Dósa Eszter nemcsak megnyerte a SuperCross sorozat negyedik állomását, a Palóc Crosst, de a Vitalitás SE oszlopos tagjaként a szervezőként is hozzájárult az esemény létrejöttéhez. Erről ír legfrissebb blogjában:
Palóc Cross újra… és, szerencsénkre, relatíve kellemes időben – már ami a hó hiányát illeti. Fázni jóformán csak benn az iskolában, illetve verseny közben nem lehetett. Nagy örömünkre és meglepetésünkre, több szlovák krosszos is ellátogatott hozzánk, többek között Milan Barenyi, aki el is vitte a “pálmát”. Női vonalon azonban “itthon maradt” az aranyérem, bár Módos Gabi és Zuzana Vojtásová is igyekezett jogot formálni rá.
Ahányszor csak saját rendezésű verseny előtt állunk, mindig nagy kihívás két lovat ülni meg egy fenéken: rendezési-szervezési oldalról bőven akad tennivaló, emellett edzeni, készülni is szeretne az ember, kihasználni a hazai pálya előnyét… Ha valami, akkor éppen ez a része nem szokott nekem sikerülni. Volt is bennem egy kis aggodalom, mi fog a futamunkon kisülni ebből…
A szombati program 9 órakor egy kis terepfutással kezdődött, majd következtek a cross-futamok: 11-kor, 11.45-kor és délután 1-kor. Habár nagyon fontos a verseny előtti reggelizés, a nagy sietségben nem figyeltem rá kellőképp, így fél 10-kor már nagyon korgott a pocakom… Szerencsémre azonban volt nálam egy Nutrixxion gyümölcsös szelet, ami megoldotta a problémát.
A nevezési feladatok ellátása után, a rajt előtt kábé 10 perccel sikerült bringa közelbe kerülni: gyors guminyomás-ellenőrzés, majd melegítés. Korábban nem is gondoltam volna, mennyit számít akár +/- fél bar a kerekekben…
Palóc Cross (Fotó: Babka Szabolcs)
Nagy örömünkre erősorrendben, semmint pusztán kategória sorrendben kerültünk beszólításra, így mi, lányok, kedvezőbb helyről tudtunk rajtolni. A príma rajtom azonban elmaradt, ugyanis dugóba kerültem a kapunál pár kollégával, s ki kellett lépnem a pedálból. Zuzka és Gabi szépen el is húzott, úgyhogy fogócskával telt az első körünk.
Mivel Zuskával idén még nem volt szerencsém versenyezni (ugyanis most nem tudtunk bevállalni a CX-sorozatukat), nem tudtam, mire számítsak. Szinte izzott is a talpam, úgy “rohantam” a lányok után! Gabit a felfutás környékén sikerült utolérnem, ő ekkor a 2. pozícióban haladt, de Zuzka sem volt behozhatatlan távolságra. Egyébként is, lehetne másra gondolni? Meg lehet, sőt, meg kell őket fogni, nincs más alternatíva! Csak pozitívan!
A kedvenc részemnél, a torony utáni kacskaringónál végül csak felkapaszkodtam szlovák kolleginámra is; a második kört már együtt kezdtük meg. A kapun kiérve pedig sikerült átvennem a vezetést, ahonnét már nem volt megállás. Azonban Gabi sem nyugodott bele a történetbe, Zuzkát szépen visszaszorította a harmadik helyre. Ez a sorrend meg is maradt a 6. kör befejeztéig.
Az élre kerülés, és két gyorsabb kör után inkább a pontosabb kanyarvételekre, palánk ugrásokra, le- és felszállásokra igyekeztem koncentrálni, hisz az OB-n is lesz belőlük bőven… És persze azt sem szerettem volna, ha pl. egy esetleges láncleesés miatt veszíteném el az aranyérmes pozíciót. Jó taktikának bizonyult.
A beérkezést követően visszatértem a szervezői teendőkhöz, így sajnos nem tudtam megnézni délutáni rajtot. A levezetés is csak minimálisra sikeredett, de talán a kevés is jobb, mint a semmi.
Palóc Cross
Kíváncsian vártam a délutáni futam végét, habár szinte biztosra vettem Barenyi győzelmét. Szilárdnak sikerült legjobban megközelítenie őt, s legjobb magyarként a második helyen célba érnie a szlovák Bátora-Gajdosik szorításból kiszabadulva. A versenyt követően forró teával és babgulyással olvaszthattuk ki átfagyott végtagjainkat, majd következett az eredményhirdetés. Mint ahogy a fenti fotó is bizonyítja: hiába győzött Milan, számunkra azért Szilárd a superman.
Számunkra persze ekkor még nem volt vége a történetnek, azonban a lelkes barátok segítségével nyugodt estét zárhattunk. Volt is mit kipihenni.
Videó az első két futamról
Videó az elit futamról
A következő megmérettetés a budapesti OB!
