Angelo Fausto Coppi, vagy ahogy az olaszok nevezik, a bajnokok bajnoka, azaz il Campionissimo volt a kerékpározás úgynevezett aranykorának legsikeresebb versenyzője. Egy minden terepen kiváló adottságokkal rendelkező bringás, aki hegyen, sík terepen és sprintben is sok borsot tört akkori vetélytársai orra alá. De ha még ez nem lett volna elég, akkor neki egyáltalán nem számított, hogy egynapos versenyen, hetekig tartó körversenyen, vagy éppen pályán indul, mert mindig ott tudott lenni a legjobbak között.
Coppi egy ötgyermekes olasz családban negyedikként jött a világra 1919. szeptember 15-én Castellania nevű kis faluban. Édesanyja az Angelo, apja a Fausto nevet szánta neki, így Angelo-Fausto néven anyakönyvezték, de élete során Fausto néven volt ismert. 13 évesen abbahagyta tanulmányait és beállt egy henteshez dolgozni. 15 éves korában kezdett versenyezni, önálló, klub nélküli versenyzőként. Első díjazása 20 líra és egy szendvics volt.
Profi pályafutása 1939-ben kezdődött. Öt alkalommal nyerte meg a Giro d’Italia-t (1940, 1947, 1949, 1952 és 1953), kétszer a Tour de France-t (1949-ben és 1952-ben). A legnagyobb egynapos győzelmei közt olyan versenyek találhatóak, mint a Giro di Lombardia (1946, 1947, 1948, 1949 és 1954), a Milano-Sanremo (1946, 1948, 1949), a Párizs-Roubaix és a Vallon Nyíl verseny (1950). 1953-ban a világbajnoki mezt is megszerezte. Pályán is világbajnoki aranyérmet sikerült szereznie üldözőversenyben 1947-ben és 1949-ben. 1942-től 1956-ig ő tartotta az egy órás kerékpározás világcsúcsát (45,798 km):
- 1 km: 01:17
- 2 km: 02:36
- 3 km: 03:53
- 4 km: 05:12
- 5 km: 06:30
- 10 km: 13:02
- 15 km: 19:35
- 20 km: 26:08
- 30 perc: 22.946 km
- 25 km: 32:41
- 30 km: 39:14
- 35 km: 45:47
- 40 km: 52:19
- 45 km: 58:5
- óra: 45.871 km, később korrigálva: 45,798 km
Nagy riválisa, Gino Bartali is olasz volt. Kettejük küzdelme Olaszország akkori lakosságát is megosztotta. Bartali konzervatív, vallásos, vidéken mélyen tisztelt versenyző volt, míg Coppi ellentétes habitusú, az edzéseket megújító, az iparosított észak kedvence volt.
Amikor Olaszország belépett a második világháborúba, Coppi egy gyalogos egységbe vonult be a hadseregbe. 1943-ban Észak-Afrikába vezényelték, ahol brit hadifogságba került. 1945-ben visszakerült hazájába, majd 1945 júliusában, négy év kihagyás után indult újra versenyen, amit megnyert.
1959-ben Burkina Faso elnöke meghívta Coppit, Raphaël Géminianit, Jacques Anquetilt, Louison Bobet-t, Roger Hassenfordert és Henry Angladét, hogy versenyezzenek helyi kerékpárosokkal, majd utána egy vadászatra. Az afrikai út során Coppi és Géminiani maláriával fertőződött. Géminiani túlélte a betegséget, de Coppi, akit az orvosok félrekezeltek, elhunyt. A La Gazzetta dello Sport, az olasz sportlap, Coppi melléklettel jelent meg. A szerkesztők egy újabb Coppiért imádkoztak a lapban.
Írta: Lengyel László
