Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt

2011.04.26.

Mostanság, amikor a szakágspecifikus kerékpármodelleket technikai téren szinte már a végletekig kihegyezték, az egyes szakágakon belüli trendek kerülnek a fejlesztők látóterébe. Mountain bike-ok esetében ilyen aktualitás a 29”-os trend, országúton viszont az aero vázkialakítás. Utóbbi trendre a Merida válasza a Reacto modell, amit volt szerencsém tesztelni februárban Mallorcán. A tapasztalataim alapján azt mondhatom, hogy a kérdésre adott válasz szerintem jó válasz, a német újságíró kollégák vizsgálataiból viszont az is kiderül, hogy egyenesen kitűnő válasz…

Trendtörténet

Az általános országúti mezőnyversenyzésre szánt aerodinamikus gépek koncepciójának alapjait sokan egyértelműen a Cervélo háza táján vélik megtalálni, hiszen az S3 modelljük volt az első ilyen szellemben fogant masina. Aztán jöttek a profi kerékpáros csapatokat szponzoráló további követők, mint a Felt, a Scott, a Kuota, a Canyon vagy a Ridley.

A német Tour Magazin utánajárt annak, hogy van-e egyáltalán értelme ennek az egész trendnek. Drezdában végeztek szélcsatorna teszteket, és meglepő eredményre jutottak. Ha a versenyző 45 km/h sebességgel halad egy aero vázas országúti géppel, a sebesség fenntartásához 13 wattal kevesebb energia szükséges, mintha hagyományos mosóp… kialakítású országúti vázat használna.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: karakteres látványelem az aerodinamikus nyeregcső, melyen folytatódik a váz grafikája

Kiderült tehát, hogy a legtöbb aero országúti váznak valóban kisebb légellenállása van, mint hagyományos társainak, és ez tényleg érezhető sebességnövekedést eredményezhet. Emellett azonban miután a vázcsövek lapítottak és magas profílúak, ezért ezek a vázak nehezebbek, alacsonyabb merevségi mutatókkal bírnak, kevesebb komfortot nyújtanak, tehát végeredményben alacsonyabb összteljesítményt kínálnak, mint egy hagyományos kialakítású országúti váz.

A Tour tesztje

Marketingszöveg helyett most következzenek a német Tour Magazin 2011./2. számában megjelent összehasonlító tesztjének Reactóra vonatkozó megállapításai. Összességében az állapíttatott meg, hogy a váz jól ötvözi egy hagyományos váz erényeit (alacsony tömeg, határozott irányítás, hajtáshatékonyság) az aero vázak nyújtotta légellenállásbeli előnyökkel.

A német kollégák pedig nem a levegőbe beszéltek, hanem mértek. Az összehasonlító tesztben a következő gépek szerepeltek: Cervélo S3, Felt AR 0, Kuota Kult, Kestrel Talon SL, Canyon Aeroad CF 0.0 Team, Stevens SLR Aero és a Merida Reacto.

A hét tesztelt gép közül a Merida Reacto produkálta a legkönnyebb vázszett tömeget. Az általunk is tesztelt vázméretben: 1.048 g a váz; 388 g a villa; 80 g a fejcsapágy, tehát mindösszesen: 1516 g a vázszett. Emellett toronymagasan a legjobb fejcsőmerevséget hozta, hála az 1 1/8” – 1 1/2”-os fejcsőméretnek: 112 Nm/fok. Itt említendő meg, hogy a második helyezett Canyon jelentősen maradt alul 89 Nm/fok mért értékkel.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt

Érdemes tudni azonban, hogy a német szaklap a fejcső merevségének mért értékét „Fahrstabilität”-nek, azaz menetstabilitásnak nevezi, ami némileg megtévesztő, hiszen itt már olyan magas értékekről van szó, hogy menet közben garantáltan nem tudunk különbséget tenni két érték között stabilitási tekintetben, legyen az akár nagyságrendileg annyira eltérő, mint a 89 és a 112. A régi acél vázak hasonló adata 50-60 Nm/fok körül mozgott, a jobb alumínium vázaké pedig 70-80 Nm/fok körül.

A középcsapágy merevségére kitalált „kraftübertragung”, azaz erőátadás már sokkal találóbb kifejezés, itt a Merida esetében 56 N/mm érték jött ki, mely a vizsgált vázak között a 3. helyre tette a Reactót.

A végelszámolásnál aztán a legjobb váz címét a Reacto érdemelte ki, a komplett kerékpárok között pedig az előkelő 2. helyen végzett.

A váz és a mögötte rejlő technológia

A kiváló teszteredmények okait keresve taperoljuk egy kicsit végig a vázat, és nézzük meg, mi a hivatalos kommunikáció a benne rejlő technológiával kapcsolatosan!

A szükséges merevséget a Double Chamber, azaz kétkamrás technológia garantálja a megfelelő helyeken. Ugyanezt hivatott szolgálni a csapágyház kialakítása is, mely a hivatalos kommunikáció szerint jellemzően BB30-as szabványt követ, de mi a tesztbringák között találkoztunk ilyennel is, meg hagyományos angol menetes csészéssel is.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: Jürgen Falke főmérnök a nyeregcső egyik prototípusával

A merevség és komfort viszonyát gondosan finomhangolták, így a villaszárakban és a nyeregcsőben „FLAX bio-fiber” névre hallgató karbonszálakat találunk, melyek a rezgéscsillapításért felelősek. Az aerodinamikus nyeregcsőben egy rezgéselnyelő betétet is elrejtettek, ez nagyban tompítja az aszfalt felől érkező ütéseket. A nyeregcső kérdéskörét egyébként sikerült oly módon megoldani, hogy teljes mértékben állítható, ámde optikailag mégis az ebben a szegmensben gyakori integrált megoldások megjelenését hozza.

Súly tekintetében az 1.000 gramm körüli váztömeg tartása volt a cél, ez sikerült is, lásd a korábban közölt tömegadatokat. A vázszett össztömegét kedvezően befolyásolja a full karbon villa, amely annak ellenére, hogy alul 1,5” col méretű, és magas profilú szárakkal rendelkezik, még mindig a 400 grammos tömegadaton belül marad.

A váz megjelenésével és dizájnjával kapcsolatosan nem lehet panasz: nagyon szép darabbal állunk szemben. A rejtett vezetésű kábelek, a lapított csövek, a formavilágot előnyösen kiemelő grafika nyálcsorgatásra alkalmas összképet teremtenek.

Beállítás, geometria

Abból is látszik, hogy a Meridánál egyre komolyabban gondolják az országúti vonalat, hogy az idei Mallorcai sajtótáborba a szokásos 3-4 darab helyett idén majdnem húsz tesztpéldány érkezett az aktuális országúti újdonságból, ami ezúttal ugyebár a Reacto volt, annak is a 2012-es verziója. Egyből rárepültem tehát egy M-es példányra, amely az 54-56-os klasszikus vázméretet hivatott lefedni.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: a tesztgépeket PRC kiegészítőkkel szerelték

A bringabeállításnál egyetlen problémába ütköztem bele, ez pedig az aero nyeregcső fejének rögzítése, ami két Torx nyílású csavarral történik. A kialakításához képest könnyű csőben nem hagytak plusz grammokat, így a két rögzítő csavar alumíniumból készült, és az elnyalódás, valamint a rögzítéshez szükséges nagyobb nyomaték miatt volt szükséges a Torxos megoldás. Maga a fej egyszerű, ámde okos kialakítású: az első rögzítő csavar fix, míg a hátsó egy íves horonyban elmozdulásra képes, így állíthatjuk be a nyereg szögét. A nyeregpozíciót oldalról, az egész rendszert két csavarral összehúzva rögzíthetjük, ahol az alu pofák a karbon cső érdesített felületén tapadnak meg, így megakadályozva a nyereg szögbéli elmozdulását. Itt azonban nagyon figyelni kell a meghúzási nyomatékra, mert ha ez túl kicsi, akkor a nyereg bizony előre fittyenhet, ahogyan ez az első tesztkilométerek során alattam is megtörtént. Az utána állítást, és újbóli rögzítést követően azonban az elkövetkező 100 kilométer alatt már nem volt gond.

A beállítás után következhetett a geometria méricskélése. Látványos fejlődésen ment keresztül a Merida országúti vázak esetében alkalmazott vázgeometriai koncepciója az utóbbi három évben. A 2008-ban tesztelt Scultura EVO 907 Com-ról akkoriban igen nehéz volt eldönteni, hogy mire is szánták a tervezők. Versenygeometriának a legnagyobb jóindulattal sem lehetett nevezni a furán lapos szögekkel operáló, hosszú tengelytávval és magas csapágyházzal kombinált koncepciót.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: a váz egyik talán legszebb része a támvillák becsatlakozása

Az adott vázméretben a szokásosnál 2008-ban 2,5-3 cm-rel, a mostani Reactónál viszont már csak 1,5-2 cm-rel hosszabb tengelytávra egy európai szabvány adja a magyarázatot, amit a Meridánál nagyon kényesen betartanak. Ez szigorúan leszabályozza a középtengely és az első kerék tengelyének távolságát, teljesen kizárva a cipőorr és az első kerék kontaktusát. Ez a gyakorlatban a tesztelt Reacto esetében most 603 milliméteres front-center distanciát eredményezett, társulva pedig egy ma már szinte szabványosnak számító 405 mm-es láncvillahosszal, M-es vázméret esetén 1000 milliméteres tengelytáv adódott. A hosszabb tengelytáv a szakirodalom és a tapasztalatok alapján a gép agilitását csökkenti, ezt azonban most jó vázszögekkel és jó villa geometriával sikerült nagyon jól kompenzálnia a gyártónak, így menet közben mindebből semmit sem érzünk.

Alacsonyabbra került a középcsapágy és ezzel együtt a gép súlypontja is, ami tovább javítja a viselkedést. A 275 mm-es középcsapágy-magasság (60-as csapágyesés) jó kompromisszum, hiszen így azért a gép bedöntésekor – ha éppen hajtani is szeretnénk –, csekélyebb a kockázata a pedál lekoppanásának.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: minden bowden rejtve fut, a csavarral rögzített támvillaszárak pedig szerencsére már rég a múlt ködébe vesztek

A vázszögek pontos kimérésére a helyszínen nem kerülhetett sor, az azonban már ránézésre is látszott, hogy jóval meredekebb, mint a korábbi Meridák esetében. Utólag aztán kiderült, hogy valóban: a gyártó adatai alapján a tesztelt méretben 73,5 fokos nyeregvázcső-szöggel és 73,0 fokos fejcsőszöggel rendelkezik a váz, a Tour Magazin mérései szerint az utóbbi inkább 73,5 fok. Azt azért nem kell magyarázni gondolom, hogy fejcsőszög tekintetében fél fok is nagyon sokat számít, nemhogy 1-1,5 fok…

Abban talán mindenki egyetért velem, hogy a vízszintes felsőcső nagyon üdítő látvány a gépen, sokat dob annak megjelenésén. Kimérve amúgy van benne egy fél centi lejtés (81,5 – 82,0 cm az átlépési magasság), de ez az összhatást tekintve nem tűnik fel.

Menet közben

A szakbarbárkodás befejezése után nekivágtam a mallorcai aszfaltnak, azzal az alantas szándékkal, hogy meglátogatom a velodromot a fővárosban. Kellemes hátszélben siklottam a tengerparti úton, a kisebb-nagyobb dombokon jól megtéptem a gépet, a lejtőket kigurultam, olyan gyorsan, amennyire csak tudtam, a körforgalmakban pedig igen lendületesen közlekedtem.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: SRAM Red mindenhol

Bevallom tetszett, amit tapasztaltam. A kormánymozdulatokra gyorsan reagált a gép, merevségproblémákat sehol sem tapasztaltam, jó volt vele menni, na. A kormányzás érzete az a paraméter, amit a legjobban lehet érzékelni, mi több két bringát váltogatva a különbséget is aránylag egyértelműen meg lehet állapítani. A régi Sculturák karakterisztikáját valahol a neutrális és a lassú kormányzás közöttinek éreztem, és szerintem inkább a lassúhoz álltak közelebb, mint a neutrálishoz. Ezzel szemben ez a gép kifejezetten agilis módon viselkedett, de mégsem volt az eleje zavaróan ideges hírtelen manőverek esetén. Így érezték ezt a Tour tesztelői is, így grafikonjukon a neutrális és az agilis közti zónának a neutrális felé eső részébe pozícionálták a gép viselkedését.

Palma de Mallorcába érve már rutinosan vágtam át a városon, és kerestem meg a nyitott, 250 méteres betonpályát. Szombat lévén ismét hatalmas szerencsém volt, így körözhettem benn, nem is keveset. A pálya rövid, és ehhez mérten meredek is, így a közel 45 fokos kanyarokban nagyon észnél kellett lenni. A Reacto azonban ezen a nem éppen rendeltetésszerű felhasználási területen belül is nagyon jó partnernek bizonyult, így élvezetes pályabiciklizést folytattam le vele. Bevállaltam jó pár nagysebességű leborítást is, iszonyat stabilan kúszott a gép a betonon a kanyar felé, éreztem, hogy a tekerésre szánt energiám maximálisan előrehaladásra és sebességnyerésre fordítódik. Más kérdés, hogy akkor, ott, a rendelkezésre álló energia sajnos nem volt éppen sok, és bevallom ezek a résztávok fájtak, nagyon.

Közel harminc, a pályán töltött élvezetes kilométer után hazafelé vettem az irányt, és közben azon gondolkoztam, hogy ezt a vázszettet simán bevállalnám. Az alkatrészek mindegyikét azonban nem feltétlenül, lássuk hát őket is szép sorjában!

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: BB30-as csapágyház az egyik tesztgépen, a diszkrét él az alsócsövön pedig azt mutatja, hol csatlakozik az alsócső a „Structure Element Carbon” technológiának köszönhetően egy egységet képező láncvilla/csapágyház egységbe

A SRAM Red váltórendszerrel már jó párszor volt dolgom. Az első találkozás a rácsodálkozás jegyében telt: jééé, ez működik! A további találkozások célja a rendszer megszokása és készségszintű működtetésének elsajátítása lett volna, ami valahogy sohasem jött össze – így ezúttal sem. Fejben még csak rá tudok állni arra, hogy hogyan kell váltani az egyetlen váltókarral, de hogy a két váltásirányt elválasztó ponton áttolva a kart még arra is figyeljek, hogy hány fokozatot váltsak, az már nem megy, magas pulzus, meg nagy igénybevétel mellett különösképpen nem. A tesztgépen a váltórendszer picit pontatlanul működött, és némi sikertelen állítgatás után úgy döntöttem, hogy szervizelés helyett inkább bringázok. A gond szerintem ott lehet, hogy a váltóbowden házaknál (különösképpen ezeknél a bandás alatt vezetetteknél) el kéne felejteni a műanyag bowdenház zárókupakokat, mert bármilyen anyagból is készülnek, úgyis folyamatosan eszi bele magát az acélsodrony a kupakba, ebből adódóan pedig „nyúlós” lesz a rendszer, azaz egyfolytában utána kell állítani. Szubjektív meglátás, de a SRAM esetében a váltás érzete számomra olyan, mintha minden egyes váltásnál fogak törnének le a hátsó lánckerekekről. Továbbá az elmúlt időszakban volt szerencsém a konkurensek rendszereivel is több kilométernyit hajtani, ezek fényében a SRAM fékváltókar kényelmét már nem helyezném a legjobbak közé.

Szintén az amerikai márka szállította a tesztgép kerékszettjét, ami az S40 névre hallgat, és a cég legkönnyebb karbon felnis peremes rendszerű kerékszettje. A gyártó igazi mindenesként állítja be az S40-et, amely mászáshoz, gyors haladáshoz és sprintekhez egyaránt ideális. Rosszat nem is tudok mondani róla, és 38 mm-es profilmagasságú felnijével jól illeszkedett a gép koncepciójába is.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: a kúpos fejcsőnek köszönhetően a fejcső merevségére nem lehet panasz

A kiegészítők közül talán a kormányt emelném ki, tanulságos alkatrész volt ez. Tetszett a kompromisszumos, a klasszikus és az anatómikus között félúton elhelyezkedő alsó íve, ellenben a befogás mellőli résztől ellapított, és hátrafelé ívelt felső szekciója már sokkal kevésbé. A magam részéről nem értem, hogy miért szenvednek ennyire a gyártók, hogy a felső fogás terén mindig valami újat, különlegeset alkossanak. Hallott már valaha valaki olyat, hogy bárki arra panaszkodott volna, hogy kényelmetlen számára egy hagyományos kormány felső fogása, és ennek okául a cső kör keresztmetszetét jelölte volna meg? Na ugye, hogy nem… Az extravagáns megoldások viszont mindig létrehoznak egy-egy új problémát – jelen esetben például az ellapított és hátranyilazott felső szekció nem meglepő módon belevág az alsó fogásban lévő alkarunkba rendesen. Ezt a hatást az összeszerelés jóvoltából még tovább fokozták, mivel a váltóbowdent a kormány hátsó ívén vezették el, ami szintén az alsó fogás / alkar viszonylatában volt zavaró. Fontos még itt megemlíteni, hogy a cég logójával díszített bandázs viszont nagyon kényelmes volt, és hosszú távon is jól használhatónak tűnt. Lábjegyzetben itt említeném meg, hogy próbáltam mindkét metódust a gyakorlatban a saját bringáimon, és a hátul elvezetett váltóbowden mellett nem tudok érveket felhozni. Ezzel szemben mindkét bowdent elöl vezetni egyszerűbben kivitelezhető, esztétikus, nem okoz kényelmi problémákat, és jobban elférnek úgy a házak.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt: idegen közegben is jól helytállt – egy kis kiruccanás a pályabringázás világába

Ez az egész kormányos gondolatmenetemet azonban egyelőre zárójelbe is tenném, hiszen a Reacto modellek 2011-ben a magyar piacra FSA kiegészítőkkel érkeznek majd. A következő évben azonban már idehaza is SRAM hajtóművel és Procraft kiegészítőkkel lesz elérhető a Reacto.

Szumma

Mi más lehet még hátra, mint az összegzés. A Reacto egy nagyon kellemes meglepetés volt számomra, élő bizonyítéka annak, hogy egy vázzal, illetve bringával kapcsolatosan elsősorban nem a márkanevet kell nézni, és ebből levonni ilyen-olyan következtetéseket, hanem a valós teljesítményt. A Reacto egy nagyon gusztusos, szerethető masina, de ami még fontosabb: nagyon jó haladni vele, és az általa nyújtott teljesítmény most már nem marad el a patinásabb országúti márkák által jóval drágábban kínált termékeinél tapasztalhatótól. Csak ajánlani tudom tehát mindenkinek, csalódást garantáltan nem fog okozni.

Merida Reacto Team 2012 kerékpárteszt

Geometriai adatok: (összehasonlítás gyanánt zárójelben a 2008-as Merida Scultura Evo 907-Com adatai)
Fejcsőszög: 73,5 fok (72,0 fok)
Nyeregvázcső-szög: 73,5 fok (74,0 fok)
Fejcsőhossz: 159 mm
Tengelytáv: 1000 mm (1010 mm)
Láncvillahossz: 405 mm (405 mm)
Nyeregvázcső-hossz (cső tetejéig mérve): 540 mm (530 mm)
Vízszintes felsőcsőhossz: 560 mm (555 mm)
Kormányszárhossz: 100 mm (100 mm)
Középcsapágy-magasság: 275 mm (284 mm)

InfoBox:

Forgalmazó: BikeFun Hungary Kft.; www.bikefun.hu
Származási hely: Tajvan
Vázgarancia: 5 év
Vázméretek: XS, S, S/M, M/L (tesztelt), L, XL
Alkatrész-garancia: 1 év
Ajánlott fogyasztói ár: Jelenleg idehaza a tesztgép 2011-es verziója érhető el. A komplett kerékpár a tesztpéldánnyal ellentétben FSA kiegészítőkkel és hajtóművel: 1.390.000 Ft
Vázszettként: 529.000 Ft

Váz: Merida Reacto karbon
Villa: Merida Reacto Double Chamber; 1 1/8” – 1,5”; full karbon
Hajtómű: SRAM Red; 53/39 fog; 172,5 mm
Középrész: SRAM Red; BSA (a tesztgép nem BB30-as csapágyházzal készült)
Lánckeréksor: SRAM PG 1070; 12-25 fog
Lánc: SRAM PC 1091
Fékváltókarok: SRAM Red
Hátsó váltó: SRAM Red
Első váltó: SRAM Red
Fékek: SRAM Red
Első agy: SRAM; 18 furat
Hátsó agy: SRAM; 20 furat
Felnik: SRAM karbon / alu; 18 / 20 furat; 38 mm profilmagasság
Küllők: SRAM kardküllők rejtett anyákkal; radiális + 2 kereszt
Külsők: Vittoria Diamante Pro; 23-622
Kormány: PRC Procraft karbon; anatómikus; 31,8 mm; 450 mm (széltől szélig)
Stucni: PRC Procraft; 100 mm; 31,8 mm
Kormánycsapágy: FSA félintegrált; 1 1/8”
Nyeregcső: Merida Reacto Aero; 30 / 50 mm keresztmetszet; 330 mm
Nyereg: Selle Italia SLR; Vanox pálca
Bowdenek és házak: Jagwire L3
Bandázs: Merida műbőr