A kedves olvasóban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mennyire van létjogosultsága a XXI. század hajnalán egy ilyen cikknek. Most, amikor már a muffolt vázakat leváltó hegesztett acélkonstrukciók is eltűntek a piacról, és a stabilan jelenlévő alumínium mellett a karbon technológiája lassan laikusként követhetetlen szintre fejlődik.
Dario Pegoretti lánglovagol
Arra gondoltam, hogy talán szélesebb kör érdeklődésére is számot tarthat egy átfogóbb, áttekintő írás. Talán vannak páran, akik szeretnének többet tudni a tőlünk nyugatabbról használtan „megörökölt” biciklik vázairól, a technológiáról, amivel megépítették őket. Az általam leírtak a saját, inaséveim alatt tanultakat foglalják magukban, azaz Dario Pegoretti mester metódusa az, amit részletesebben be tudok mutatni.
Fontos azonban leszögezni, hogy minden vázépítő mester más utat jár, és alapvető technológiai részleteken túl minden váz különbözik a másiktól. Ezért is tudtak egymás mellett dolgozni hosszú évtizedeken át, a globalizáció, a tömeggyártás és a marketing hatalomátvétele előtt. Legyen tehát ez a cikk a „venetói iskola” bemutatása, szóljon arról a technológiáról, mely szerint annak idején Gino Milani és nyomdokain manapság Dario Pegoretti dolgozik.
A csövekből és illesztékekből összeépülő váz lelke a középcsapágyház. Az első forrasztás mindig a nyeregvázcső és a középrész illesztékének összeforrasztása. Alapvető fontosságú, hogy a középrész tengelye és a nyeregvázcső hossztengelye merőleges legyen, hiszen ha már itt hibázunk, a váz sohasem lesz egyenes. A forrasztás előtt a nyeregvázcsőbe már bemarjuk a csapágyház áthatását, a muff belső oldalán 3 milliméteres túlnyúlással illesztjük a csövet a muffba. Mivel elsődleges célunk az első háromszög elkészítése, a következő lépés a fejcső leszabása, ami mindig három-négy centiméterrel hosszabb a szükségesnél. Ennek a későbbiekben a forrasztásnál lesz szerepe. Az illesztékes vázak általános ismérve, hogy az első vázháromszögben a felsőcső és az alsócső végeit marják olyan alakúra, hogy felfeküdjenek a nyeregvázcső és a fejcső felületére a muffok alatt. Ez azért alapvető fontosságú, mert a muffos vázak csomópontjainak szilárdságát a csövek érintkezési felületén lévő forrasztás adja, és nem maga a muff.
Mindez részletesen kibontva magazinunk nemsokára megjelenő 2009. szeptember-októberi számában lesz olvasható. Akit ellenben az is érdekelne, hogy a vázon mi miért akkora amekkora, a szögek és az egyes paraméterek miért pont olyanok, annak sem marad hiányérzete: a szerző, Merényi Dániel – alias Grafitember – egy külön cikk keretein belül erről is szól majd.
