Hogyan illeszkedik egy többnapos kerékpáros teljesítménytúra az edzésprogramba? Kiderül Kormos Veronika írásából, a Bizkaia versenyzőnője arról számol be, hogy, mi történt a legutóbbi világkupa óta.
Az elmúlt pár hétben a legfontosabb változás, hogy új edzővel kezdtem el dolgozni. A szezon közbeni váltás nem épp a legoptimálisabb, de jobb később, mint soha, és nem voltam elégedett a teljesítményemmel. Egy (a csapatomtól független) belga trainer vette át a teljes körű irányítását az edzésprogramomnak. Már pár hét után megelőlegezhetem kijelenteni, hogy kiváló döntés volt a váltás.
A magyar szezonnyitó után nem sokkal visszarepültem Belgiumba. Gyors pillanatnyi állapotfelmérés, és a gyakori betegeskedésem, versenynaptáram ismeretében úgy döntöttünk, hogy nagyon fontos lenne az alapzónámon dolgozni, mert korábban túl sokat edzettem magas intenzitással. A húsvéti hosszúhétvégén így beiktattunk a programomba egy 3 napos teljesítménytúrán való részvételt, a Luxemburg Cycling Tourt. Összesen 300 km-t edzettünk az Ardennekben, több mint 5000 m szinttel.
Néha a luxemburgi, néha a belga oldalon haladt a kijelölt útvonal. Houffalize igényes sporthotelében volt az esemény központja, a résztvevők szálláshelye. Az utolsó szakasz befutójának a luxemburgi Clervaux adott helyet, hangulatos történelmi város a hegyek között. Kiváló, precíz szervezésű kerékpáros teljesítménytúra volt. Csak ajánlani tudom mindenkinek megfelelő felkészültség mellett az LCMT-t, életre szóló élmény.
A következő jelentősebb visszajelzést aktuális formámról az elmúlt hétvégi belga versenyek adták. Május 10-én Snaaskerke-ben indultam. Belgium nyugati részén a tengerpart közelében 11 kör volt a táv egy 8,2 km-es sík körpályán. Az eső, 50 km/h-s szél, 12 fok és a szélezés már az első kör végére megfelezte a 60 fős mezőnyt. Az egész pálya nyitott volt.
Az oldalszeles részek voltak a legnehezebbek, ahol az erős széllökések miatt alig lehetett szélárnyékot fogni bárki mögött. A mezőnyünk többnyire 50-60kg súlyú versenyzőkből áll, úgyhogy engem is, ahogy a többieket is párszor rendesen oldalra dobott a szél. Végül 27.-ként érkeztem célba. A győztes a nemrégiben pálya világbajnoki címet szerzett belga Kelly Druyts lett, a Topsport Vlaanderen versenyzője. Mi csak ketten indultunk a Bizkaia-ból, a Gentben tanuló csapattársam, Irene sajnos aznap feladni kényszerült a versenyt.
Vasárnap Dél-Belgiumban Vallónia térségében versenyeztem, Wodecq-ben. Az időjárási körülmények maradtak teljes mértékben azonosak az előző napival. Sajnos reményeimmel ellentétben nem volt igazán meredekebb emelkedő. 13 kör volt a táv egy 7,3 km-es hullámos körpályán. A korai szélezések itt is hamar jelentősen szelektálták a mezőnyt. Sajnos pár kör után beütött nálam a balszerencse és egyszer csak konkrét robbanással „elszállt” a hátsó kerekem, azon nyomban felnin voltam.
Ezeken a rendszerint teljesen lezárt, körpályás belga (és holland) versenyeken nincs kísérés csak záró kocsi a mezőny után (amiben nincsenek tartalékkerekek). Így hacsak nem olyan „szerencsés” a versenyző, hogy a defekt épp ott éri, ahol áll valaki az út szélén és azonnal kap kereket, véget is ér számára a verseny. Olyan, hogy a következő körben visszaállás, nincs. Nagyon bosszantó volt… Azért volt minek örülni is, Irene csapattársam 4. helyen érkezett, a győztes ismét a Topsport csapatából került ki, Kaat Hannes nyert.
Május 13-án átrepülök Biarritzba, a 3 napos Emakumezko Gipuzkoako Itzulia elnevezésű baszk versenyen fogok indulni csapatommal május 16-,17-,18-án. Szép hetet mindenkinek!
Fotók: Luc Blouwe (Snaaskerke) , Florent Bouchat (Wodecq)
