A váz team-zöld és fehér színben szerezhető be, és már ránézésre is sokat sejtet. Egy olyan váz született, amely ár/érték arányban jelenleg szinte verhetetlen… Az új bringám 7030 Surprise Co. műhelyében Gulyás Misi keze alatt született meg és folyamatos karbantartásáról is itt gondoskodnak.
fotó: Ardó Tamás
A két legfontosabb dolog, amit szem előtt tartottunk, hogy a lehető legjobb verseny DH bringát építsünk, és hogy költségkímélés szempontjából a régi bringámról minél több alkatrészt tudjunk átépíteni. Az új váz geometriája és kialakítása teljesen eltér a régiétől, ami okozott némi fejtörést. Az első és hátsó agyat gond nélkül át tudtuk rakni… és itt véget is ér azon alkatrészek listája, amit átalakítás vagy csere nélkül tudtunk volna használni. Az új kiegészítőknél szem előtt tartottuk a dizájnt, így csak zöld, fehér és fekete színek díszelegnek rajta.
fotók: joshfoto - Szabó Zsolt
A gép 2009. márciusában készült el és az azóta eltelt időszakban volt szerencsém feszegetni a határait. A hazai versenyeken kívül egy napot csapattam vele Mariborban. Itt utoljára a régi Duncannal tekertem, és érezhetően jobban viselkedett a mostani bringa, de erről kicsit később… Egy-két praktikát most megosztanék veletek, hogy mit és miért pont úgy alakítottunk ki.
Váz: UMF Duncan 2
A váz rugóstaggal együtt 5,5 kg, ami DH vázak esetében a középkategóriát jelenti. Fontos a jó súlyelosztás és hogy a súlypont minél alacsonyabban legyen, mert ez nagyban meghatározza, hogy hogyan viselkedik a kanyarokban. Valamit nagyon elcsíptek a váz fejlesztői, mert az első próbakörökön már kiderült, hogy a bringa nagyon jól kezelhető. Marzocchi Roco WC rugóstaggal is kapható, és mivel a forgáspontokat úgy alakították ki, hogy puha rugó kell hozzá, ezért nagyon érzékeny a rugózása. Nyugodt szívvel rá lehet ereszteni a bringát nagy tempóval a sziklás, gyökeres lejtőkre. A rugózásnak és az alacsony súlypontnak köszönhetően nem pattog el a kanyarokban. A vázról 1-2 kilógó alkatrészt eltüntettünk és kikönnyítettünk, erre a súly és az esztétika szempontjából volt szükség. A vízszintes furatokat egy speciális szivaccsal töltöttük ki, így a legnagyobb sárban sem fog ezeken a részeken plusz kilókat felhalmozni, nem tud sárral feltelni, könnyebb takarítani és a víz is zavartalanul kifolyhat.
Teleszkóp: Marzocchi 888 ATA world cup
Iszonyatosan masszív villa. A 200 mm-es rugóútjával és 38 mm-es becsúszóival nem nagyon kell vele finomkodni, fehér színével pedig teljesen passzol a bringa színvilágába. Egy hátulütője van a Marzocchi villának és Manitou rugóstagnak: itthon nem egyszerű alkatrészhez (esetemben rugóhoz) jutni…
Stucni: Sunline 888
Rövid és minimális emelkedésű stucni. Szerelésnél nem nagyon kell azzal játszani, hogy egyenesen álljon a kormány, mivel a vállakhoz is rögzítve van, így meggyorsítja a kormánycsapágy szervizidejét.
Felnik: Rigida Taurus 2000
A Taurus nem arról híres, hogy a DH-sok kapkodnának utána. Strapabíró all-mountain felni, nagyon barátságos súllyal megáldva. Sajnos 1-2 hátulütője a versenyeken megmutatkozott. Ha nem sikerül jól beállítani a guminyomást, akkor nagyon könnyű felütni. A 10 méternél nagyobb ugrásoknál a kemény leérkezés sem tesz túl jót neki, de egy kis centrírozással eddig mindig sikerült helyrehozni, és ami a legfontosabb: menet közben nem hagyott még cserben.
Küllő és küllőanya: DT
Kétmilliméteres küllőket használtunk, elől alumínium-, hátul réz anyákkal. Az eltérő terhelés miatt kellenek a különböző anyagú anyák.
Kormánycsapágy:
Az alsó rész a vázzal kapható gyári csapágy, a felső rész 7030 Suprise Co. integrált. Misi tervei alapján készült el, mert így alacsonyabbra került a kormány két centivel, ami már jelentős különbség az irányíthatóság szempontjából, valamint 2 fokkal laposabb lett a villa szöge, ami szintén jobb menettulajdonságot kölcsönöz neki.
Kormány: Ritchey WCS
Igen, ez egy XC kormány papírvastagságú fallal. Alacsony emelkedésű és nagyon könnyű. Folyamatosan azzal küzdöttünk, hogy túl magas lesz a gép eleje, ezért választottuk a Ritchey WCS-t. Az egyetlen probléma, az volt, hogy túl keskeny egy DH bringára, ezért egy kifejezetten ehhez való alkatrésszel megtoldottuk és így végül 73 cm széles kormányt kaptunk.
Fékek: Shimano XT és Saint keveréke
A hátsó féket gond nélkül át tudtuk szerelni a régi masinámról és egy 180-es tárcsát kapott maga mellé. Az első fékkel már más a helyzet. A Marzocchi 888 WC-nak a fékfelfogatása nem kompatibilis a régi fékemmel és nem tudtunk adaptert használni, mert eleve 203-as tárcsához lett kialakítva a villa fékfelfogatása. Csak azt tudtuk tenni, hogy a munkahengert kicseréltük. Most egy Saint dugattyúi dolgoznak a fékezésekkor, de megmaradt az XT fékkar. Tökéletesen működik, nem melegszik, nagyon jó a fékhatása.
Láncterelő: e*thirteen
Nagyon jó ár/érték arányú. Csak azt kell megszoknom, hogy nem szabad a lánctányért lekoppintani sehol, mert ,,az ellen nem véd”.
Hajtókar: Shimano Saint
A régi bringáról lett átmenekítve és ez az alkatrész okozta a legtöbb fejtörést. Több változtatást is kellett alkalmazni. A kisebb dolog volt, hogy a jobb oldali hajtókarról a kis lánctányér felfogatását el kellett tüntetni. A nagyobb dolog pedig, hogy a váz középrésze gyárilag 83 mm széles, míg a hajtókarom 73-as (láncterelővel 77 mm). Ez azt jelenti, hogy 77 mm-re vissza kellett marni a középrészt. Veszélyes művelet, mivel a vázat pillanatok alatt használhatatlanná lehet vele tenni, de Misi hibátlanul megoldotta egy erre az alkalomra készített speciális szerszámmal.
Hátsó váltó: Shimano SLX Shadow GS
Az a jó tulajdonsága, hogy hiába zúzok gyökereken, sziklákon, akkor sem fog csattogni a vázon. Menet közben csak a racsnizást lehet hallani… zene a bringás füleknek.
Első benyomások:
Rengeteg munka volt, hogy az alkatrészek tökéletes összhangban működjenek. Az első éles próba az első mátrai versenyemen volt. Mintha alám öntötték volna… Meglepően jól kezelhető az előző bringámhoz képest. Hajszálpontosan azt csinálja, amit én szeretnék, a legrázósabb sziklás és gyökeres talajon is át lehet vele vágni.
Hosszútávú tapasztalatok:
A mátrai verseny óta megjártam vele Tihany DH-t, Maribort és számos magyar verseny mellett a legutóbb a Tokodi DH országos bajnokságot. Talán az utolsó versenyen kapta a legnagyobb kiképzést. Meredek technikás lejtők, sziklák, 10 méteres ugrató. Egy olyan bringát sikerült alkotni, amivel nem kell azon gondolkodnom verseny közben, hogy vajon kibírja-e… A saját határaim szabják meg, hogy meddig mehetek el. Nagy sebességnél is rendkívül stabil, jól manőverezhető, az alkatrészek egyvelege pedig egy igazi DH gépet alkot.
A szerkezet 3 hét szervezés és megfeszített munkával készült el és a II. Bringaexpón lehetett először megtekinteni. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, de kisebb finomhangolásokon kívül semmit nem kellett változtatni rajta. Végül, de nem utolsósorban: Szeretném megköszönni Kovács Tamás és BikeFun Kft. rengeteg segítségét, Gulyás Misi szorgos keze munkáját és agymenéseit, mert nélkülük nem készült volna el ez a bringa.
Szöveg: Jakesz
[poll id=”170″]
Megjelent a Bikemag 2009. októberi lapszámában.
