Blazsó Marci: az olimpiai bajnokkal egy mezőnyben Ausztriában
Március utolsó vasárnapján Ausztriában került sor az idei első versenyemre. Nagyon kíváncsi voltam rá, mivel több új dolgot kellett “élesben” is kipróbálnom. Egyelőre kevés reménnyel, inkább kíváncsisággal álltam a rajthoz. Tavaly nem volt lehetőségem indulni külföldi pontszerző versenyeken, így majdnem utolsónak állhattam a rajtba 105-ös rajtszámmal.
Az első, hogy új a bringaszponzorom és kíváncsi voltam, hogy működik a gép versenyen. A másik, hogy teljesítménymérőt raktam fel a gépre és nagyon vártam a valós adatokat a futamról. Elengedhetetlenül fontos nekem, hogy itthoni körülmények közt is pontosan tudjam, milyen terhelésre készüljek. Nem utolsó sorban, azoknak is fontos lesz, akiknek az edzésterveket írom.
fotó: se4a-pictures.at
Kezdésnek rögtön egy maximális terhelésű verseny közepébe csöppentem. A Kamptal Klassik egy első osztályú (Class 1) verseny, ahol Litvániától-Belgiumig felsorakozott Európa montis versenyzőinek színe-java, többek közt a londoni olimpiai bajnok, Jaroslav Kulhavy is.
Szinte már természetes, hogy bukás volt rögtön a rajt után, ami kb. 10 másodpercre feltartott kb. 20-30 versenyzőt hátul (velem együtt). Ezután kezdtem felzárkózni az első emelkedőn és a végére már a középmezőnyben találtam magam. Kicsit javított a helyzeten az is, hogy az első lejtőn el tudtam menni pár ember mellett jobbról a nehezebb, de üres nyomvonalon. Hamar visszaálltam a kijárt vonalba, de az előttem felvert por miatt nem láttam egy éles követ és felütöttem a kereket. A gumi azonnal leeresztett, majd lassú gurulás jött a 2 kilométerre lévő technikai zónáig. Szerencsére kaptam kereket, amit nem könnyen, de végül ki tudtam cserélni. Kb. 5 perccel a mezőny után egyedül indultam.
fotó: bikeboard.at
Az első körön legalább 40-50 nézőt kellett kikerülnöm a pályán, mivel azt hitték már nem jön senki. A nagy sietségben majdnem elnéztem lefele egy kanyart. El is csúsztam és az ülés elfordult. Ezt kézzel visszaütöttem a helyére és szerencsére nem tört el semmi. Ekkor értelmes ember már feladta volna a küzdelmet, de én tovább mentem. Talán csak az motivált, hogy fent van a teljesítménymérő és kellenek az adatok.
A harmadik kör tájékán már egyre több versenyzőt kezdtem beérni. Minden kört úgy nyomtam, mintha az utolsó volna. A taktika nem vált be, végig kellett nyomjam az összes kört, mert az eleje így sem ért utol, nem szólítottak ki. Az utolsó körön, már nem tudtam sokat újítani, örültem, hogy vége. Ez így a 62. helyre volt elég. Mindezek ellenére megérte levezetni az 1000 kilométert a hétvégén, mert fontos adatok vannak a birtokomban a versenyről, pontosítani tudom az edzéseket és a bringán a beállításokat.
.
