Waberer’s-evopro-blog: Hőség és küzdelem a svédországi Európa Bajnokságon
Parti András
Az elmúlt hétvégén a Svédországban rendezett Európa Bajnokságon álltak rajthoz olimpiai kvótafutóink. Nem volt könnyű dolga a versenyzőinknek, hiszen az olimpia közeledte miatt összegyűlt kemény mezőny mellett a hőséggel is meg kellett birkózniuk.
Juhász Zsolt: „Jól kezdtem az első fél kört, de később hátráltatott az egészségi állapotom és sokat visszacsúsztam. Tempóból egész sokat feljöttem körről körre, sajnos a végét már nem bírtam. A hirtelen jött meleget sem toleráltam, így már vártam, hogy befejezzem a versenyt 80%-al.”
Parti András: „Az idén ez volt ez első világversenyünk, még úgy érzem, hogy fel kell vennem a ritmust. Svédországhoz képest elég meleg volt, hőérzetre legalább 30 fokos hőség fogadott minket. A rajtom közepesen sikerült, azonban az első lefelében buktak előttem, ezért kicsit visszább csúsztam. Nem aggódtam különösebben, tudtam, hogy hosszú még a verseny. El is kezdtem az előzgetést, de nem figyeltem oda, hogy eleget igyak. Ezért a verseny vége felé volt egy-két holtpontom. Egyszer majdnem el is estem, nem is tudom, hogyan maradtam a bringán. Nagyot mentettem, illetve velem voltak az égiek. A pedálom egyik oldala el is tört, szerencsére a másik még működött. Így végül 34. lettem. Volt már jobb EB-m is, de örülök ennek is, mert nagyon nehéz verseny volt!”
Vigh Zoltán: „Az elmúlt pár hónapban igen komoly mentális válságon estem át, de úgy tűnt, hogy sikerül kievickélnem a problémából. Nem akarok és nem is tudok kifogásokat találni, vasárnap ennyi volt bennem. Szeretném megköszönni a lehetőséget a szövetségnek és a szponzoroknak, hogy ott lehettem egy ilyen nemzetközi versenyen. Jó volt egy ilyen összetartó csapattal eltölteni ezt az 1 hetet.”
Az idei szezonban visszatérő Szatmáry András továbbra is maraton versenyek indul főként és újra remek formában versenyez. Az elmúlt hétvégén a hazai rendezésű Vértes Maratonon állhatott a dobogó legfelső fokára.
Szatmáry András: „Izgalmasra sikerült a hétvégi Vértes Maraton számomra, hiszen az utolsó pillanatig nyílt volt a küzdelem Marcival és Petivel. Nehéz volt előnyt kialakítani a verseny során egymással szemben, mivel nem volt nagy erőkülönbség köztünk, illetve a nyomvonal is egy bolyozósabb, többnyire kevésbé meredek széles dózer utakból állt. A második körben egy nagy pocsolya kerülésénél volt egy kisebb bukásom, ahol leesett a szemüvegem. Amikor észrevettem, hogy nincs meg, visszafordultam, hogy megkeressem. Szerencsére viszonylag gyorsan meglett, de azt hittem, hogy itt elúszott a verseny. Petiék viszont lassítottak, amíg a látótávolságba nem kerültem. Az utolsó kör legmeredekebb szakaszáig váltott vezetésben mentünk, ahol megpróbáltam ellépni. Az emelkedő tetejére Marcival maradtunk ketten és innen célig tempóztunk, ahogy tudtunk. Sprintelni egy maraton verseny végén, mindig kétes kimenetelű. Most bennem maradt egy picivel több és sikerült megszerezni a győzelmet. Belülről nézve nagyon jó, sportszerű és izgalmas küzdelem volt.”
