A bringások jelentős része a Specialized márkanévtől elalél. Kultikus márka, jelentős múlttal és olyan „zsokékkal”, mint Ned Overend, aki az idei megújult Stumpjumper fő reklámarca. Jó páran akadnak viszont olyanok is – mint én -, akik kicsit gyanakvóak, akiknek kicsit túlzottnak tűnik a márka körüli felhajtás és a „mindenből saját” (saját ötvözetek, saját alkatrészek, saját ruházat) koncepció. Picit olyan „Mi mindent jobban tudunk!” jellege van a dolognak…
fotók: Vida Veronika
Az első randi és némi vizsgálódás
„Hű, ez a bringa nagyon szép!” – ez volt az első mondatom, amikor megláttam az éppen aktuális tesztalanyt. Ízlések és pofonok különböznek, de azt hiszem, sokan egyetértenének velem a bringa láttán. Tudom, hogy általában a lányok szoktak színnel válaszolni, ha azt kérdezik, milyen bringájuk van, de most mégis ezzel kezdem, mert a piros-fekete-fehér összeállítás nagyon megtetszett. A legtöbb márkától eltérően nem csak fekete vagy ezüst alkatrészeket találunk a vázon. A fehér villa, kormány, pedál és nyereg nagyon szép összhatást eredményeznek. Nem beszélve az olyan apró részletektől, mint az arany színűre eloxált A-head csavar, a rézszínű markolatrögzítő bilincs, fejcsapágy és a kormányszár előlapja. Ennek azért van némi hátránya is, mert ha az ember előítéletekkel közelíti meg a bringát, hátsó szándékot feltételezve nem a szépséggel törődik, hanem az jut eszébe, hogy a designért fizet majd többet.
A váz formája is vonzza a tekintetet, a szép csőformák a felsőcsővel egy ívet leíró támvilla – a grafikával kiegészítve – lendületet sugároz. És mielőtt megfeledkeznék a lényegről: mindenütt S betűk. Na de térjünk rá végre a férfias dolgokra! Az alsócsövön „Handmade in Taiwan” felirat olvasható. Korábban a tengerentúli gyártók kedvelt reklámfogása volt a „Handmade in USA” hangoztatása, de időközben kiderült, hogy a robotok bizony sok esetben megbízhatóbb munkát végeznek… Ennek ellenére a hegesztéseket nézve azt hiszem jó szakemberek végezték a munkát, mert ezek bizony kifogástalanok. A váz – egy jól látható felirattal – büszkén hirdeti, hogy ő bizony saját fejlesztésű M5-ös húzott csövekből készül, így tehát azok a komolyabb erőhatásoknak kitett részeken nagyobb, máshol viszont kisebb falvastagsággal bírnak. Az alsó- és felsőcső találkozását Speckóéknál ORE (optimized radius engineering) névre keresztelték, amivel maximális merevséget és szilárdságot ígérnek alacsony súly mellett. A márciusi Pitch tesztben már említett első váltó rögzítés (a láncvillán, két csavarral) a Stumpjumperen is megtalálható, és a DMD nevet viseli.
Picit alaposabb vizsgálódás után azért kiderül, hogy nemcsak reklámfogás és megalománia a rengeteg Specialized felirat. A stucni esetében nincs szükség annak forgatására, mert egy „alátétnek” köszönhetően +/-8 és +/-16 fok között állíthatjuk a dőlésszögét. A nyereg gyorszár könnyen kezelhető és erősen fogja a nyeregcsövet. A bevezetőben már említettem Ned Overendet, akinek a bringán található 120 tpi szövetsűrűségű kevlárperemes külső kifejlesztésében oroszlánrésze volt.
A cég nagyságát mutatja, hogy még a kiváló termékeiről híres Fox is hajlandó a kedvükért külön, csak nekik rugóstagot és teleszkópot gyártani. A Triad tag háromállású (aktív, propedal és lockout), a teló pedig nem csupán egy visszafojtott 130-as, hanem egy átszabott 120-as. Nincs ez másképp a kerekeknél sem, hisz a felnik sem szériadarabok. A DT X420-asok egyedi rendelésre keményebb anyagból készülnek. Ha már DT, akkor fontos megemlítenem a 9 milliméteres átmenő tengelyt, ami a Specialized első agy megnövelt villa-találkozási pontjaival (nagyobb felületen érintkezik) lényegesen merevebb egységet sejtet, mint a hagyományos gyorszárak. A nagy gyártók sorát a Shimanóval folytatnám, ők 535-ös hátsó agyukat könnyítették 25 grammal, hogy az így született 525 SL már méltó legyen a bringához. A felnit 1,8-as küllők és alu anyák kötik az agyakhoz. Végül Avidék ez esetben szintén kérésre gyártott Juicy 5 SL fékének és az alu hátlapos fékpofáknak köszönhetően 20 gramm mínuszt könyvelhetünk el a fékezés terén is. Nem elhanyagolható figyelmesség továbbá, hogy az FSR-t S/M-es méretben 185/160, míg L/XL-es méretben 203/185-ös tárcsakombinációval kínálják, tekintetbe véve, hogy a magasabb bringás többnyire nehezebb is.
A hegyen
A picit hosszúra nyúlt bevezetőt követően végre a gyakorlati tapasztalatokhoz is elértünk. Első utam előtt az alul lévő hézagolók felülre tételével és a stucni szögállítási lehetőségét kipróbálva leengedtem a kormányt. Beállítottam nyerget, a fékkar pozícióját és kontaktpontját, a rugózó elemeket pedig a súlyomnak megfelelő nyomásra fújtam. A fékkarok állításánál megint csatáztam az apró, elérhetetlen imbuszcsavarokkal, és irigyeltem a komolyabb Avid modellek állító tekerentyűit. Amikor felültem a bringára, nagyon magasnak tűnt, de a hajlított kormány és a rövid kormányszár ellenére sem volt túl egyenes a testtartásom. Aszfalton kezdtem az ismerkedést, ami jó alkalom volt a teleszkóp és a rugóstag blokkolt állapotának kipróbálására. A keményebb, kiállós sprintek sem hatották meg, „hullámzás” helyett merev gépként viselkedett, minden erő a meghajtásra összpontosult.
Emelkedőn
Az első aszfaltos emelkedőn tűnt fel, hogy a kormány szélessége is megfelelő, nem „spárgázok” a két markolat között. Terepen elsőként egy meredek, vízmosásokkal, kövekkel és gyökerekkel tarkított kapaszkodót kellett leküzdenem. A teleszkóp fokozatmentes állítógombját középre, a rugóstag kapcsolóját pedig propedal állásba fordítottam. Ezt követően nagyon kényelmesen – rázkódás nélkül – haladtam úgy, hogy a rugózás csak indokolt esetben mozdult, a pedálozástól nem. A hátsó felfüggesztésnek köszönhetően azokon a részeken, ahol egy merev géppel koncentrálnom kéne, hogy a hátulja nehogy kikaparjon, könnyedén feljutottam. Nyugodtan nekironthattam olyan nyomoknak is, melyeket egyenetlenségükből adódóan merevfarúval inkább kerülnék. Döngölt talajra érve aztán blokkoltam a rugózást és a merev bringákon tapasztalt lendülettel kapaszkodtam tovább. Az igazán kemény mászásoknál a kényelmes üléspozíció ellenére (a hosszú tengelytávnak és meredek ülésvázcső-szögnek köszönhetően) sem okozott gondot az első kerék talajon tartása, úgy, hogy közben a hátsó se kaparjon. A bőséges teleszkópúthoz képest nagyon kedvező súlynak, a könnyen gördülő, de kellő tapadást biztosító külsőknek és a bevezetőben említett apró – de összességében jelentős – könnyítéseknek hála az FSR kiváló hegymászó.
Lejtőn
Az első 120 és a hátsó 122 milliméter sokat sejtet… A Specialized honlapján XC Trail besorolásba tartozó bringa az olvasottak alapján igazán az egynyomú, keskeny, kanyargós, technikás ösvényeken érzi otthon magát. Éppen ezért elsőként egy ilyen felé vettem az irányt. A hegy alján aztán fülig ért a szám! Igazi élmény vele a lejtőzés. A korábban már dicsért testhelyzet guruláskor is megfelelő. A Fox alkatrészek még a nagyobb gyökerek és kövek között is könnyeden vezetik a gépet, nagyon finoman reagálnak minden egyenetlenségre és kellő tartalékkal bírnak. A The Captain külső nem csak felfelé jó, az oldalmintázat gyors kanyarodást enged, és szárazon minden talajtípuson otthon érzi magát. Irányváltásokra a könnyű kerekek hihetetlen gyorsan reagálnak, és a megszokottnál jóval masszívabb kerék-teló kapcsolat nagyon határozottá teszi a kormányzást. A hosszú tengelytáv nagy tempónál is „megnyugtatja” a bringát, és az élesebb kanyarokban sem jelent érezhető hátrányt. Az igazán technikás, „Megy-e lábletétel nélkül?” jellegű lejtőkön is otthon érzi magát és magabiztosságot ad: tehát megy!
„Apróságok”
Örömmel láttam, hogy ezúttal Sram váltószettet kattogtathatok. A Shimano Rapidfire-hez szokott ujjaknak kezdetben furcsa lehet, hogy a Sram X7-es Triggerek csak hüvelykujjal működtethetők. Eleinte többször előfordult, hogy beleakadtam a karokba, de nem tartott sokáig megszoknom. A Shimanótól eltérően sokkal hangosabb, ropogósabb, de egyben gyorsabb és direktebb is a váltás. Elöl kakukktojásként egy LX átdobó teszi a dolgát kifogástalanul. Az Avid fékeknek picit több idő kellett a bekopáshoz, de ezt követően – ha nem is satuként harapva a tárcsákat – már kellő fékhatást biztosítottak. A Specialized kiegészítők mind-mind minőségi darabok. A kormányszár és a kormány merev egységet képeznek, a – külön csak jövőre megvásárolható – nyereg pedig nagyon kényelmes. A markolat, bár nekem nagyon tetszett, inkább versenydarab. Egy kényelmesebb jobban illene a képbe.
Kellemes csalódás
Kezdeti előítéleteim a tekerések során megszűntek. A bevezetőben hosszasan sorolt újítások, kisebb és nagyobb változtatások nem csak arra hivatottak, hogy azokkal több pénzt csaljanak ki a zsebünkből. Közvetlen környezetem a bringára vonatkozóan az elmúlt hetekben szinte csak dicsérő szót hallott tőlem.
Miért csak szinte? Mert az alsó vázcsövön elhelyezett kulacstartó szemek túl alacsonyra kerültek, ezért a rugóstag kapcsolója nehezen hozzáférhető, és ha nagyobb ütés éri a hátsó kereket, a kulacshoz érve elállítódik. Ez azonban az FSR felhasználási területét tekintve nem akkora probléma, mert a hasonló masinákat használók nem idegenkednek a jó alternatívát jelentő ivószatyortól.
A Stumpjumper FSR Comp szériájának alapmodellje, mégis óriási élmény vele menni. Nagyon jól sikerült kompromisszum, mert felfelé és lefelé egyaránt jól használható, kényelmes, így nyergében egész napra a hegyekben felejthetjük magunkat. Nem versenygép, de ha nem dobogós helyezésre hajtunk, maratonokon is bátran indulhatunk vele. Az emelkedőkön (persze csak ha elég edzettek vagyunk) lendületesen haladhatunk a Stumpjumperrel, a lejtők alján pedig várhatunk a többiekre…
[poll id=”75″]
Eredetileg megjelent a Bikemag 2008. júliusi lapszámában.
Forgalmazó: Velobike Kft.
Származási hely: USA tervezés/ Tajvan
Vázgarancia: élettartam
Alkatrész-garancia: 1 év
Vázméretek: S, M(tesztelt), L, XL, XXL
Ajánlott fogyasztói ár: 599.900 Ft
Vázanyag: FSR M5 (rugóút: 122 mm)
Rugóstag: Fox Triad (184,15 mm szemtáv)
Villa: Fox Float 120 RL; 120 mm
Hajtómű: Shimano FC-M542; 175 mm; 22/32/44 fog
Középrész: Shimano M542
Lánckeréksor: Shimano HG-50; 11-34 fog
Lánc: SRAM PC-971
Hátsó váltó: SRAM X-9
Első váltó: Shimano LX DMD
Váltókar: SRAM X-7 Trigger
Fék: Avid Juicy 5 SL; tárcsaátmérő: 185/160 mm
Fékkar: Avid Juicy 5 SL
Első agy: Specialized; 28 furat
Hátsó agy: Shimano M-525 SL; 32 furat
Felnik: DT X420
Küllők: DT 1,8 mm; alu anyákkal
Külsők: S-Works The Captain; 26 x 2,0”, 120 tpi
Kormány: Specialized XC low rise; 31,8 mm
Kormányszár: Specialized; 31,8 mm
Kormánycsapágy: Specialized
Nyeregcső: Specialized; 350 mm / 30,9 mm
Nyereg: Specialized XC MTB
Markolat: Specialized
Pedál: Crank Brothers Smarty
Geometriai adatok: (keretes írás)
Fejcsőszög: 68,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 71,0 fok
Tengelytáv: 1115 mm
Láncvillahossz: 420 mm
Nyeregvázcső-hossz: 445 mm
Felsőcsőhossz: 594 mm
Vízszintes felsőcső-hossz: 590 mm
Kormányszárhossz: 90 mm
Középcsapágy-magasság: 335 mm
Súly: 12,37 kg (pedállal)
