Múlt hétvégén lezajlott az utolsó előtti világkupa futam is. Az ezt megelőző versenyen, Mont Sainte Anne-ben Greg Minnaar drámai körülmények között veszítette el az inkább neki fekvő pályán az összetett vezetést, amelyet nagy riválisa, Sam Hill vett át idei első győzelmével. A különbség azonban inkább csak lélektani volt, hiszen összesen négy pontról volt szó. Ennyivel azonban sorozatot lehet nyerni, tehát Minnaar tudta, hogy ezek után Bromontban már nem hibázhat, főleg, hogy az utolsó futam Schladmingban lesz, ahol négy éve folyamatosan előtte végez Hill.
Ráadásul a bromonti pálya inkább Hillnek feküdt a sok köves, technikás, meredek résszel, ahol tavaly nyert is az ausztrál. A futamok előtt sokat edzett is ezeken a helyeken, így az első edzésnap összesen kettő kört ment, majd hazament. Csak az összehasonlítás végett: csapattársa, Fairclough hét kört ment, míg volt, aki 17-et. Aztán ázott is a pálya, így később Hill is többet gyakorolt már.
Az időmérőn aztán jött az első meglepetés, ugyanis Barel leiskolázta a mezőnyt, és ott folytatta, ahol Mariborban abbahagyta, és simán bezsebelte az ötven pontot. A döntőben tehát mindenki kénytelen volt számolni egy olyan emberrel, akinek még most is felvizesedik a térde a súlyos térdgép alatt, mire leér a pályán, és aki jórészt csak a bal lábával tartja magát a bringán.
A döntőre fent a rajtnál nem tisztult az idő, így ott ködben és nyálkában kellett indulni, de lejjebb azért már nagyjából száraz és derült volt az ég. Aaron Gwin ismét befutott egy pódiumot érő ötödik helyre, és ezzel idén végérvényesen a legeredményesebb lett a Yeti csapatnál, holott ő az újonc, akinek ez az első teljes évada.
Gee Athertonnak valahogy nem sikerül előrébb jutnia a negyedik helynél, amit az összetettben már régóta kibérelt magának, holott tudható, hogy milyen hihetetlen keményen készült télen erre a szezonra, és újdonsült világbajnokként, kellően motivált is volt az elején. Valami leheletnyi plusz azonban hiányzik.
Hill sem az a domináns már, akármennyire is fekszik neki egy pálya. Bár az összetettben most növelte az előnyét, de győzni eddig csak egyszer győzött idén, mert hogy itt sem jutott előbbre a harmadik helynél.
Barel a pálya tetején nagyot hibázott, és jó másfél másodperc hátránnyal érkezett az első ellenőrző ponthoz. Zsenialitását mutatja, hogy a másodiknál már csak alig féllel volt lemaradva. Több fotón és videón is jól látszott, hogy más nyomokon ment, mint a nagy átlag. Nagy kérdés, hogy a VB-n, ahol az erőnlété lesz a főszerep, mennyire tud majd érvényesülni ezzel a mérnöki látásmóddal.
Minnaar pedig tavaly után ismét bebizonyította, hogy úrrá tud lenni a lelki terheken, mert most hibátlan versenyzéssel nyerte meg a második kanadai futamot. Az élmezőny erejét azonban jól mutatja, hogy az első négy egy másodpercen belül ment, és közülük hárman az összetettben is az első négy között vannak. Ennek tudatában talán érthetőbb, hogy a szerelők, miért szedik szét az összes bringát körről-körre az utolsó darabig, miért faragnak, reszelnek le fölösleges grammokat. Ezek a pályán talán egy-egy századot jelenthetnek, ami a jelek szerint már pont elegendő különbség a végelszámolásnál.
A döntés tehát 2008. után 2009-ben is Schladmingban fog megszületni, ahol a 16 pontos előnnyel érkező Hill az utóbbi években háromszor nyert, egyszer pedig második lett, de mindig verte a most mögötte állókat az első ötből.
A nőknél továbbra is a papírforma szerint alakult minden, és Sabrina Jonnier egy futammal a vége előtt megnyerte a sorozatot, így neki már csak a VB-re kell koncentrálnia.
Ezen a hétvégén a 4X szenzációs futamokat hozott, mind a nőknél, mind a férfiaknál. Utóbbiaknál az újdonsült és múltkor említett 17 éves amerikai 4X bajnok, Mitch Ropelato fricskázta meg a nagy öregeket, holott ez volt élete második VK versenye. Az elődöntőben az esélytelenek nyugalmával indulhatott, hiszen várható volt, hogy a két szélről lerajtolják. Így is lett, és az első kanyarban bő egy bringányival le volt már maradva. Utána viszont kakaskodni kezdett, és a sziklakertben borotvaélen táncolva, de hozott egy helyet. Az alsó szakaszon pedig vállalta a hosszabb ugrásokat, és a szűkebb íven tulajdonképpen az előtte lévőnek a gépén fordulva bevágódott a második helyre, és így továbbjutott.
A döntőben inkább a szerencséjének köszönhette, hogy a hármas bukásból, ő tudott leghamarabb felállni, és így becsoroghatott a második helyre élte második világversenyén.
A nőknél is a nevető harmadik elve érvényesült: Jill Kintner és Beerten már megint annyira csak egymásra koncentrált, hogy az első kanyarban olyan magasra szorították egymást, hogy Fionn Griffiths simán eléjük tudott vágni, és nem is adta már meg nekik a lehetőséget a további támadásra. Ezzel Beerten malmára hajtotta a vizet, aki így vezet, míg Kintner a harmadik helyre szorult vissza. Nem véletlenül volt az amerikai annyira bosszús a célban.
Most újabb 3-4 hét pihenő következik, amikor mindenki kikúrálhatja a betegségeit, sérüléseit, lefestetheti egyedi, illetve nemzeti színűre a versenygépét, hogy a canberrai VK-n, Ausztráliában a megfelelő állapotban állhassanak rajthoz. Reméljük hazánk egyetlen leánya, Indián is ott lesz, és akkor talán megint láthatunk piros-fehér-zöldet a dobogón.
Eredmények:
DH, férfiak:
1. Greg Minnaar (összetett 2.)
2. Fabien Barel (összetett 10.)
3. Sam Hill (összetett 1.)
4. Gee Atherton (összetett 4.)
5. Aaron Gwin (összetett 9.)
DH, nők:
1. Sabrina Jonnier (összetett 1., megnyerte a sorozatot)
2. Emmeline Ragot (összetett 2.)
3. Tracy Moseley (összetett 3.)
4. Céline Gros (összetett 5.)
5. Floriane Pugin (összetett 4.)
4X, férfiak:
1. Joost Wichman (összetett 2.)
2. Mitch Ropelato (összetett 9.)
3. Dan Atherton (összetett 5.)
4. Michal Prokop (összetett 6.)
5. Quentin Derbier (összetett 16.)
4X, nők:
1. Fionn Griffiths (összetett 2.)
2. Anneke Beerten (összetett 1.)
3. Jill Kintner (összetett 3.)
4. Joanna Petterson (összetett 7.)
5. Melissa Buhl (összetett 4.)
További eredmények és információk:
www.dirtmag.co.uk
www.sicklines.com
www.littermag.com
Szöveg: KGÁdám
Fotó: www.dirtmag.co.uk, Victor Lucas