Benkó Barbara, aki a mountain bike olimpiai számában képviselte hazánkat Londonban, az elmúlt héten egy rangos, UCI-kategóriás ötnapos országúti versenyen vett részt Csehországban, ami az első tapasztalata volt ilyen szintű országúti kerékpáros mezőnyben. A német Focus Elite MTB versenyzője a Gracia Orlova viadalon a szlovák CK Epic Dohnany mix-csapat színeiben indult, az alábbi interjúban a számára nem mindennapi tapasztalatokról kérdeztük:
Bikemag: Mi az első, ami bevillan a mezőnyből, ha visszagondolsz a versenyre?
Benkó Barbara: A sok bukás. Rengeteg volt. Sokan mondták, hogy speciális a női mezőny, de ennyire? Szörnyű volt némelyiket látni. Én szerencsére minden komolyabból kimaradtam, egyben voltam csak benne utolsó nap, sokan azt mondták, hogy azért éltem túl, mert MTB miatt tudom kezelni a kerékpárt…
Bikemag: Hogyan jött az ötlet, hogy részt vegyél egy ilyen versenyen?
Benkó Barbara: Egy szlovák lány keresett meg, aki cyclocrossból ismer, hogy nincs meg a csapatuk és lenne-e kedvem menni. Én meg gondoltam miért ne? Mindig is ki akartam próbálni ezt a szakágat is és ez egy kimondottan alkalmas időpont erre, az edzésre és formába lendülésre, most a májusi Világkupákra készülök. Biztos vagyok benne, hogy sokat lendített a felkészülésemen, az élményekről és tapasztalatokról nem is beszélve. Egyetem pedig a héten pont nem volt, így minden stimmelt!
Bikemag: Milyen célt fogalmaztál meg a Gracia Orlova-n?
Benkó Barbara: A célom az volt, hogy mindenképp befejezzem! Fogalmam sem volt mire számítsak, az időfutamtól tartottam nagyon, nem is ment jól, ez még mindig nem az én pályám… Amúgy bevállalós voltam, megpróbáltam mindig a főmezőnnyel menni, elöl helyezkedni, raktam a kereket, nem zavart, hogy sokan vagyunk. Mondta is egy német lány, akivel anno Freiburgban együtt laktunk, hogy ahhoz képest, hogy nem voltam még ilyen versenyen, jól megyek a mezőnyben.
Bikemag: Hogyan fáradtál el az 5 nap alatt, mik a legfőbb különbségek terhelés szempontjából a mountain bike-hoz képest?
Benkó Barbara: Nagyon! 🙂 Teljesen más a kettő, össze sem lehet hasonlítani. Abban egyezik, hogy két kereke van a kerékpárnak… Regeneráció szempontjából nem mindegy, milyen csapat van mögötted, nekünk pocsék volt. Ez a folyamatos sorozatterhelés és stresszhelyzet pedig jó idegrendszert és nagy állóképességet kíván.
Bikemag: Mi volt számodra a legnehezebb a versenyen?
– Az, hogy a szlovák segítőnk teljesen analfabéta volt, nem is értem, minek jött. Sokszor otthagyott a mezőnnyel, holott én voltam az első ember a csapatban, aki még elől tudott maradni. Nem frissített, semmit nem segített. A vakszerencsén múlott, hogy sokszor nem szomjaztam el a 30 fokban. Utolsó nap az volt a szerencsém, hogy esett az eső és 10 fok volt, így nem ittam sokat… Rettentő idegesítő volt. Árvai Attila kint volt velünk péntek estig, ő óriási segítség volt, nélküle nem tudom mi lett volna velünk. Sorry, ha csuklottál, hétvégén sokat emlegettelek, hogy hiányzol! 🙂
Bikemag: Ritmus szempontjából mit tartasz a legfőbb különbségnek egy ilyen ötnapos és a megszokott MTB-versenyek között?
Benkó Barbara: MTB versenyen nem gurulászhatsz el a mezőnyben egy métert sem, hanem az elejétől a végéig fullgas van, nem tartalékolhatsz. Nincsenek segítőid, akik felhúznak, ha baj van, ott te vagy és csak magadra számíthatsz! Itt a legfőbb nehézség a sorozatterhelés és azért a tempó is nagy, sok a lószolgatás, zaklatott a mezőny, folyamatosan figyelni kell itt is.
Bikemag: – Mire kellett a legjobban koncentrálnod?
Benkó Barbara: Arra, hogy lehetőleg minden bukásból kimaradjak. Ha egy országúti versenyen összetörtem volna magam és kiesik a szezonomból pár hónap engem tuti megkéselnek a csapatnál. Jogosan. Amúgy sem örültek, hogy eljöttem, a csapatfőnök nem országút párti, de elengedett és kihagyhattam a haimingi HC versenyt.
Bikemag: Mennyire mások az országútis lányok, mint a montisok, mik az erősségeik? miben vagy esetleg tejobb?
Benkó Barbara: Nagyon barátságtalanok. Volt még két montis a mezőnyben, egyik a norvég válogatottban, másik egy lengyel csapatban. A norvég lányt jól ismerem, jóban vagyunk, első nap odajött hozzám, beszélgettük, nevettük, aztán minden nap váltottunk pár szót szakasz előtt vagy után. Sőt, egyszer együtt melegítettünk. Úgy néztek ránk a többiek, mintha szentségtörést követtünk volna el, nem tudom, miért nem lehet jóban lenni a másikkal. Egy idő után már nem érdekelt, nem leszek paraszt, csak azért mert ez ott divat.
Nekem a hegyek meg a dombok egész jól mentek, én igazából síkon küzdöttem, mivel 40-45-tel közlekedtünk. A spicctől nyilván erőnlétben, tapasztalatban és gyorsaságban is le vagyok maradva, fejlődni mindig van hová. Egyszer ki is széleztek, azt is tanulnom kell még! Lefelé viszont kimondottan jó voltam. Szombaton a hegyi szakaszon a harmadik hegyen úsztam meg, aminek a tetején utolért egy CCC Polsat-os srác, aki arra edzett. Felhúzott rám még 3 lányt…
Lefelé aztán egyedül én tudtam tartani a tempóját, a többiek leszakadtak a szerpentinen. Nem mondom, hogy mindig safety volt a menet, de nem akartam leszakadni. Aztán ő mentette meg az életem is, mert kaptam tőle kulacsot, mivel a jófej segítőnk már rég elment, de minek, azt nem tudom mert a csapatból én voltam legelöl. A síkon bevártuk a lányokat és még pár kilit húzott minket, tök rendes volt.
Bikemag: Kerékpárkezelés, mezőnyben helyezkedés szempontjából voltak nehézségek, vagy könnyen megszoktad az egészet?
Benkó Barbara: Magam is meglepődtem milyen hamar megszoktam, semmi nehézség nem volt. A szélezéssel volt párszor gondom. Mezőnyben egyébként vannak kamikaze alakok, némelyik elég veszélyes. Az egyik lululemonos lányt ismerem, mert arrafelé lakik, ahol a csapatközpontunk van és tavaly nyáron edzettünk együtt, amikor kint voltam. Tőle megtudtam, hogy a lengyel és orosz válogatottal vigyázni kell, mert „troublemaker”-ek, amire hamar rájöttem. Ehhez én még az ukránokat is hozzá raknám! Folyamatosan ment a „b.itch” meg a „f.ck you!”, na meg a szláv „k.rva” is népszerű volt. Én nem kaptam egyikből sem szerencsére. Csak egyszer mondtam, amikor egy lengyel válogatott csaj leköpött indokolatlanul, mert nem azt a kulacsot kapta, amit akart. Engem nem érdekel, ne köpködjön, főleg hogy a mezőny szélén volt, kifelé is köphet, akkor egyszer én is „f.ck you”-ztam.
Első nap a bukások napja volt, akkor egyet tényleg úgy úsztam meg, hogy bevetettem montis tudásom. Lefelé mentünk elég gyorsan a mezőnyben, ment a kiabálás hogy nagy kátyú az úton, óriási fékezések, pont ott, ahol én mentem. Kikerülni én már nem tudtam, iszonyú mély és nagy volt, ha belemegyek első-hátsó defekt, plusz elesek és rántok magammal még 10 embert. Vagy nagyon nagyot ugrok és megúszom, de abban is benne van egy esés. Egy századmásodperc alatt kellett döntenem, az ugrást választottam és sikerült. De necces volt. Mellettem a lululemonos csaj lement az útról, majd ugrás után rám nézett és csak annyit mondott: „good job!”. Majdnem büszke voltam magamra. Aztán hallottam, hogy a mögöttem lévő nem vállalta be az ugrást és nagy csattanást hallottam, lerobbant a kereke, elesett meg még gondolom jó pár ember vele.
Bikemag: Mennyit fejlődtél, mint “országútis” az öt nap alatt? Értékelve, melyek a legfontosabb különbségek a két versenyforma között, ami utólag eszedbe jut és eddig esetleg nem gondoltad?
Benkó Barbara: Szerintem rengeteget fejlődtem. Előtte már Atta és Balázs is ellátott egy-két jó tanáccsal mit hogyan, megtanultam, mikor hogy kell jelezni, ha valami baj van, hogy kell frissíteni, hogy épül fel a konvoj, szélezést, helyezkedést, sok mindent. Óriási köszönet érte nekik! Persze rengeteg dolog van még amit tanulni lehetne, ehhez nyilván tapasztalat kell meg versenykilométer ilyen mezőnyben.
Legfontosabb különbség a táv és hogy sokkal hosszabb, na meg hogy több napos. Rengeteget jelent egy csapat összetartása is, egy jó team mögötted. Teljesen máshogy kell rá készülni. Nagyon furcsa volt nekem, hogy itt mindenki utálja egymást. Nekem ez nem menne. Nem tudom, hogy ez női specialitás, vagy a fiúknál is így van-e, de néha érdekes volt. És az a vicc, hogy sokszor a csapattársak sem szeretik egymást, ezt nem is értem. Első reggel lementem a reggeliző helységbe, ahol már két csapat ott volt, köszöntem, hogy jó reggelt és úgy néztek rám, mintha az űrből jöttem volna. Aztán rájöttem hamar, hogy itt nem divat köszönni és amúgy is utálni kell egymást.
Bikemag: Hogyan értékeled a teljesítményed és a lányokét (Király Mónika, Epres Kornélia)?
Benkó Barbara: Elsőre nem rossz! Volt még bennem, ez egyrészről a csapaton is múlott, hogy egy ilyen segítőnk volt, másrészt időfutamban nagyon rosszul mentem meg hát sok mindent kell még tanulnom, fejlődni! Rajtam kívül Király Móni és Epres Kori volt még magyar a mezőnyben. Mónival sokat mentünk együtt a mezőnyben, minden nap találkoztunk és beszélgettünk, jó volt magyar hangot is hallani. Kori sajnos első nap bukásba keveredett és sok hátrányt szedett össze, aztán időfutamon el is limitelt. De biztos vagyok benne, hogy mindnyájunknak hasznára vált és fejlődtünk tőle!
Bikemag: Tervezel a jövőben hasonló versenyt? megtetszett? ha igen, mi tetszett legjobban?
Benkó Barbara: Ha lesz még ilyen lehetőség szerintem igen. De biztos, hogy évi egy-kettőnél többet nem vállalhatok a csapat miatt. Ha megyek legközelebb, akkor már csak magyar válogatottal, ha van ilyen egyáltalán a nőknél nálunk és elhívnak vagy beférek a keretbe. Országúti fronton nem vagyok otthon… És Attával vagy valaki normális segítővel, mert ez az ember mély negatív nyomot hagyott bennem. Amúgy nagyon tetszett, sok élményt gyűjtöttem, tanultam. A szombati hegyi szakasz tetszett a legjobban, kár, hogy utána meghaltam. 🙂
Bikemag: Egyéb tervek a közeljövőben?
Benkó Barbara: Május 17-19. Albstadt (GER) Világkupa, május 24-26. Nové Mesto (CZE) Világkupa, most ezekre fókuszálok és készülök. Megváltoztattuk a programot és most hétvégén mégsem megyek Graz-ba C1-esre, hanem majd jövő héten Italia C1, aztán pedig már jön is a Világkupa. Meg a vizsgák…
Bikemag: Köszönjük az interjút és hajrá!
Barbi blogbejegyzése a versenyről: KATTINTS IDE!
Fotók: http://www.bellxone.com/archive/2013/04/28/gracia-orlova-2013-stage-51.html
