Elsőre talán nem is gondolnád, hogy a bringázás és a futás két mennyire hasonló sportág. Talán nem véletlen szokás azt mondani, hogy a rendszeres futás mellé az egyik legtökéletesebb keresztedzés a kerékpározás. S talán ez fordítva is megállja a helyét, a kerékpárosoknak is érdemes lehet futni.
Legújabb cikksorozatunkban arra keressük a válaszokat, hogy miért, hogyan és mikor érdemes a bringásoknak is kacérkodni a futás gondolatával, mire érdemes kezdő futóként odafigyelni, milyen nélkülözhetetlen felszerelésekre lesz szükséged, ha úgy érzed, hogy belevágnál a futásba, és mire figyelj, hogy ne legyen a kezdeti lelkesedésnek sérülés a vége. Cikkünk szerzője Nedjalkov Balázs terepfutó, aki az első cikkében elmeséli, hogy hogyan lett kerékpárosból terepfutó és utána futóként hogyan talált vissza a kerékpározás világába. Balázs példája jól mutatja, hogy egy kerékpáros számára a futás is egyenértékűvé tud válni a bringázással és fizikálisan is sokat tud hozzátenni a futás a kerékpáros teljesítményhez.
Hogyan és miért kezdtem el bringásként futni?
Gyerekkoromban kezdtem el bringázni, de nagyon sokáig csak hobbi szinten, kedvtelési, időtöltési célból montiztam. Szerettem az erdőt és a természetet. Elindultam pár montis maratonon, de inkább csak szervezett túraként tekintettem rájuk. Aztán 2012-ben beneveztem a Duna Maratonra és itt valami átfordult. Bíró Ádám kiabált, megszólalt a Scooter és elkezdtem versenyezni. Nem volt kérdés, hogy melyik távra nevezzek, hiszen mindig is szerettem a hosszú kihívásokat.
A versenyzéssel egyből megjött a versenyszellem is, keményen edzettem és attól kezdve versenyeztem. Minden szabadidőmet a bringán töltöttem, de ahogy egyre rövidebbek lettek a nappalok, úgy egyre kevesebb idő jutott az edzésre, hiszen dolgoztam és naponta háromszor sétáltattam a magas mozgásigényű welsh terrier kutyámat, Banánt. Tehát kevés időm volt edzeni, mert korán sötétedett és volt egy örökmozgó kutyám.
Mit lehet ilyenkor tenni, hogy megfelelő legyen a forma a szezonra?
Kiváltottam a hajnali kutyasétáltatást futásra és egyből elkezdett növekedni az edzés óráim száma, sőt még a formám is egyre jobb lett. Futottam terepen, aszfalton és egyre nagyobb barátságba kerültem a futócipőmmel.
Aztán megnyúltak a nappalok, jött a szezon és így picit csökkent a futással töltött idő is, de nagyon sokat hozzáadott az évemhez a futással kiegészített alapozás. A terepfutás pont azt az izomzatot erősítette, ami a keményebb mászásokhoz kell. Mindig sikerült top 10-ben végeznem a versenyeken, sőt, összetettben 3. lettem a Top maratonon, a master 1. kategóriában.
Majd jött ismét az ősz, és újra a futás vette át a főszerepet. Elindultam pár teljesítménytúrán és beneveztem az első terepfutóversenyre is. Emlékszem, hihetetlen élmény volt az őszi erdőben futni és meglepve vettem észre, hogy a mezőnyben egész sok a bringás ismerős. Ott volt például Gyurkó Peti is, akivel előtte már többször összefutottunk a Top Maraton sorozaton.
Aztán tavasszal újra jött a bringa, de már megmaradt a futás is mellette. Nagyon jó volt a formám, ismét jó szezont zártam, másodszor is sikerült legjobb magyarként végezni a Salzkammergut Trophy “A” távján. Ezt követően az ősszel beneveztem egy 66 kilométeres terepfutóversenyre, amit szerencsére sikeresen teljesítettem is. Ahogy mondani szokták, evés (futás) közben jön meg az étvágy.
Innen már nem volt visszaút a következő szezonra, már nem csak a bringára helyeződött a fókusz, hanem beneveztem pár komolyabb futóversenyre, a Top Maratonra és harmadszor a Salzkammergut Trophy “A” távjára. Tavasszal ötödikként végeztem az első rendezésű Salomon Ultra Trail Hungary verseny leghosszabb távján, tehát jó keresztedzés volt a bringa a futásnak.
Mert itt már nem tudtam eldönteni, hogy melyik sport a keresztedzés és melyik a fő sportág. Mindkettőt nagyon imádtam, mivel jól működött a kettő együtt, így mindig azt csináltam, amihez nagyobb kedvem volt.
A Duna Maratonon a 4. helyen végeztem, még soha nem mentem olyan jót mint akkor. Viszont a Salzkammerguton nem azt kaptam a bringázástól, amit vártam és utána már rá se tudtam nézni a bringára. Próbáltam rávenni magam, hogy tekerjek, de nem ment, csak futni volt kedvem és ez így is maradt 5 éven keresztül. Közben már 3 éve Salomon támogatott terepfutó lettem, és közben 2020-ban újra visszaültem a bringára is. Először csak keresztedzés gyanánt, de mostanában már újra nehéz eldönteni, hogy a futás, vagy a gravel a fő sport.
A következő cikkünkből megtudhatod, hogy mi az a 4 dolog amiért bringások nem szeretnek futni.
(X) A cikkünket a Salomon támogatta.
Ha futócipőt keresel akkor kattints a képre
