Vígh Zoltán és Cseh Veronika bírták legjobban a hőséget a Duna Maratonon
A 16. Duna Maratonon a nyár eddigi legforróbb vasárnapján vették célba a mountain bike-osok a dobogókői sípályát, gyalog… A mára klasszikus hegyikerékpáros tömegsport rendezvény legfőbb különlegessége mégis az volt idén, hogy új történelmi helyszínen, Esztergomban alakították ki a rajt-cél területet.
A Duna Maraton az első években vártól-várig, azaz a Budai-vártól a Visegrádi-várig tartott, majd később – egészen a tavalyi versenyig – Visegrádra költözött a rajtterület is, így lehetőség adódott évről-évre 30 km körüli rövidtáv kialakítására is, a hosszú- és a középtáv mellett.
A jól ismert pályák idén az esztergomi rajt miatt megújultak a Visegrádi-hegységben és a Pilisben, bár egyes szakaszok visszaköszöntek a 65 kilométeres (1800 m szint) közép- és a 89 kilométeres hosszútávon (2600 m szint). Le kellett például küzdeni – felfelé – a dobogókői sípályát, ami a 30 fok feletti hőségben nem volt egyszerű feladat, a bringásoknak ez csak tolva sikerült.
A 29 kilométeres rövidtáv papíron egy könnyebb pályát kínált a kevésbé felkészülteknek és a legfiatalabbaknak, a nyomvonal ugyancsak az esztergomi rögbistadionból indulva csak 800 méter szintkülönbséget tartalmazott egy kisebb hurokban. A hőség és a sokáig árnyék nélküli mezőkön átvezető ösvények azonban eléggé megnehezítették a rövidtávon indulók dolgát is.
Akik csak ismerkednek a mountain bike-ozással, egy 11 kilométeres minitávon tehették magukat próbára, 330 méter szintet teljesítve. A Top Maraton sorozat 2 futamának végén minden bringás átélhette – a választott távtól függetlenül – milyen érzés zárt pályán, Esztergom óvárosában, vagy éppen a várban bringázni.
A férfiak versenyében 10-20 kilométeren keresztül egy közepes élboly alakult ki, ahonnan Blazsó Márton (Kross-VKE Nelson) húzta meg többször a tempót, aminek eredményeképpen többen leszakadtak. A sípályán a tolás végére mégis Vígh Zoltán (Waberer’s Areus MTB Team) és Buruczki Szilárd (Cube-Csömör) maradtak elöl, s így haladtak tovább egészen Esztergom határáig. Itt az utolsó frissítőpont előtti meredek emelkedőn szakította le Vígh Buruczkit, s innen szólóban haladt a célig. A harmadik helyen végül Blazsó érkezett.
A célba érkezés után viszont egy aprónak tűnő, de komoly sérüléssel kellett kórházba szállítani, ugyanis egy pályára belógó ágból származó tövis állt bele a vénájába, ami életveszélyes is lehetett volna gyors orvosi segítség nélkül. A Waberer’s Areus MTB Team versenyzője helyett csapatvezetője, Bogár Gábor nyilatkozott:
A pálya – főleg a hosszútáv része – nem igazán volt jól kitakarítva, nagyon sok helyen belógó tüskés ágak voltak. Egy ilyen csapódott oda Zoli alkarjához, beleállt a vénájába a tüske és benne is maradt, ezt vizsgálják most a kórházban. Csapatvezetőjeként nagyon örülök, hogy összejött a Zolinak a győzelem, nagyon megérdemelte, mert sokat segített az olimpiai kvótafutásban, aminek első éve májusban zárult. Végül a Zoli pontjai számolódtak be harmadik emberként Juhász Zsolt és Parti András mellett. Zoli gyakorlatilag beáldozta a maraton versenyzését, hogy C-kategóriás XCO-kon induljon és pontokat szerezzen. Ennek viszont van egy hátulütője, hogy nagyon sokat kellett indulnia olyan versenyeken is, ami eredetileg nem volt betervezve.
Vígh Zoltán (a fenti képen) szerencsére megúszta az esetet bármilyen komplikáció nélkül, a kórházból vissza is ért az eredményhirdetésre.
A nők között – idén már második XCM magyar kupafutamát nyerve – Bickei Anna és Balázs Beáta előtt az Alpinbike Team Giant Endura High5 csapatból Cseh Veronika volt a leggyorsabb, aki a következőképpen látta a 16. Duna Maratont:
Nekem nem tetszett a pálya, igaz én a régivel is úgy voltam, hogy ez a legnehezebb maraton, amiben közrejátszik az is, hogy többnyire brutálisan meleg van. Ennek a pályának viszont voltak nagyon véleményes részei, gyakorlatilag életveszélyes lefelék hatalmas nyomvályúkkal, és ha valaki éppen ment előtted, nem is láttál semmit a portól. Még ha nagyon lassan mentél, akkor is benne volt a pakliban hogy hibázol. És nem ezek a részek voltak veszélyesnek jelölve, hanem pár köves szakasz, ami viszont nem volt az. Ha már jelölésről beszélünk, azt meg kell hagyni, hogy a szalagozás meglepően jó volt, nehéz lett volna eltévedni, és a frissítőpontok is jól voltak elhelyezve.
Maga a verseny nekem a sípályáig egész jól ment, olyan fiúkkal mentem együtt, akik máskor előrébb szoktak lenni, de a hosszú tolás felénél a gerincsérvem közbeszólt, s mire felértem már folytak a könnyeim és mondtam, hogy nem megyek tovább… Persze aztán továbbmentem, de én azt nem találom értelmes dolognak egy mountain bike maratonon, hogy ilyen hosszan fel kelljen tolni a bringát. A végére nagyon elfáradtam, iszonyú meleg volt, amit rosszul bírok és lehet, hogy kicsit keveset is ittam. A vége felé ahogy visszanéztem, az egyik mezőn látni véltem Bicskei Annát, és az időeredmény alapján tényleg közel volt, de végül sikerült megszerezni az első helyet.
Harangvölgyi András, a verseny főszervezője az egész mezőnynek elismerését fejezte ki az eredményhirdetés alatt teljesítményükért:
Lenyűgöző volt ez a kitartás, hogy ebben a hőségben ilyen sokan teljesítették a Duna Maratont, nagy köszönet és gratuláció illeti a résztvevőket ezért a szervezők részéről. Igazi sportember itt mindenki, hiszen amikor mindenhol azt halljuk, hogy ki sem szabad menni az utcára, ennek ellenére végignyomták a távokat. Találkozzunk a Top Maraton sorozat következő állomásán, a Bükk Maratonon is!
Teljes eredménylista: duna_maraton
További képek Vanik Zoltántól:
