Bizonyára sokan emlékeznek még azokra az aktuálproblémák hátterét boncolgató riportokra, amelyek készítése során Jorus olyan témákba ásta bele magát, mint amilyen a Fogaskerekű kontra bicikliszállítás vagy a fővárosi biciklis rendőrök műhelytitkai. Magazinunk munkatársa ezúttal annak járt utána, hogy valóban űzött vad-e az egyszeri montis a Budai hegyekben, és ha igen, akkor vajon miért…
A riportból kiderül, hogy a János-hegyi fenyvesek alatt 100-150 év alatt kialakult, alig 10-15 cm vastag termőtalaj rétegét a fékező kerekekkel megbontjuk, a fűfélék, cserjék apró gyökereit átvágjuk, így a következő eső már könnyen meg tudja kezdeni a táptalaj elmosását. Alig 1-2 év alatt a termőréteg eltűnik, és az eső már a lágy mészkövet vájja. Ahogy a termőtalaj nélkül maradt növények kipusztulnak, a folyamat felgyorsul. Ezt nevezzük eróziónak, ennek apropójából lendült akcióba a Pilisi Parkerdő Zrt. és a Budapesti Erdészet.
Jorus beszélgetőpartnere a Pilisi Parkerdő Zrt. részéről Lomniczi Gergely szóvivő volt, aki így válaszolt arra a kérdésre, hogy a természetvédelmi őrökbe belefutó DH-s mire számíthat:
„A természetvédelmi őrök szolgálati fegyverrel, illetve testi kényszerítő eszközökkel is rendelkeznek, de ez nyilván nem az a szint, amit be szándékoznak vetni. Amire számítani lehet, az a feltartóztatás, igazoltatás, a már említett bírság, bírságok kiszabása, de esetenként akár a kerékpár elkobzása is felmerülhet. A kiszabott bírság, illetve az intézkedés menete nagyban függ a nyomvonaltól, az ott élő védett növényektől, az időszaktól, és természetesen az adott kerékpáros hozzáállásától is. A jövőben a rendőrséget is bevonjuk az akcióinkba.”
Elsiratni azonban még korai lenne a fővárosi montis sportéletet, hogy miért, az kiderül magazinunk nemsokára megjelenő 2009. szeptember-októberi számából.
