A Közlekedő Tömeg, a Magyar Közlekedési Klub és a Város és Mobilitás Intézet közös közleményét küldte el szerkesztőségünknek a Lánchíd jövőbeli forgalmi szerepével kapcsolatban. Bár ezek a szervezetek a tömegközlekedőket képviselik elsősorban, de érdemes átgondolni a megoldást, amit javasolnak.
A közleményt alább olvashatjátok:
“Lánchíd: nyerjen a közlekedők többsége!
Kinek lenne jó, ha a Lánchíd a múltban megszokott formájában kerülne vissza a főváros közlekedési rendszerébe? A válasz nem nehéz, hiszen van tapasztalat bőségesen: senkinek. A felújítás előtti állapot ugyanis egy igazi „túlterheléses támadás” volt, amivel mindenki vesztessé vált. Az autóval, taxival, vagy busszal utazók az állandó dugók miatt nem tudtak haladni. A kerékpárosok nagy része oda sem merészkedett, inkább került. Akik mégis, azoknak nagy része a járdán próbálkozott, így „természetesen” a gyalogosok is vesztesei lettek ennek a helyzetnek.
Mi lehet a megoldás? Az autósok helyzetén nem lehet változtatni, hiszen épp saját maguk helyzetét teszik lehetetlenné itt. Ha ezt felismertük, akkor már csak egy válasz lehetséges: próbáljunk legalább a többieknek, nem mellékesen a többségnek segíteni.
Ahogy azt egy szakmai cikk (Útügyi Szemle, 2015) már világosan kielemezte: az itt áthaladó, napi mintegy 15 ezer autó hosszabb útra kényszerítése az ára annak, hogy a hídon maradó többi közlekedő (óvatos becsléssel is mintegy 30-35 ezer ember) valódi nyertese lehessen az átalakításnak. Megemlíthető még, hogy így a Lánchíd visszakerülne a taxisok, valamint a rendőrök-mentők-tűzoltók térképére is.
Ma is a tömegközlekedés utasai adják a híd használóinak jelentős részét (kb. 14 ezer utas). Igaz ez annak ellenére, hogy a szinte folyamatosan dugókkal sújtott buszközlekedés meglehetősen megbízhatatlan, így vonzereje nem túl acélos. Emiatt is vagyunk benne biztosak, hogy az utasszámot akár radikálisan is növelni fogja két tényező, ha a hídon a tömegközlekedés kap prioritást. Egyrészt a kiszámíthatóbb és alacsonyabb menetidő miatt vélhetően többen választják majd ezeket a járatokat egyrészt a ma más BKK útvonalon közlekedők, de akár a ma még autóval közlekedők is. Másrészt mivel egy zavarmentes buszfolyosó alakítható ki, így könnyedén szervezhetők újabb BKK járatok is az útvonalra.
Szerencsére nem kell a sötétben tapogatózni: a híd útpályája még idén átadásra kerül, és bár az építkezés továbbra is zajlik majd, ami az egyéni forgalom (autós, gyalogos, kerékpáros) visszaengedését nem valószínű, hogy lehetővé teszi, de a BKK járatok talán visszakerülhetnek a hídra. Ha ez így van, akkor következhet egy jó fél éves tesztidőszak, ami alapján világosan kimutatható lesz majd a dugómentes autóbuszközlekedés vonzereje, annak utasszámra gyakorolt hatása.
A Közlekedő Tömeg, a Magyar Közlekedési Klub, valamint a Város és Mobilitás Intézet ezúton is felkéri a fővárosi vezetést arra, hogy egy ilyen teszt mindenképp előzze meg a végleges forgalmi helyzet kialakítását. Meggyőződésünk ugyanis, hogy a közösségi közlekedés helyzetbe hozása egy gyorsan népszerűvé váló intézkedés lesz, ami megalapozhatja a fent vázolt helyzetet, ahol legalább a közlekedők egy része (ráadásul a nagyobb része) nyerhet az átalakítással úgy, hogy közben a „veszteseket” sem éri óriási érdeksérelem.”
