Pénteken folytatódott a lengyelországi négynapos mtb maraton, a Beskidy MTB Trophy, ahol Dósa Eszter(Vitalitás SE-Scott-Nutrixxion) ismét remekelt. A Merida-Maraton Team CST versenyzői, Vas Péter és Kis József is szerencsétlen napot tudhatnak maguk mögött, amiről Bibi naplójában olvashatunk.
2. nap.
A mai reggelt kicsit tempósabban kellett kezdeni, mert a reggeli időpontja adott (7.00), viszont a mai rajt már 9.00-kor volt, ellenben a tegnapi 10.00-val. Mindenkin látszódtak a tegnapi nap fáradalmai, de csüggedésnek semmi nyoma. Mai penzum papír szerint 80km közel 3000 m szinttel, de már a vacsoránál elhangzott, hogy valószínűleg “csak” 2500 m körül lesz. A rajtnál kiakasztott térképen több helyen látszott, hogy változtattak a nyomvonalon a nagy sár miatt, így elképzelhető, hogy a táv mértéke is változni fog. Majd versenyzőink elárulják a végén, mit mértek. Ráadásul a mai befutó területe egy pár km-rel arrébb volt, viszont így jóval közelebb lett a szállásunkhoz.
Éjszaka hajnal három körül ismét volt kiadós csapadék. Szerencsére napközben nem nyíltak meg az égi csatornák, viszont a hőmérséklet kicsit csökkent, így nem volt meg a tegnap prognosztizált 20 fok sem.
Ma reggel Peti a jó időre hivatkozva, a tegnapi lánctányér beavatkozást leellenőrizendő, bringával ment a rajthoz, ami alatt kiderült egy sajnálatos dolog. A tegnapi “elesdé” következtében nemcsak a keze sérült meg, hanem valamelyik bordája is megütődött hátul, ami elég fájdalmassá tette számára a levegővételt, terhelés alatt. Gyorsan kért egy csoda pirulát a mentősöktől, de percekkel később kért, hozzak még egyet, mert alig érzett változást. A mentős mondta, hogy volt már itt egy ember ilyen problémával, és kapott, amiben megerősítettem, majd közöltem, hogy ugyanannak az embernek lesz ez is. Eléggé elkerekedett a szeme, mert egy kapszula egész napra való, de én erősködtem, hogy nagyon fáj. Adott még egyet, de figyelmeztetett, hogy, ha nem vár Peti a bevétellel legalább egy-két órát, akkor tönkre vághatja a gyomrát. Peti véleménye: “az nem érdekes a hátam ne fájjon”.
És elrajtolt a második napi menet!
Úgy döntött a társaság (Viktor, NyírMTB családtagok, egy hozzánk csapódott dán hölgy és jómagam), hogy autóval elmegyünk az első itatópontra, ami a versenyben kb. 22km-re volt, nekünk vagy 35. Sajnos oda nem értünk el, ellenben oda igen ahol a mezőny keresztezte az aszfalt utat. Mivel jó időben érkeztünk, láttuk mindannyiukat, tudtunk itatni, szurkolni. Akkor a sorrend így volt: Kis Józsi, Eszti, VasPé, Zsolti, Jani, BélaBá. Petin nagyon látszott, hogy szenved, de hallani sem akart arról, hogy feladja. Igazi küzdő típus! Ezután kicsit körbejártam a környéket, mi-hol van, vásároltam egy kis ellátmányt, amit sajnos tegnap nem tudtam megtenni, mert a május 30. valami ünnep, vagy szünnap. A lányok elmentek a célterülethez és ott sétáltak, Viktorunk meg bringával elindult visszafelé a pálya nyomvonalán. Így vártuk a befutót.
Ami nagyon elhúzódott, legalábbis a várakozásunkhoz képest. Az első célba érkezőhöz képest majdnem 2 órával később érkezett meg Józsi, majd egy perc múlva megjött Eszti, rögtön utána Peti. Érdekes ez a lengyel versenyszervezés. Mint írtam, a mai befutó pár km-el el volt rakva egy sportpályára, de itt semmi nem volt az időmérésen kívül. A versenyzők kaptak egy szendvicset, majd tekerhettek vissza a rajt területre bringát mosni, kajálni, inni, eredményt kukucskálni. Ami még érdekes ezen a rendezvényen, hogy idegen nyelvű tájékoztatás szinte sehol sincs és a helyiek sem nagyon beszélnek/értenek más nyelven. Kivétel ez alól a szállásadóink, ők jó fejek! Szerencsére annyira nem bonyolult a történet, úgyhogy hamar kiismertük magunkat, nincs ezzel sem gond. Versenyzőink a mai etapon 85 km körüli távot mentek (már aki, de nem lövöm le előre a poént!) és 2600 m lett a mért szintjük. Befutó után vissza transzportáltam a fent említett hármast a szállásra, kicsit bringát takarítottunk, kicsit szereltünk és még egy ember be is fért masszázsra vacsora előtt. A többiekre csak a Fiúk megkérdezése után került sor, de így is végeztem negyed éjfélre.
Most pedig halljuk, hogy élték meg a mai szakaszt!
Vas Peti: “Úgy látszott az oldalam/hátam fájdalma a két kapszula ellenére sem akart elmúlni, így az első 45 perc elég kínkeserves volt. A pulzusom nem akarta elérni az üzemi szintet, e miatt nagyon sokan meg is előztek. Látván, hogy ez nem fog rohamosan javulni, ezért a mai menetet a takarékosság jegyében tudtam le. Ki is jött egy 127-es átlagérték, ami még talán túrázásnak is nevetséges… Mondjuk a nagyon meredek emelkedőket azért megnyomtam, főleg, hogy a tegnapi kistányér egyengetés eredménye az első saras szakasz után szertefoszlott, így maradt a középtányér. Az azért jól esett, amilyen arcokat vágtak a sporttásak, amikor meglátták az áttételemet, miközben elmentem mellettük!
A nagyon durva köves lejtőket a legbiztonságosabb módon abszolváltam, nem szégyellve a leszállást sem.
Rajt után kb. 4 órával tényleg eljutottam odáig, hogy feladom, de akkor már igazából nem volt értelme, így erőt vettem magamon és nagyjából 6 órás idővel megérkeztem.
Este Esztitől kaptam gyógyírt a hátamra, ami gyakorlatilag azonnal hatott, így még este lefekvés előtt, ha netán éjszaka felébredek, de még reggel is kenek magamra, mert Bibinek is megígértem a célban, most már nem adom fel!!!”
Kis Józsi: “Jól indult a szakasz, frissek, erősek voltak a lábaim, nagyon jól éreztem magam. Mivel ez már elég hosszú táv és sok szint is volt benne, így egyenletesen kb. 75%-os intenzitással kezdtem az emelkedőt. A nagyon meredek részeken, ahol egyébként mindenki tolta, jól jött a tájfutásban eltöltött 16 év! Nem is előzött meg senki! J Verseny közben szerencsére figyelemmel tudtam követni a kategóriámban lévő ellenfelek mozgását, ami elégedettséggel töltött el, ugyanis valahol az 5., 6. helyen lehettem. A mai napon is nagyon nehéz, technikás, köves-gyökeres részek nehezítették az előre haladást és természetesen sár is akadt bőven, hiába terelték el az útvonalat az eredetileg kiírttól. Mindent egybevetve elég jól haladtam, majd nem sokkal a cél előtt a hátsó váltóm feszítő rugója megadta magát. Ekkor kb. 6 km lehetett még hátra a 85 km-esre módosított szakaszból, de nekem 92 lett a vége, ugyanis sikeresen eltévedtem. Sajnos miközben próbáltam a váltót tekerhető állapotban tartani, benéztem egy kanyart, és csak valami bennszülöttől kapott útbaigazítás után tudtam beérkezni a célba. Bosszant a dolog, mert az eredménylistát nézve tényleg az 5-6. helyen futottam volna be! De tudom ez technikai sport, benne van a pakliban. Szerencsére Viktor lokalizálta a problémát és Bibi segítségével meg is javította, így holnap újult erővel támadhatom a hegyeket!”
Dósa Eszter élményei a 2. napról:
Igaza volt a lengyel kolleginának tegnap: a mai etaphoz képest az első tényleg csak afféle bemelegítés volt: 5 óra 57 perc alatt sikerült legyűrnöm a reggelre 78-ról 85 km-re módosult pályát, illetve az ehhez tartozó 2500m szintet. (Az esőzések miatt történt a változtatás, a nagyon dagonyás részt “kicserélték”).
A pályában hihetetlen meredek hegymenetek is előfordultak, olykor elérték a 20%-os meredekséget is. Szükség is volt a legutolsó fokozatra, illetve voltak olyan saras-köves részek, ahol mindenki tolta…
A mai napon is az első blokkból rajtolhattam, így az indulásra várva volt lehetőségem szemügyre venni a kategóriámban előttem szereplő két leányzót.
Az égiek ma megkegyelmeztek nekünk, egy futózápor kapott el csupán. A pálya ennek ellenére sarasa volt, hol csúszott, hol “kerékmarasztaló”.
Talán emiatt, vagy épp ennek ellenére nagyon élveztem a mai napot. Pláne a célban, amikor kiderült, abszolút 4-ként érkeztem, ami a kategóriámban ma ezüstérmet (jobban mondva egy csodás kék(!) kupát eredményezett.
Most viszont pihennem kell, holnap jön a király etap!
Beharangozó
Az első nap összefoglalója
