Benkó Barbi blogja: A lecke: betegen nem versenyzünk!
Benkó Barbi utoljára az albstadti világkupa után jelentkezett blogjával, amiből kiderült, hogy betegséggel küszködve versenyzett. Sajnos a következő héttől komolyabbra fordult a helyzet, hogy mi történt, kiderül legfrissebb bejegyzéséből:
Jó régen volt mikor utoljára jelentkeztem. Ennek több oka is van, de leginkább az időhiány. Nové Mesto Világkupáról még nem írtam, bár nincs is nagyon mit, sajnos kiállni kényszerültem, ami így utólag okos döntésnek látszik, de ott ez nagyon nem volt egyszerű. 2 kör után a csapatfőnököm egy nézők által kevésbé körbeállt helyen azt mondta, hogy álljak meg, mert ennek így semmi értelme, csak még jobban lerontom az amúgy is rossz állapotom. Nehéz volt. Nehéz volt lelkileg, mert tudtam, hogy remek formában vagyok, ráadásul a kedvenc pályám és a kedvenc versenyem, nem így akartam befejezni. Nehéz volt elfogadni, hogy hónapokat dolgozol valamiért – mert én ezen a két Világkupán szerettem volna jól menni – jó formába kerülsz, és akkor jön egy vírus és az egészet dobhatod a kukába. Tudom-tudom, nem dobhatom, mert ami munkát elvégeztem az már az enyém és senki nem veszi el tőlem, csak ezt akkor kicsit másképp éli meg az ember… Borítékolható volt a verseny kimenetele, mert egész héten beteg voltam, Albstadthoz képest sokat romlott az állapotom, így utólag haza kellett volna jönni, ezt a csapatfőnök is belátta, mert tudta, hogy én nem az vagyok, aki vinnyog, ha fáj a kisujja. Ha én már szólok, hogy valami nincs rendben, akkor ott általában nagy gáz van, én hajlamos vagyok elbagatellizálni a kis megfázásokat vagy sérüléseket, nem szoktam vele törődni. De utólag ő is mondta, hogy hiba volt, hogy nem vették komolyabban, főleg, ha én mondtam, de én nem szóltam ötször, hogy nem kéne indulnom, inkább megpróbáltam, tudtam, hogy fontos nekik a Világkupa.
Fotó: Actros András
Hazaérve aztán valami Isteni sugallatra, meg persze Anya unszolására beszéltem az Olimpiai orvossal. És én is éreztem, hogy ez valami komolyabb lehet, mert nem szoktam beteg lenni, pláne nem ennyi ideig, meg fura volt az egész, a közérzetem, minden. Tünetekből és beszélgetésünkből kiindulva megállapította, hogy egy speciális vírusfertőzést kaptam el, de már régebben, csak mivel erős az immunrendszerem meg a szervezetem, ezért nem tudott teljesen ledönteni, de ki sem hevertem, sőt, ráedzettem meg versenyeztem, ami szigorúan tilos, így még mindig bennem van. Egyből beutalt a Sportkórházba egy komolyabb kivizsgálásra, mert azt mondta, hogy szerinte valami nincs rendben a szívemmel. Igaza is lett! A vérképem már egész jó lett a végére, csak valamire allergiás vagyok, mert már csak egy érték volt eltérő, az IgE (ami allergia esetén termelődő immunglobulin. valamire csak jó volt az élettantanulás…) szintem hússzorosa a megengedettnek… A belgyógyászaton szívizomgyulladás és billentyű elégtelenség gyanú miatt teljes pihenőt rendeltek el, azt mondta a doktor bácsi, hogy szellemileg aktívan pihenjek. Az megvolt, vizsgaidőszak kellős közepén járunk… De másodszorra már ott is minden rendben volt, most hétfőn voltam utolsó szívultrahangon és EKG-n a kardiológián szintén a Sportkórházban és azt mondták, hogy minden rendben, újra edzhetek, versenyezhetek, de vigyázzak magamra és lehetőleg figyeljek oda a testem jeleire és ne bagatellizáljam el a dolgokat! Közben kiderült, hogy igaza lehet a keretorvosnak, mert visszagondolva már voltak jelei, hogy valami nincs rendben, jó pár hete életem első elájulásán is túlestem, akkor nagyon megijedtem, mert még soha nem történt velem ilyen, reggel a fürdőszobában egyszer csak elsötétült minden előttem és kb. 2 percig semmit nem tudtam a külvilágról. De aztán minden újra teljesen jó lett, sőt aznap délután még versenyeztem is és nem is ment rosszul. Egyébként valószínű az életformám nem díjazza a szervezetem, főleg most a vizsgázás-edzés kombináció nem túl jó neki, de elhatároztam, hogy ezen változtatni fogok, mert sikerült megijeszteniük azért engem is az orvosoknak.
Nové Mesto hete amúgy sem telt túl jól nekem, mert edzeni normálisan nem tudtam, rosszul voltam, viszont legalább tanultam ezerrel az anatómia szigorlatra, amit folytattam miután hazajöttem és múlt hét csütörtökön ötösre vizsgáztam. Kicsit büszke is voltam magamra, meg is veregettem a saját vállam, mert nem keveset szenvedtem ezért, de megérte. Kivonultam kicsit a csapatéletből akkor, de szerencsére megértőek voltak a többiek, hogy folyton visszahúzódtam a szobában és sehová nem mentem velük, bár szívesen tettem volna. Az azért jó lesett, hogy többen is mondták utána, hogy hiányolták a hangulatfelelőst. 🙂 A nehéz vizsgákon már túl vagyok, e hétre még bevállaltam hat könnyebbet, mert muszáj most végeznem, hisz egy darabig megint nem leszek az országban, és ha minden igaz, ezzel végeztem is és jöhet a nyár! De nem akarom elkiabálni!
Fotó: Actros András
Azt kell mondjam szerencsére jó időben volt a durva vizsgaidőszak, mert nem volt időm mélydepresszióba zuhanni a betegség miatt, bár nem vagyok hajlamos az ilyesmire, de nem szoktam jól viselni a betegséget és sérüléseket, mert nem vagyok türelmes. Így arra sem volt időm, hogy ezeken gondolkozzak, mert annyira izgultam az anatómia miatt. Vizsga után pedig meglátogatott az izraeli csapatársam Shlomi, aki elindult a siófoki Eliminatouron, ahol második lett a szlovén VB ezüstérmes Halzer mögött. Másnap az eplényi Magyar kupán is rajthoz állt, de nem volt kedve sarazni meg futóversenyezni, mert idén nekünk száraz verseny még nem volt, így kiállt az első helyről pár kör után. Lementem vele és csaptunk egy balatoni weekendet. Legalább hasznossá tettem magam és segítettem neki, ha már én nem edzhettem és még jól is szórakoztunk. A sok tanulás után meg rájöttem, hogy mégis hiányzik a kerékpározás és nem vesztettem motivációt, hanem újra formába szeretnék kerülni, mert most sokat estem vissza. Vasárnap már versenyzem is Horvátországban, ahonnan egyből továbbmegyek Itáliába, mert még régebben hívott a Focus marketingese a 2014-es kerékpáros katalógus fotózására és az hétfő-kedden lesz a Dolomitokban. Aztán ott is maradok, mert jövő hétvégén Világkupa Val di Sole-ban, majd egyből EB. Azon most erősen gondolkodom, mert tudom, hogy a csapat azt akarja, hogy menjek, de én meg nem sok értelmét látom, mert nem vagyok abban az állapotban ráadásul most nincs pénze a Szövetségnek, majd lehet, hogy utólag fizetik, így egyelőre önköltséges. Ismerem a berni pályát, nekem tetszik, technikás és élvezetes, feküdne is, de ezt még átgondolom. Végül is van két hetem…
Köszönetnyilvánítással szeretném zárni az írást, mégpedig a Sportkórház összes dolgozójának köszönöm, akik velem foglalkoztak, vagy bármilyen kapcsolatban voltak, mert mindenki nagyon kedves és segítőkész volt, mindenhol soron kívül behívtak és tényleg alaposan megvizsgáltak, nyilván ez az Olimpiai Rendelő beutalójának is volt köszönhető, de most tényleg azt éreztem ebben a nem túl rózsás magyar egészségügyben, hogy érek valamit és ki akarják deríteni mi a baj. Külön köszönet Dr. Hidas Péternek és Dr. Téglási Györgynek! Valamint a családomnak és barátaimnak, akik mint mindig, most is mellettem álltak és mindenben támogattak! Most pedig vissza a tanuláshoz, de legalább már látom az fényt az alagút végén!
