Lennard Kämna (Bora-Hansgrohe) nyerte a Giro d’Italia negyedik szakaszát, miután egy kisebb sprintet követően megverte vetélytársát, Juan Pedro Lópezt (Trek-Segafredo). Fetter Erik (Eolo-Kometa) a táv jelentős részét szökésben töltötte, végül a 65. helyen zárt, míg Valter Attila (Groupama-FDJ) a 70., Peák Barnabás (Intermsarché-Wanty-Gobert Matériaux) a 107. lett. Az Etna komoly kihívást jelentett még a legnagyobb neveknek is,a rózsaszín trikós Mathieu van der Poel (Alpecin-Fenix) idejekorán leszakadt, de nem bírta az emelkedőt Vincenzo Nibali (Astana Qazaqstan) és Tom Dumoulin (Jumbo-Visma) sem. Összetettben López állt az élre.
A három magyarországi Giro-szakasz ugyan még élénken él az emlékünkben, a verseny azonban már Olaszországban jár: a mai nap az első igazán komoly, Avola és Etna közötti 172 kilométer várt a versenyzőkre. A szakasz két gyorsasági részhajrát tartalmazott az Etna lábánál, míg maga a vulkán egy első kategóriás hegynek felelt meg. Szicíliában gyönyörű napsütés fogadta a mezőnyt, amely 175 kerékpárost számlált, miután vasárnap Jan Tratnik (Bahrain-Victorious) kézfájdalmai miatt feladta a versenyt. A magyar szakaszokon látott nyugalom kiveszett a versenyből, ahogy a szenvedélyes Dél-Olaszországba érkeztünk: a mezőny elején rögtön öt kerékpáros szökött, majd két igen csúnya bukás is tarkította az eseményeket. A szökésben Natnael Tesfatsion (Drone Hopper-Androni Giocattoli), Nico Denz (Team DSM), Jonathan Caicedo (EF Education-EasyPost), Matt Holmes és Thomas De Gendt (mindketten Lotto-Soudal) kerültek be, de próbálkozásuk rövid életű volt. Ezt követően már rögtön az elején történt egy csúnya bukás egy útszűkületnél, amelybe több kerékpáros is érintett volt. Néhány kilométerrel később pedig következett az, amit nem lehet kiszámítani: a kísérőmotoros az út szélének ütközött, és több a dominó-elv szerint kerékpárost is magával rántott. Közülük szerencsére mindenki folytatni tudta a versenyt, nem úgy a Giro egyik titkos esélyese, Miguel Ángel López (Astana Qazaqstan), aki már idejekorán hátrament csapatautójához, majd csípőfájdalmakra panaszkodva feladta a versenyt. A kolumbiainak ez volt a negyedik Girója, és a második, melyet feladni kényszerült. A kazah csapatból ezzel kiszállt a legjobb hegyi menő, ez viszont teret nyithat más versenyzőknek.
Ahogy a mezőny végén, úgy az elején is folytak az események: egy 14 kerekesből álló csoport ugrott le a mezőnyről, melyben ott volt Fetter Erik is! A szökésbe a legtöbb csapat adott egy-egy kerekest. A szökevényeket úgy látszik, megint nem vették komolyan, és egészen 11 percre hízott az előnyük, 130-al a vége előtt kezdett el először csökkenni a rés. Közben Simon Yates (BikeExchange-Jayco) ment hátra több ízben is a csapatautójához, és a térdére kért ápolást – a budapesti időfutam győztese tudta folytatni a versenyt. A pelotonban időközben az Ineos, a Bahrain és a Movistar segítői húzták, segítségükkel szépen el is kezdett csökkenni a rés – 70-el a vége előtt még hét és fél perc volt a szökevények előnye.
A szökevénycsoport – világoskék mezben Fetter Erikkel. Fotó: Tim de Waele
A mezőny szép lassan megérkezett az Etna lábához. A teljes emelkedő hossza jó 22 km, ezalatt közel 1400-as szintet kellett leküzdeniük a versenyzőknek, ami 6%-os átlagot jelent. Ahogy az várható volt, a gyorsasági részhajrák még kevésbé, maga az Etna annál inkább lázba hozta a mezőnyt: az Ineos mindent megtett kapitányárt, Richard Carapazért, aki arany színű kerékpárját egy fekete Pinarellóra cserélte – sisakján azonban meghagyott egy arany színű csíkot. A brit csapat hatalmasat ment, azonban egyre jobban körvonalazódott, hogy ez a hal bizony elúszott. A szökevények is megrázták magukat, sajnos Erik le is szakadt egy ponton több másik társával együtt. A szökevények között idejekorán indított az Alpecin-Fenix hazai versenyzője, Stefano Oldani, aki 40 másodperces előnyre tett szert. Próbálkozását nem nézték jó szemmel, és egy hatfős csoport vette őt üldözőbe. A csoport tagjai közt volt Lennard Kämna, Sylvain Moniquet (Lotto-Soudal), Rein Taaramäe (Intermarché), Gijs Leemreize (Jumbo-Visma), Mauri Vansevenant (Quick-Step Alpha Vinyl) és Juan Pedro López (Trek-Segafredo) is. A képzeletbeli maglia rosát ekkor Vansevenant érezhette magáénak, lévén, hogy Mathieu van der Poel teljesen elkészült az erejével, és le is szakadt a főmezőnyről. Nem a holland volt az egyetlen nagy név azonban, akinek izmai felmondták a szolgálatot: Tom Dumoulin nyolc (!), Vincezo Nibali négy kilométerrel a vége előtt szállt ki a versengésből, és jó eséllyel az összetettből is. Az Ineos iszonyatos tempót ment elöl, ennek volt köszönhető, hogy teljesen szétzilálódott a mezőny, így gyakorlatilag már nem volt értelme “főmezőnyről”, mint nagyobb csoportosulásról beszélni.
Olaszország legaktívabb vulkánja nem is tudja, mekkora kihívást jelent a Giro mezőnyének
Az élen is fokozódtak az izgalmak: Oldanit egyhamar utolérte az élete első szakaszgyőzelmére hajtó López, majd el is tempózott mellette. Az üldözők is éppen befogták a megfáradt olaszt, amikor Kämna gondolt egyet, és López nyomába eredt. Na ezt már tartósan senkinek sem sikerült átvennie, egy darabig Vansevenant és Moniquet próbált menni a némettel, esélytelenül. A Quick-Step és a Lotto versenyzője már elkezdte leosztani egymás közt a harmadik helyet, amikor az észt Taaramäe elhúzott mellettük – ekkor még jó három kilométer volt hátra. Az élen Kämna beérte Lópezt, és az utolsó két kilométert már együtt tették meg. Az biztos volt, hogy López viszi majd a rózsaszínt, az Etnát azonban nem szerette volna elengedni a spanyol versenyző. Ennek fényében bújt meg Kämna mögött a szélárnyékban, azonban az utolsó kanyarban hibázott (egész pontosan elfékezte magát), így kénytelen volt végignézni német vetélytársa diadalát. Kämna idén nyert már szakaszt az Alpesi Körversenyen is, így mai győzelme nem számít akkora meglepetésnek. Taaramäénak arra már nem volt esélye, hogy az éllovasokat befogja, harmadik helyre azonban elég volt mai teljesítménye. A győztes idő 4 és fél óra lett, ami 38 km/h-s átlagot jelent. Nem semmi!
Kämna nyert már szakaszt a Touron, most a Girón is összejött neki. Fotó: Michael Steele
A Ineos őrült tempója ellenére sem sikerült beérni a szökevényeket, így Richard Carapaz bejött végül hetediknek, 2.37-es hátránnyal. Honfitársaink közül mai újfent Erik teljesített a legjobban, ő végül 12 és fél perccel a 65., míg Ati egy perccel rosszabb idővel a 70., Barna pedig a 107. helyen futott be. A rózsaszín és a fehér trikó López vállára simul majd, akinek ez élete első Girója, így a Trek fiatalja nagy sikerként könyvelheti el eddigi szereplését. Kämna értelemszerűen megszerezte a kéket, míg a maglia ciclamino továbbra is van der Poel tulajdonában áll. Izgalmakban nem volt hiány a mai szakaszon, jó hír, hogy mindhárom honfitársunk épségben megérkezett, és a bukásoknak sem voltak részesei. Holnap nyugodtabb vizekre evezünk, Catania és Messzéna között 174 km vár a mezőnyre, egy második kategóriás heggyel.
Fetter Erik ma benne volt a nap szökésében, a befutót követően pedig megosztotta velünk gondolatait. “Az volt a cél, hogy szökésbe kerüljek, mert valószínűsítettük, hogy a szökés hazaér, és a vége feküdhet nekem. A taktikánk jónak bizonyult, hiszen a mi szökésünkből került ki a győztes, de sajnos én az emelkedő aljában leszakadtam, így nem tudtam harcolni a győzelemért. Az emelkedőn eléggé rosszul éreztem magam, messze voltam a legjobb formámtól, és emiatt kicsit csalódott vagyok, mert ma minimum egy top10-es eredményt is el lehetett volna érni” – osztotta meg Erik, majd hozzátette, hogy mivel jó pár szakasz hátravan, bízik abban, hogy lesz még ehhez hasonló lehetősége.
