kilyukadt Megyerdi gumija, majd hátrébb Juhászé is. A magyar szerelőkocsi meg hátul a benzinkútnál, mert a Volkswagenből kifogyott a benzin. Nem számított. Ha késve is, de valamennyien kerékre kerültek. A magyarok egy külön csoportban biztosították Takácsnak a visszajutást az élbe. A bokáján megsérült Takács a célban csak ennyit mondott:
– Köszönöm!
Egy nappal később, a pulai 100 km-es verseny után Takács neve már az összetett verseny ötödik helyén szerepelt. És ekkor valami megcsillant a magyar versenyzők és Takács szemében:
– Most jönnek az igazi hegyek, a te kedvenc tereped! – bökte barátságosan oldalba Mahó Laci.
– Hát majd megpróbálom, mit lehet tudni?
Az utolsó napon a Vrisic 1800 méteres csúcsára kellett felmászni, az utolsó 12 kilométeren 400 méteres emelkedővel. Három holland, Takács és a jugoszláv Bilics megszökött. Takács nagyszerűen irányított. Hátul a két veszélyes ellenfél, a szovjet Neljubin és Dmitrejev. Leszakadtak, s ebben a nagy taktikus Megyerdinek is benne volt a keze. Sokat vezetett nekik, de lassítva, így Takács elöl szárnyakat kapott. Zoetemelk mögött második lett odafönt, és ezzel az összetettben is a második helyre kertült. S jött a délutáni döntő a Ljublianába vezető 82 kilométeres szakasz… Húszan szöktek meg, ott volt mindenki, aki számított, s ott volt az öt magyar: Takács, Megyerdi, Juszkó, Juhász és Mahó. Ez a csoport 48,4 km/órás átlaggal „lépte le” az utat. Takács nem hagyta magát, megtartotta a második helyét.
Ennyi a három slusszkulcs története. Azé a háromé, amelyből a verseny után egyet Takács Andrásnak, a huszonkét éves műszerésznek adtak át.
Takács nevetve kiáltott:
– Nincs is jogosítványom! Majd a Ford Taunus slusszkulcsát magasra tartva társaihoz fordult:
– A második hely nemcsak az én érdemem, hanem a tiétek is. Ezért ez a négykerekű díj közös.
Így cselekedett az igazságos Takács, mert hasonszőrű honfitársai betartották a Kotorban kötött „vérszerződést”.
Szöveg: Szabó András (Megjelent a Népsport 1969. július 17-i számában.)
Fotó: Népsport, HBalage
Szerkesztette: HBalage
———————————————————————————————-
Függelék – Takács András sportkarrierje
Magyar Bajnoki címeit 1966-1985 között szerzi az Előre SC (1966-1968) majd a BKV Előre SC (1969-1985) színeiben. Az országúti bajnoki rangsort 24 győzelemmel máig vezeti Megyerdi Antal (23 bajnoki cím) és Török Győző (18 bajnoki cím) előtt. Pályán egy bajnoki címmel rendelkezik, így összesen 25 Magyar Bajnoki címmel bír. Ezzel az összevont pálya és országúti magyar kerékpáros bajnoki örökranglista 5. helyét foglalja el, Megyerdi Antallal holtversenyben. Egyéni időfutamban 11 bajnoki címet szerez, ebből hatot zsinórban 1966 és 1971 között. 1973-ban minden egyes országúti időfutam számban bajnok. Kritérium kivételével minden országúti számban rendelkezik bajnoki címmel.
Felnőtt magyar bajnoki címei:
1966 – Egyéni időfutam bajnok
1967 – Egyéni időfutam bajnok
1968 – Egyéni időfutam bajnok
1969 – Egyéni időfutam bajnok
1970 – Egyéni időfutam bajnok
1971 – Egyéni időfutam bajnok
1971 – Páros időfutam bajnok Stréli Miklóssal
1972 – Bajnok a 100 km-es (rövid távú) mezőnyversenyben
1972 – Bajnok 4000 méteres egyéni üldözőversenyben
1973 – Páros időfutam bajnok Szuromi Györggyel
1973 – Hármas csapat időfutam bajnok Cseke Józseffel és Szuromi Györggyel
1973 – 100 km csapat időfutam bajnok (Cseke József, Szabó László, Szuromi György)
1973 – Egyéni időfutam bajnok
1974 – 100 km csapat időfutam bajnok (Cseke József, Szikszai Sándor, Szuromi György)
1975 – Bajnok, országúti hosszútávú mezőnyversenyen a BKV Előre színeiben
1975 – Egyéni időfutam bajnok
1976 – Egyéni időfutam bajnok
1978 – Egyéni időfutam bajnok
1978 – Bajnok, 100 km-es (rövid távú) mezőnyversenyben
1980 – Egyéni időfutam bajnok
1980 – Bajnok, 100 km-es (rövid távú) mezőnyversenyben
1980 – Hegyi bajnok
1981 – Hegyi bajnok
1984 – Hegyi bajnok
1985 – Hegyi bajnok
A müncheni olimpián 6. helyezett 100 kilométeres magyar időfutamcsapat – balról: Takács András, Debreczeni Tibor, Géra Imre, Petermann József
Olimpiai szereplés:
Sokáig az egyetlen olyan magyar kerékpáros, aki három olimpián szerepelt (1968 Mexikóváros, 1972 München, 1980 Moszkva), rajta kívül csak Bodrogi Lászlóról mondható el azóta mindez (1996 – Atlanta, 2004 – Athén, 2008 – Peking). Mexikóvárosban mezőnyversenyben az 58., míg 100 kilométeres csapat időfutamban a 17. helyen zár. Münchenben a mezőnyversenyt a 23. helyen fejezi be, mindössze 36 másodperccel elmaradva a győztestől. A 100 kilométeres csapat időfutamban (Debreczeni Tibor-Géra Imre-Petermann József-Takács András összeállításban) minden idők legjobb csapateredményeként a 6. helyen végez. Moszkvában a mezőnyversenyt a 28., a csapat időfutamot a 17. helyen fejezi be.
