A kerékpársport egyik élő legendája, Cadel Evans a hétvégén hivatalosan is bejelentette, hogy befejezi profi kerékpáros pályafutását.
Cadel Evans sárga trikóban (Fotó: ASO)
A BMC 37 éves bringása megadta a módját a búcsúnak, a szülővárosán, Barwon Heads-en (Ausztrália) is áthaladó, róla elnevezett Cadel Evans Great Ocean Race-en köszönt el, az ötödik helyet megszerezve. Evans-nek sosem volt kenyere a gálázás, a 174 kilométeres versenyen is tisztes küzdelemben ért el inkább egy ötödik helyet Gianni Meersman (Etixx-Quick Step) mögött, minthogy nyert volna egy megrendezett forgatókönyv szerint. Egy héttel korábban, hazája WorldTour-körversenyén, a Tour Down Under-en ugyancsak kiadott magából mindent, ami egy összetett dobogós helyezésre volt elég.
Evans és Meersman az utolsó verseny díjkiosztóján (Fotó: BMC Team)
Közel 20 éves „teljes” karrier:
Evans karrierje kezdetén mountain bike szakágban már 1998-ban feljutott a csúcsra a világkupa-sorozat megnyerésével, korábban nálunk is járt a csillebérci vk-futamon. Országúti profi pályafutása elején, már 2002-ben viselte a Giro d’Italia rózsaszínű trikóját, de a legemlékezetesebbek mégis a Tour de France-on bemutatott küzdelmei, szívóssága, ő volt az, akit ha háromszor leszakítottak, háromszor képes volt felérni. 2009-ben a világbajnoki címet is sikerült megnyernie, s bár 2007-ben és 2008-ban sem bírt Alberto Contadorral, de 2011-ben két második hely után hazavihette a kerékpársport legbecsesebb trófeáját, a sárga trikót! A BMC ausztrál bringása 91 évre visszamenőleg a legidősebb Tour-győztes volt, a jelenlegi profi mezőnyben pedig szintén a legidősebb az aktív Tour-elsők közül.
Evans Csillebércen (Fotó: Takács Tamás)
A rutinos „vén róka”, akit sosem lehetett leírni:
A BMC kerekese még 2013-ban is megmutatta a Giro d’Italia-n, hogyan használja ki egy rutinos profi a körülmények adta lehetőséget, és kiváló munkát végezve fizikai állapotán túllépve dobogóra állhatott. 2014-ben is szerzett győzelmet, a Giro del Trentino összetettjét és a harmadik szakaszt nyerte. Titokban készült a Vuelta a Espana záró időfutamának megnyerésére búcsúzóul, de akkor az eső keresztülhúzta számításait.
Evans sokak kedvence, és azon ritka versenyzők közé tartozik, aki talán pályája zenitjén túl is hatalmas mentális erőről téve tanúbizonyságot, képes volt lerázni magáról az „örök második” bélyegét és feljutni a csúcsra. Rendhagyó módon most egy korábbi nyilatkozata álljon itt búcsúzóul:
Evens a Tour Down Underen még főszerepben (Fotó: Tour Down Under Press)
’94-ben vettem részt az első világbajnokságomon és ezüstérmet szereztem (mountain bike XCO – a szerk.). Hét-nyolc vb-érmem volt már otthon mire 16 év után végre megszereztem a szivárványszínű trikót. Talán mindig is a sikertelenség motivált, hogy folytassam. Talán szomorú leszek, amikor a tévéből kell néznem a Tourt, de tíz évig csak akörül forgott az életem. Ahhoz, hogy megnyerd, mindenkinek a támogatása kell: magadé, a csapaté, a szponzoroké és mindenkié, aki mögötted áll. Ha ez nincs meg, akkor szinte időpocsékolás az egész.
Az én személyes nyugalmamnak jót tett a Tour de France vagy a világbajnokság megnyerése. A mi világunkban, ha kétszer második vagy a Touron, akkor rögtön kritizálnak, ami frusztráló, de amikor végül nyersz, az egy hatalmas megkönnyebbülés. A korral nem tudok semmit kezdeni, az mindenkinek növekszik az idő előrehaladtával. Egyszerűen nem foglalkozom vele, még akkor sem, ha 40 évesen már nem leszek ugyanezen a szinten.
Evans legfontosabb profi győzelmei:
Tour de France 2011.
Tour de Romandie 2006., 2011.
Tirreno–Adriatico 2011.
Giro del Trentino 2014.
Critérium International 2012.
Settimana Coppi e Bartali 2008.
Országúti világbajnokság 2009.
La Flèche Wallonne 2010.
Búcsú egy fotó-etűdön keresztül:
