fbpx

Land Rover Vorbano – Dzsipek fia

Land Rover – férfiként erre a két szóra mindig megdobban a szív. Egyből a férfiasság, a keménység és a szabadság jut eszünkbe. Megjelennek előttünk a Land Roveres kalandtúrák sáros, borostás férfiarcai, akik a dzsungelbéli patakok fölött pallókon egyensúlyozva hajtanak át a Defenderekkel vagy Discoverykkel. És hát valljuk be, mindegyikünk azonnal igent mondana egy ilyen kalandos vezetésre a világ egyik legjobb dzsipjének volánjánál.

Első élményem egyébként gyerekként kötődik a Land Roverhez, ugyanis amikor valamikor a nyolcvanas évek elején először Ausztriában jártam, akkor kaptam egy Defender játékautót, amivel a lakótelepi homokozóban én voltam a legmenőbb. A műanyag autó azóta is megvan, mert legalább olyan strapabíró, mint az igazi változat.

land_rover_vorbano_1

fotó: gg, KGÁdám

A Land Rover a kezdeti, kizárólag terepezésre gyártott modellek után egyre inkább kezdett urbánus felhasználásra és luxuscélra is autókat gyártani. Újabban a szabadidős tevékenységek másik lehetőségét tárják elénk saját márkanév alatt forgalmazott biciklik formájában, sok más autógyártóhoz hasonló módon. Itt azonban nem egy átmatricázott gépről van szó.

land_rover_vorbano_2

Tesztünk alanya a modellpaletta csúcsát jelenti. Ez az egyetlen karbon vázas gépük, de vázanyagban használnak alut, Cr-Mo-t és szkandiumot is. A kínálatban találunk városi gépeket, különböző beszálló szintű montikat, összehajtható bringákat, és egy nagyon komoly, vázba integrált váltós (G-box) DH gépet is, bár ez egyelőre csak külföldön érhető el.

A Vorbano modell csövei monocoque eljárással készültek, azaz nagyjából egy egész egységet képeznek. Az érdekesség a csövek alakjában mutatkozik meg, ugyanis a felsőcső középen négyzet alakú, míg az alsócső inkább rombusz jellegű. A végek felé mindkettő elkerekedik, hogy a csatlakozásoknál rendkívül vastag egységet képezzen. Ez elöl egy nagyjából a karbon gépektől megszokott letisztult alakzatot jelent, míg a középrész körül egy hatalmas méretű, ámde rendkívül merev sárgyűjtő egységet, ami a tesztutak latyakos, saras állapota miatt minden dzsuvát összeszedett és ott tartott. Ez azonban a legtöbb karbon gépen sajnos így van.

land_rover_vorbano_3

A hátsó traktusban S-bendet találunk mindenfelé. Piros pont jár a fék felőli oldal keresztmerevítéséért, meg a masszív közdarabért a támvillák között. A cserélhető váltófül rögzítését nem bízták a véletlenre, hiszen három hatalmas csavar tartja, ami jót tesz a merevségnek, de árt az alapanyagtól elvárható súlyelőnynek.

land_rover_vorbano_4

A geometriát nagyon eltalálták (legalábbis az én igényeimhez mérten), ugyanis a váz alapvetően alacsony, de legalább egy mérettel hosszabb, mint az várható lenne, tehát a 19”-os méret nagyjából egy 20”-os hosszúságát nyújtja. Ezt mindig nagyon szeretem, mert így egy kompaktabb és merevebb vázat irányíthatok, ami mégis a testméreteimhez mérten elegendő hosszúságú.

További előnyt jelentett számomra, hogy viszonylag laposak a szögek, ami lefelé nagyon jól jött. XC-sebb beállítottságú embereknek emiatt ajánlott beszerezni egy 80 mm-t mozgó, vagy legalábbis egy állítható utas villát, hogy ideális pozícióba kerüljenek.

A villa – működését tekintve – tökéletes darab. Nagyjából minden fontosabb dolog állítható rajta, bővíthető kormányra szerelhető lock out karral (nem szériatartozék), merev és jól mozog. Az egyetlen negatívum a tömege, ugyanis acélnyakas, de ezt a működésben persze nem érezni.

A hajtásért a Shimano Deore rendszer felel, egy kis „májerfaktort” biztosító XT hátsó váltóval megspékelve. Ez köztudottan az egyik legjobb ár/érték arányú szett a japánoktól, így villogni nem lehet vele, viszont gondot sem fog okozni soha. A fékek az Avid olcsóbb darabjai, amelyek miután bekoptak, elég jól fognak, bár én előre egy nagyobb tárcsát tettem volna, de persze nem mindenki van 90 kiló fölött, úgyhogy éppen ezért ez szubjektív vélemény. Az egyéb kiegészítők terén már nagy volt a spórolás, de ez inkább csak a tömegben jelentkezik, mint a működésben.

Az első menetünk gg kollégával volt, aki egy sokkal mászósabb geometriájú géppel tekert. Ennek megfelelően felfelé általában csak a technikásabb részeken tudtam vele tartani a tempót, ugyanis a Vorbanónak gyárilag nagyon magas az eleje. Eleve sokat emel a 100 milliméteres villa, de van itt még egy félintegrált csapágyakkal együtt is 160 mm-es fejcső, három darab távtartó, meredek stucni és egy hajlított kormány. Szóval magas, ami felfelé a gép egyébként kellemes hosszúsága ellenére is nehézzé teszi a haladást. Főleg hóban meg sárban mentünk, ahol mini mintázatuk ellenére meglepően jók voltak a gumik.

land_rover_vorbano_5

Lefelé aztán egyből helyet cseréltünk, mert ami hátrány volt a mászásnál, az előny lett a lejtőn. Nagyon jól és biztonságosan lehet vele száguldozni, ha az ember megszokta a fékeket, amik az angol négykerekűekhez hűen „jobbkormányosak” – azaz a jobb oldalon van az első fék. Ez azért tud érdekes eseteket szülni egy havas lejtőn, amikor 30 éves beidegződéseket kell tudatosan felülírni. A merevséget tekintve nem lehet panaszunk, bár az első háromszög érezhetően rugalmasabb, mint a hátsó rész, de azt hiszem ez a jobbik eset, és átlagos testsúlyúak ezt sem fogják érezni.

Egy bringa esztétikája mindig szubjektív dolog, de ez a gép elég nagy vitát gerjesztett a szerkesztőségben, mert volt, akinek nagyon tetszett, valakinek meg nagyon nem. Én az utóbbiak közé tartoztam, de most, ahogy itt ülök mellette, azt kell, hogy mondjam, tetszik. Nem feltétlenül értek egyet a hajlítgatásokkal meg a csőformákkal, de a dizájn és a menettapasztalatok nagyjából meggyőztek. Ami pedig különösen tetszik – és ez a fotókon nem jön olyan jól át – hogy a váznak van egy csillogó, higanyszerű, heterogén fényezése és erezettsége, ami szenzációsan néz ki, mert térmélységet ad az anyagnak.

Összességében tehát egy megosztó kinézetű géppel van dolgunk, amely megalkotásakor nem a versenyorientált felhasználók jelentették a célcsoportot, hanem azok a Land Rover tulajdonosok, akik márkahűek, ugyanakkor sportbarátok. Emellett fontos számukra, hogy különleges bringájuk legyen, amely legalább olyan strapabíró, mint a négykerekű járművük – ennek a kívánalomnak a Vorbano maximálisan meg is felel.

[poll id=”106″]

Eredetileg megjelent a Bikemag 2009. március-áprilisi lapszámában.

Forgalmazó: Biketrade 97 Kft.
Származási hely: Thaiföld
Vázméret: 17”; 19” (tesztelt)
Vázgarancia: 1 év
Alkatrész-garancia: 1 év
Fogyasztói ár: 544.000 Ft

Váz: karbon monocoque
Villa: Rock Shox Recon SL AIR; 100 mm; állítható csillapítás, előfeszítés, ráfújás, lock out
Hátsó váltó: Shimano XT
Első váltó: Shimano Deore
Váltókar: Shimano Deore
Lánc: Shimano Deore
Lánckeréksor: Shimano Deore; 11-32 fog
Hajtókar: Shimano Deore; 22/32/44 fog
Középcsapágy: Shimano Deore
Fékkarok: Avid Juicy 3; 160/160 tárcsák
Fékek: Avid Juicy 3
Agyak: Shimano FH-M475; 32 furat
Küllők: 1,8 mm; rozsdamentes
Felnik: WTB SX24; 32 furat
Gumik: WTB Nanoraptor; 26 × 2,0
Kormánycsapágy: Cane Creek; félintegrált
Stucni: Tioga; alu; 90 mm / 25,4 mm
Kormány: Tioga; 620 mm / 25,4 mm
Nyereg: WTB Pure „V”
Nyeregcső: Tioga; 340 mm / 31,6 mm

Geometriai adatok:

Fejcsőszög: 69,5 fok
Nyeregvázcső-szög: 71,0 fok
Felsőcsőhossz: 580 mm
Nyeregvázcső-hossz: 475 mm
Vízszintes felsőcsőhossz: 600 mm
Középcsapágyház-magasság: 315 mm
Tengelytáv: 1087 mm
Láncvillahossz: 420 mm

Hozzászólások

Írd ide a hozzászólásod:

Leave a reply

Kerékpár magazin - Bikemag.hu - Hírek, tesztek, versenyek
Logo
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.
Oldalainkon HTTP-sütiket használunk a jobb működésért, tovább lépve elfogadod a cookie-k használatát. Adatvédelmi tájékoztatónkban megtalálod, hogyan gondoskodunk adataid védelméről.