Benkó Barbara hozta a papírforma eredményt az Újvidéki C2-es minősítésű, olimpiai válogatónak is számító Salcano Cup XCO futamon, bár a körülmények nem voltak ennyire “simák”, ahogy Barbi legfrissebb blogbejegyzéséből kiderül:
Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Szövetség jóvoltából két új országot is meglátogathatok a kvalifikációs versenyek miatt, ahol még életemben nem jártam. Igaz, egyik sem az a tipikus egzotikus vidék, de mégis új…:)
Az egyik ilyen Szerbia volt az elmúlt hétvégén, a másik pedig Románia lesz most hétvégén, ha minden igaz. Az utunk Újvidékre nem volt zökkenőmentes, ugyanis 3,5 órát álltunk a határon, valószínű nyugatról a Húsvéti ünnepekre visszatért vendégmunkások miatt. Óriási ellenőrzések és végeláthatatlan dugó. Mindenesetre érdekes dolgokat láttam, az biztos, hogy ez egy más kultúra, lehet, hogy nem is baj, hogy nem EU tagok még, azt hiszem ezzel mindent el is mondtam. Az volt a szerencsénk, hogy időben indultunk, így nem értünk későn oda és még nyugodtan tudtunk pályát járni, majd elfoglaltuk a szállást. A vacsora hagyott némi kívánni valót maga után, ahogy a reggeli is, de holtig tanul az ember, legközelebb erre is jobban felkészülök.
Vasárnapra elromlott az idő, éjszak esett is, ami bár napközben elállt, de csupán 6 fokot mutattak a hőmérők. Brrrr… 14:00 órakor volt a rajtunk az elit férfivel együtt. Szó szerint, ugyan is együtt rajtoltunk, nem hagytak semmi időkülönbséget, ráadásul a lányokat be sem szólították, csak így álljunk be, ahogy sikerül, érdekes volt. A rajt egy aszfaltos, majd széles murvás emelkedővel kezdődött, ami jó volt, mert így kicsit előre tudtam jönni és relatíve normális pozícióban kezdtem meg a lefelét. Az első kör kimondottan jól ment, már ki is alakult némi előnyöm a Szerb Bajnok hölggyel szemben, 3. helyen Dósa Eszter érkezett, 4. Módos Gabi és ez a sorrend maradt is így a végéig.
A 2. körben sajnos leszakadtam a Szalontay Bencéék csoportjáról és innen egy magányos verseny következett, szinte végig egyedül tekertem, csak egy pár lekörözött versenyző hozott némi változatosságot, meg helyenként izgalmas szituációt, de az esetek többségében egyből elengedtek. Jól éreztem magam verseny közben, bár a sík szakaszokon kimondottan lassú voltam szerintem, de ez még odébb van, amikor ezeken javítunk. A pálya elég egyszerű volt, semmi technikai kihívást nem tartogatott, inkább volt erő pálya, az emelkedők egész kemények és meredekek voltak. Az tetszett benne, hogy hullámos volt és nem csupán egy fel és le szakaszból állt.
Örülök nagyon, hogy sikerült megszerezni az első helyet, nagyon kellenek most a Világranglista pontok, ráadásul így a magyar Olimpiai kvalifikációs versenyt is vezetem. Most hétvégén jön a második forduló Kolozsváron, majd májusban Graz-ban zárul a széria. A fiúk is nagyon ügyesek voltak, Parti Andris nyert, Szilárd 3., majd Zsolti szoros versenyben 4. lett. Jó hétvége volt a magyaroknak! Köszönöm szépen a segítséget Apunak és Tibinek, nem volt egyszerű dolguk ennyi versenyzővel, de teljesen rendben volt minden! Most szombaton légy szíves gondoljatok rám ismét!:)