Az első Bianchi Fonyód Kupáról alábbi cikkünkben egy rutinos országútis, a győztes Kiss Gergely (Bianchi Club KE), valamint egy első fecske a női mezőnyből, Jakócs Fruzsina (Merida Road Team CST) mesél…
Május első vasárnapján a fonyódi dombról indulva több korcsoportban, kategóriában és távon (12-, 41-, 81-, 115 km) mérhették össze tudásuk a bringások, mindenki megtalálhatta a saját magának megfelelő kihívást. Az idő már a balatoni nyarat idézte, bár a versenyen a szél is keverte a kártyákat, de valójában ez adta meg a 115 kilométeres táv savát-borsát. Az elit férfiak mezőnyében Kiss Gergely, a rendező egyesület, a Bianchi versenyzője bizonyult a legjobbnak, ő mesél a versenyről:
Részben a távnak köszönhetően elég nagy tempóban veselkedtünk neki a két kis városi körnek , akciókban nem volt hiány, így a városból kiérve egy bukást követően (Szórádi B. bukott hatalmasat a szélezés közben) az erős oldalszélben küzdve a Bianchi csapat két versenyzője tudott először számottevő előnyre szert tenni. Sokáig jól haladt a Vígh – Nagy kettős, ám előnyük szép lassan fogyni kezdett , ahogy a mezőnyben kialakult az ideiglenes összhang.
A hosszú szökést igen zaklatott ritmusú egy óra követte, ahol csak kóstolgatták egymást az aspiránsok – ez a tipikus, itthon oly divatos, mindenki jön senki nem vezet periódus -, aminek végül az a ritmusváltás/lószparádé vetett véget ami a nagy kör végén a hátszélben kerekedett és a kör egyetlen bukkanóján tetőzött. Itt vált véglegessé a szökevények cirka 9 fős sora, amiben tulajdonképpen kiegyensúlyozottak voltak az erőviszonyok: a Cervelo (Hemmert; Bischof), Cube Balaton (Arany; Specziár;Tóth) , Bianchi (Kiskó; Kiss; Vígh) is több fővel képviselte magát, míg a Team Velokiból Ivanics, a Balaton KE-ből pedig Dányi Pál volt elől. Dac-véd szövetség megköttetett, igazán senki sem sürgette, hogy kenyértörésre kerüljön sor tekintettel a hihetetlenül erős szélre és a hátralévő táv hosszára.
Épp egy körrel később a dombon én bontottam meg az egységet, mert ezt találtam az egyetlen erre igazán alkalmas pontnak. A ritmusváltásra Hemmert, majd Ivanics reagáltak leggyorsabban, így a dombtetőre hárman értünk. Innen elég lendületesen haladtunk végig az oldal és pofaszélben, rövideket vezetve – senki nem akarta elsütni a puskaporát, én pedig vártam, hátha csapattársaim valamelyike felzárkózik hozzánk. Valószínűleg mindhárman kezdtük érezni a fáradtságot, mert egyikünknek sem jutott eszébe bepróbálkozni az első kis körben (utolsó 6 kilométerben) a befutó emelkedőjén, mindenki az utolsó kaptatóra, a befutóra tartalékolt.
Így esett hogy Vígh Zoltán az utolsó három kilométerben hátba vágta triónkat újrakeverve a kártyákat! A befutó 800 méteres emelkedőjére fordulva Ivanics lánca leesett és elszakadt, a zavart követően kisvártatva Hemmert megindította a hajrát, amit nehezen ugyan, de át tudtam venni és innentől pedig helyzeti előnyben voltam a domb tetején lévő befutónál. Így alakult ki a Kiss-Hemmert-Vígh sorrend a hosszú távon. A Bianchi KE csapata szempontjából igen sikeresen zárult az esemény mert több korosztályban is dobogós helyen végeztünk, amiért köszönet illeti a csapatot, a csapatvezetést és a rendezőket egyaránt!
Maga a verseny véleményem szerint jól volt megrendezve, sem a biztosítással nem volt baj sem az útzárral (igaz hogy én csupán a mezőny elejéről tudok nyilatkozni). A pálya tulajdonképpen borzasztó gyors és hullámos profilú és mivel a táv sem volt igazán hosszú, a legfőbb nehézséget a szél jelentette a versenyen – meglehet ha ez nincs, akkor egyben érkezett volna a mezőny nagyja a fonyódi befutóra.
Ez a verseny jó kezdetet jelent május hónapra , mert a bajnokságokra való felkészülésben is sokat segít az összes olyan versenyzőnek, aki nem jut ki külföldi versenyekre; aki pedig csak egy hétvégi tekerésre, baráti hangulatú rendezvényre fente a fogát , az is megtalálta a Fonyód Bianchi kupán amit keresett.
Remélem hogy még sok izgalmas és jól szervezett versenyben lesz részünk a következő hetekben, különösen ha a Close 2 Carrera versenyzőivel is kiegészül az amúgy kissé foghíjas mezőnyünk!
Videó összefoglaló:
Az elit hölgyek számára 84 kilométer volt a penzum, közülük Szeghalminé Kenyó Anita bizonyult a leggyorsabbnak, szoros küzdelemben Király Mónikával. A verseny végén derült azonban ki, hogy a legtöbb kilométert az élete első versenyét teljesítő Jakócs Fruzsina teljesítette, akit érdekességképpen arról is kérdeztünk, első fecskeként milyennek látta a szintén “újszülött” kerékpárversenyt:
– Bár a 6. helyen láthatunk a 81 kilométert teljesítő női mezőnyben, valójában a 115 kilométeres hosszú távot teljesítetted 03:10:34.61 alatt, hogy is van ez? Kevésnek találtad a 80 kilométert, vagy tévedés, mi a magyarázat?
– Ez volt az első versenyem, de szeretnék indulni a Pelsón, ezért minél hosszabb távot szerettem volna kipróbálni a felnőtt mezőnyben, mivel az amatőr nőknek hivatalosan 40 km lett volna a táv az eredeti kiírás szerint. És szerencsésebb is volt így, mert sajnos a második emelkedőn leszakadtam, de a rövidtávú mezőnnyel tudtam megtenni az első nagy kört, nem kellett egyedül mennem.
– Első versenyhez képest az időeredményed nagyon jó a 115 kilométeren, bringázni mióta bringázol?
– Igazából csak pár hónapja kezdtem, bár munka mellett nem tudok sokat edzeni. Gyerekként triatlonoztam, de az nagyon más műfaj volt.
– Hogy tetszett maga a verseny? Körülmények, hangulat?
– Nagy élmény volt mezőnyben menni. Kenyó Anita (Muki) – a későbbi női győztes – kedvesen bíztatott is. Közvetlen mellettem volt egy esés, de szerencsére nem volt időm megijedni.
– Milyen céljaid vannak a jövőben a bringázással?
– Még korai lenne tervekről beszélni, nagyon várom a Velencét a dombos terep miatt, és végig szeretném csinálni a Pelsót. (És a fő célom, hogy lelószoljam a falábú Csert:) Továbbá nagyon köszönöm “Bakternek” (Szabó András) az edzéseket, aki a legjobb kerékpáros!
További fotók a versenyről a Nutrixxion oldalán Tirszin Jánostól IDE KATTINTVA!
Teljes eredménylista: Fonyod_veg_-1 vagy a BalatonTeam oldalán: KATTINTSON IDE!
