Mint ismeretes Valter Attila a Katalán Körversenyen megszerezte élete legjobb WorldTour eredményét azzal, hogy az utolsó szakaszon a harmadik helyen végzett. Egész héten szakaszról szakaszra egy egész ország izgult a magyar versenyzőért, most viszont ő mesélte el közösségi oldalán, hogy mit élt át, mi történt vele a Katalán Körversenyen:
“Úgy érzem a Katalán körön sok minden történhetett, amit nem láthattatok, szeretnék kicsit hosszabban beszámolni arról, hogy én hogy éltem meg ezt a nagyon kemény hét napot. 🇪🇸
A versenyre szabadként érkeztem, azaz magamért versenyezhettem, bár ez nem jelenti azt, hogy feltétlen az összetett versenybe kellett részt vegyek, veletek együtt én is szerettem volna itt jó eredményt elérni, de úgy néz ki még várni kell egy keveset, hogy a legmagasabb szinten is beleszóljak a játékba. Az első szakasz nem úgy alakult ahogy terveztem, egy rossz pillanatba rossz helyen voltam, a lábaim sem voltak még versenyhangulatban és elvesztettem a kontaktot a fő mezőnnyel, ahova már nem volt esélyem visszaérni. Természetesen csalódott voltam, de utólag lehet ez kellett ahhoz, hogy agresszívan versenyezzek a hét további részébe.
A második napi időfutam hozott némi megnyugvást, nem kockáztatva egy viszonylag nyugis versenyt futva sokat javultam az UAE Touron nyújtott eredményhez képest ezért pozitívabban vártam a folytatást.
A harmadik szakasz viszont szintén nem életem teljesítménye volt: Vallter-Valter 1:0. A Vallter2000 nevű befutóra még mindenképp vissza kell térnem egy komolyabb helyezést is elhozva onnan.
De végre beszéljünk kicsit a jobb élményekről is! Mindent meg akartam tenni, hogy szépítsek a versenyemen és ha más nem erősödjek, tapasztaljak amennyit csak tudok, ezért is próbálkoztam a szökéssel a verseny királyszakaszán. Végre sikerült a szökés, de egy összetettben jól álló versenyző jelenléte miatt nem engedett elég előnyt a mezőny, az utolsó hegy lábánál utolértek minket.
Másnap ismét nekivágtam, valahogy minden nappal egyre jobb lábaim voltak és ismét sikerült bekerülni egy nagyobb csoportba, majd abból egy négyesbe olyan versenyzőkkel, mint például Bob Jungels. A nagyobb csoport újból utolért minket az utolsó 40 km-re, innentől a csapattársamért Sebastian Reichenbach-ért próbáltam tempót menni az utolsó hegyen, minél kedvezőbb pozícióba hozva. Az egész napos szökés majd a segítés adott egy extra motivációt a végére, bár egy kicsit leszakadtam az elejéről kezdtem bízni a jó eredményben. Az utolsó 800 méteren visszaértem az élbolyra, innen sikerült egy 8. helyet elhoznom a sprinten, ami addigi legjobb WorldTour eredményem volt.
A hatodik szakasz viszonylag nyugodtan telt, a helyezkedésre figyeltem, végre jól együtt dolgoztunk a csapattal a mezőny elejében. A sprintben csapattársam Simon Gugliemi-t próbáltam segíteni, jó alkalom volt, hogy gyakoroljam ezt is egy keveset.
Az utolsó barcelonai szakasz pedig hát… életem egyik legkülönlegesebb napja a kerékpáron.
Tudtam, hogy mindent meg kell tegyek, hogy szökésbe kerüljek, hiszen Valverdével érkezve egy ilyen befutóra nem a legokosabb választás. Ismét egy nagyobb csoporttal sikerült ellépni a főmezőnytől és eljutni a végső körpályáig, ami gyakorlatilag egy betonozott monti pálya volt. Itt igazából csak minél tovább akartam jutni, de sokkal erősebbnek éreztem magam, mint eddig bármikor. Minden körben egyre kevesebben lettünk a motiváció pedig egyre nőtt. Az utolsó előtti körben meghúztam a meredek hegyet és elléptünk Sebastiannal és egy másik francia versenyzővel. Innen lépéselőnybe versenyeztünk, az utolsó kis dombig mentünk hárman, ahol bár a kamerás lemaradt, sikerült ellépnem egyedül és az utolsó két kilométert egyedül megtenni. Őszintén szólva nem is tudtam, merre jár a főmezőny, az utolsó 500 méteren láttam meg őket, de ott már tudtam, hogy meglesz a dobogó.
Köszönöm nektek a rengeteg üzenetet, támogatást és érdeklődést! Remélem sok hasonló sikerről számolhatok be még idén! 🤗
Valamint köszönöm az Équipe cycliste Groupama–FDJ csapatának a perfekt supportot a hét során!”
