bringásandrás blog: Győzelem a hazai pályán
Június első hétvégéjén ismét bringások lepték el a királynék városát. Veszprém másodszor adott otthont C2-es kategóriájú cross country versenynek. A tavalyihoz hasonlóan idén is volt lehetőségem elindulni rajta.
Év elején azt tűztem ki célul, hogy az összes cross country kupafutam másodosztályában elindulok. Mivel három (később kiderült, hogy mégis négy) versenyből és az országos bajnokságból áll a szezon inkább nem foglalkoztam vele. A mostani veszprémi verseny is csak egy balszerencse miatt fért bele a hétvégébe. Sajnos a négy napos Alpentour Trophynkat keresztülhúzták és Blazsó Marcival egy erősen deficites 800 kilométert autóztunk Schladmingba és vissza.
fotó: Végh Attila
Csütörtök este még egy kis intervallozást csináltunk a Gulya-dombon, majd pénteken 3 óra terepezés a Balaton-felvidéken. No, eközben sem gyönyörködtem sokat a tájban… Szombatra némileg változott a versenypálya, lett pár meglepetés rész, így reggel és délután is kimentem ismerkedni vele. Szerencsére idén még közelebb került a verseny a város szívéhez, mert a versenyközpont a Gulya-dombi száműzetéséből a Jutasi úti sporttelepre költözött be. Örültem, hogy ilyen közel volt a verseny, mert fél órával a rajt előtt még haza tudtam jönni gumit cserélni…
Idén már a Másodosztály férfi rajtja is felköltözött az Óváros térre, így végre nem csak az Elit futamokat élvezhették a nézők. A mi rajtunk fél 2-kor volt, az U19, Master 1 és 2-3 után. Azt nem tartottam a legszerencsésebbnek, hogy a még a Master 2 és 3 is a Másodosztály előtt indult. Viki délelőtt már magasra tette a mércét, mert idén is megnyerte a Másodosztály női kategóriát, ezenkívül Soltész Úr (csapattársam) is megígértette velem, hogy jól kell mennem, különben nem jönnek el szurkolni Kedves Nejével…
Szépen felsorakoztunk a rajthoz, picit beszélgettünk a fiúkkal, hogy mennyire siessünk az elején és már indultunk is. Mivel az első sorból tudtam rajtolni, jó poénnak tűnt, hogy meghúzom az elejét, gondoltam ne legyen akkora tumultus a lépcsőnél. Ez olyan jól sikerült, hogy a második lépcsősor tetejénél már be is fogtam az első Master versenyzőt, majd a szűk ösvény előtt libasorban álldogálló 4-5 versenyző mellett már inkább elfutottam, mert így volt a leggyorsabb. Utólag visszagondolva, ez nagyon jó húzás volt, hatalmas előnyre tudtam szert tenni. A patakátkelésnél még további 2-3 versenyzőt fogtam be. A sík részeken próbáltam minél energiatakarékosabban haladni, hogy az emelkedőkre és a technikás részekre maradjon erőm.
fotó: Végh Attila
Ahol tudtam, belendítettem a bringát és épp csak a sebesség megtartásáért hajtottam a pedált. Szerencsére nem kellett rohannom, saját tempómban tudtam menni. Nagyon jól kitartottam a harmadik kör végéig, erőt adott, hogy folyamatosan értem utol a korábban rajtoló versenyzőket. A második és harmadik köröm egy kicsit lassabbra sikeredett, mint az első és folyamatosan csökkent az előnyöm is, de szerencsére nem került veszélybe az első helyem. Az energiapótlásként még egy zselét fogyasztottam el a második kör közepén és összesen 2x fél liter High5 szénhidrátot ittam.
Tartósteszten van nálam egy Endura nadrág, aminek ez volt az első versenye. Az első benyomások pozitívak, tapasztalatgyűjtés folyamatban. Szüleim és egyik kedves munkatársam is kilátogatott családjával a versenyre, így még jobban örülök, hogy első lettem, mert azért nagyon ciki lett volna, ha valahol a mezőny közepén kullogva érek be. 🙂
Köszönöm szépen a szurkolást Nekik, csapattársaimnak, ismerőseimnek és mindenkinek, akik a pálya széléről szorítottak!
