bringásandrás blog: XCO OB másodosztály – erre készültem!
A hétvégi pilisvörösvári Honda Éles XCO OB volt a negyedik alkalom, hogy cross country országos bajnokságon rajthoz álltam. Az első 2008-ban volt, amikor a középtávot sikerült megnyerni, majd utána elitben a “futottak még” helyezést értem el. 2010-ben harmadik lettem, a tavalyi pedig kimaradt.
Az idei évi céljaim közt a hosszú távú maratonok teljesítése és a cross country verseny(ek) másodosztályának dobogós helyezései szerepeltek. A hosszú távú maratonok nem hozták/hozzák még a várt eredményeket (ezen nem is lepődök meg), így Marcival abban maradtunk, hogy megpróbálom kihozni a maximumot a cross country bajnokságból.
fotó: hegyibringa
Nemrég sikerült beszerezni egy wattmérőt, hozzá pedig egy szuper órát, amivel minden apró részletet naplózni tudok. A wattmérő használata közben teljesen más sprintelni! Ilyenkor látom igazán, hogy a pulzusmérés mennyire pontatlan, mennyire becsapja a bringást. Míg egy 1 perces sprint utolsó 5-10 másodpercét pulzusmérővel el lehet sumákolni, mert a pulzus nem esik vissza, addig a wattmérőnél ezt nem lehet megcsinálni, nem lehet becsapni, mert akkor az átlagwatt nagyot zuhan. Úgy érzem, mindenképp hasznos az edzés szempontjából.
Így tehát az utóbbi 3 hét sprinteléssel és erőedzéssel telt. Veszprém szélén, a Csatár-hegyen találtam egy 16-17 perces edzőkört, amiben 180 méter szintkülönbség van, ebből fele szinte kistányéron való mászás. Volt, amikor 1500-1700 méter szintet gyűjtöttem itt össze.
Igyekeztem minél többet pihenni is a verseny előtt, remélve, hogy az is segít. Így talán nem meglepő, hogy nagy reményekkel, bizakodva érkeztem a versenyre.
Vasárnap reggel mégis álmosnak éreztem magam és a combom is fájt kissé. Ezeket nem értettem, hiszen elvileg mindent jól csináltam.
Egy fél – háromnegyed órás bemelegítés kicsit helyrerázott, majd hamarosan már a rajtvonalnál idegeskedhettem: Vertich Tomi, Erős András, Bene Zoli. Kösz! Mit keres én itt? Mindegy, fogak összeszorítva és RAJT!
Elsőként lőttem ki, de nem akartam elkapkodni, így hamar visszavettem. Vertich Tomi és Bene Zoli szélárnyékában utaztam egy keveset, majd az aszfalt végén előreálltam és elsőként fordultam a terepre. Nem rohantam, mert nem itt dől el semmi. Nyugodtan – már amennyire nyugodtan lehet menni, amikor legalább 3-an üldöznek, akik ugyanazért jöttek, amiért én – tempóztam felfelé az emelkedőn.
Egy hosszabb murvás szakasz közepénél úgy hallottam, hogy nagyon közel vannak mögöttem a fiúk, így az erőltetett meneten kicsit gyorsítottam még. Sikerült elszakadnom mindenkitől és a saját tempómban teljesíteni a következő 3,5 kört.
Másodosztály felnőtt férfi dobogó (balról jobbra: Vertich Tamás, Tóth András, Bene Zoltán)
Az egy perccel előttünk rajtoló Master1-esek közül is sokat befogtam, ami motiválóként hatott, hogy gyors vagyok.
A pálya utolsó részén levő fa ugrató vonzotta a legtöbb nézőt. Nem is csodálom, hisz tényleg izgalmas elem volt és sok remekül kivitelezett ugrást is láthatott a közönség. (Persze néhány hatalmas firkálás is volt.)
Kicsivel több, mint egy perces előnnyel sikerült célba érnem és elérni az idei évre kitűzött egyik célomat.
Csapatunk "éremgyűjteménye"
A csapat szempontjából a hétvége eredményesnek mondható, mert Viki a szombati Gerecse maraton hosszú távjáról és az országos bajnokság másodosztály női kategóriájából is második helyett hozott el, Blazsó Marci pedig az Elit férfiak közt lett 3. (Elit felnőtt férfiaknál második.).
Köszönöm szépen a verseny közbeni szurkolást és a bíztató szavakat mindenkinek!
