Nyitólap » magazin » hírek » KTM Myroon Pro 22 – az amatőr futamtól az elit dobogóig

hírekkerékpártesztkiemeltmagazinMTB

KTM Myroon Pro 22 – az amatőr futamtól az elit dobogóig

Zoltán Kaposi

2018.04.25.

0

Salzburgtól északra egy osztrák kisvárosban nagyon érzik a bugit. De hát valljuk be, egy órányi tekerésre a Salzburgi Tóvidéktől nem csoda, ha az alpesi legelők illatától megrészegülve egy jó mérnökcsapat megalkot egy olyan célgépet, amivel nagyon-nagyon gyorsan fel lehet érni ezekre a bizonyos alpesi legelőkre, vagy a szélén álló hüttébe.

A teszt után felnéztem a KTM honlapjára, megnyitottam a merevfarú kategóriát és leesett az állam. Első pillantásra úgy tűnt, az oszták gyártó a világ leigázására készül, de legalábbis egy teljes hadosztályt felállított karbon XC gépekből, hiszen a paletta 9 Myroonból és két Areaból áll (amik egyébként a korábbi évjáratok Myroon vázaira épülnek). Gyakorlatilag az XC30/Deore szettől a kompromisszummentes csúcsig semmilyen lehetséges verzió nem hiányzik a palettáról és ha végigfutok a gépeken, egyiknek a létjogosultságát sem tudom kétségbe vonni.  Egyetlen lehetőségtől esik csak el, aki KTM karbon merevfarút választ: sokat nem lehet (nem kell) rajta tuningolni, hiszen szinte minden lehetséges konfigurációban létezik. Egyszerűen csak le kell akasztanod a polcról, amelyik hozzád a legközelebb áll.

A Pro 22 az egyszerűbb Myroonok közé tartozik, már ha egyszerűségről egyáltalán beszélhetünk ebben a kategóriában.  Háromféle vázra építkezik a KTM a családban: Nano Premium, Premium és Performance. A forma ugyanaz, de az anyag és a falvastagságok, ezáltal a tömeg is változik. A Pro-hoz használt Performance a leg”nehezebb”, de persze ha lemaradsz a dobogóról, ne a vázat okold.
A vázat, ami vonalvezetésében is lenyűgöző, lendületet sugall és élesben rájössz, hogy ez nem csak ígéret. A váz merevsége kivételesen jó, a középcsapágy-fejcső síkja is minimálisan csavarodik csak, szinte kívánja hogy odalépjenek neki.

A felszereltségen látni, hogy a Pro 22-vel az amatőr sportolókat célozta a KTM. Kevésbé súlycentrikus, cserébe nagyobb az áttételtartomány és szűkebb büdzséből is kijön. Kompromisszumot így is csak a súly terén kell kötni, mert ez a Myroon is úgy mászik fel mindenhol, mintha kötélen húznák.
A plusz súlyban talán a váz játssza a legkisebb szerepet, az acél becsúszós Rock Shox Judy pedig a legnagyobbat a maga majd 2,4 kilójával. Ezen kívül más rosszat nem mondhatok a villáról, érzékeny, XC felhasználásra elég merev és úgy ette a sziklakertet, mintha arra született volna. Ráadásul Boost kivitel, így temérdek sárférőhely marad a gumi mellett, illetve akár 2,8-as külső is befér.  A Judy név pedig amúgy is a szívem csücske, örülök, hogy visszahozta a Rock Shox.

Az SLX-XT kombó ésszerű választás, a 2×11-es rendszer miatt a hátsó soron nincs akkora nagy tál, mint a szimplák esetében, a 11-42-es fokozatai között kisebbek az ugrások, de a dupla tányér miatt a rendszernek mégis kimondottan nagy az áttételtartománya. Ezzel ne panaszkodj, ha nem bírsz felmászni valahol, nem a hajtáson múlt! Aki pedig az új trendet részesíti előnyben, az válassza a Myroon  Pro 12-t, egy tányérral és Sram GX Eagle szettel.

Azt hiszem nem bírom eleget dicsérni az MT500-as fékeket. Habár a középkategóriához – kb a Deore szintjére – sorolja őket a Shimano, a fékkar fogásától a fékérzésen át a fékerőig mindenben hozza az elvártat. Pláne az elöl-hátul 180-as tárcsával, így nem csak a hazai XC versenyeken, de az alpesi maratonokon is lesz elég fékhatás több száz méter lejtőzés után is.

A kerekek nem kiemelkedőek, de teszik a dolgukat: centerlockos Deore agyak köré sima 2mm-es DT küllőkkel fűzött Mavic felnik, gyors Rocket Ron gumikkal. Gyárilag tömlővel érkezik a bringa, de a felnik hivatalosan is tubelessessé konvertálhatóak.

Ez a gép is hamar a szívemhez nőtt. Vérbeli XC versenygép. Nem, semmi trailes véna, a geometriája abszolút mászáscentrikus. Kevés bringán van ma már 71°-os fejcsőszög, a Myroon mégsem mozog öregesen, a hosszú fejcső, hosszú tengelytáv és a rövid stucni stabillá teszik, így lefelé sem bizonytalanodtam el vele sehol.  A pedálokba fektetett energia veszteség nélkül adódik át a hátsó kerékre, amiért nem csak a merev középcsapágy, de a rövid láncvillák és a Boost-os hátsó átütőtengely is felelőssé tehető. Mutass neki egy emelkedőt és mire észbe kapsz, már a tetején vagy. A kormányzás mászásnál, kis tempónál is nagyon precíz, technikás ösvényeken sem kell sokat gépészkedni, csak kiválasztod a nyomot és nyomod.
A kiemelkedő merevség persze kompromisszumokkal is jár: a Myroon nem tartozik a legkomfortosabb karbon vázak közé. Komfortosabb ugyan, mint egy alu, de akadnak olyan vázak, amik sokkal többet csillapítanak, viszont sokkal jobban csavarodnak is.

A Myroon így a dobozból kivéve is versenyzésre termett. Nem túrázásra, hétvégi laza pörgetésre a haverokkal – ez a gép menni akar és a nyergében te sem tudod majd visszafogni  magad. Ugyan a jelen felszereltségével nem a legkönnyebb, de óriási potenciál van benne. A dupla tányéros rendszer miatt inkább maratonistáknak ajánlanám, mint XC versenyzőknek, utóbbiak válasszák inkább az 1×12-es  Myroon Pro 12-t, vagy Glory 12-t.
A Pro 22 árára sem lehet panasz. A hasonló felszereltségű gépeket a konkurenciánál is hasonló áron vagy drágábban találsz, ráadásul a Myroon a kategória egyik legjobb vázára épül, tehát tökéletes alap, ha hosszabb távra tervezel vele.
Ez az a bringa, ami veled fejlődik. A váz, a hajtás-váltás és a fékek hibátlanok. Idővel le lehet cserélni a villát egy könnyebre, amivel rögtön megspórolsz 7-800 grammot, aztán el lehet hagyni az átdobót és a kistányért, hátra pedig fel lehet rakni egy nagyobb átfogású sort.  Így a bringa elkísér téged a középtávú maratonoktól akár az elit XCO futamokig és mindenhol helyt áll majd!

Hozzászólások