A hétvégén rendezték Albstadtban a mountain bike cross country világkupa első futamát, ahol juniorjaink közül Bányai Dominik, Dina Márton és Erdélyi Attila képviselték az országot. Dina Marci beszámolóját olvashatjátok, aki élete első világkupáját teljesítette a hétvégén:
Az utóbbi öt napot Németországban töltöttem Világkupán. Erről szeretnék pár érdekességet megosztani veletek.
Szerda reggel 6 órakor találkoztam egy benzinkúton Benkó Lacival és Barbival. Egy több mint 9 órás autókázás után meg is érkeztünk Albstadtba. Először Barbit raktuk ki, mert ő külön szálláson volt a saját csapatával, ahol megismerkedtem egy-két csapattársával.
Ami elsőre feltűnt, hogy itt mindenki nagyon közvetlen és barátságos. Nem számított nekik hogy én nem vagyok akkora versenyző, mint ők, mégis nagyon kedvesen voltak velem.
Miután mi is meglátogattuk a szállásunkat, Lacival elmentünk egy rövid átmozgató edzésre, aminek a vége az lett, hogy kimentem a pályára „illegálba” (mert hivatalos edzés csak pénteken volt). De nem én voltam az egyetlen, aki bejárta az egyébként már teljesen kiszalagozott pályát. Elsőre volt egy-két hely, ami kicsit megrémített, például egy nagyobb letörés is. Két kört mentem, az első körben kihagytam, de a másodikban úgy voltam vele, ha most nem csinálom meg, akkor egész héten ott fogok álldogálni, ezért gondoltam egy merészet és nekimentem. Könnyebb volt, mint amilyennek kinézett.
A pályát összességében nézve nekem nagyon tetszett. Volt benne három meredek mászás és három technikás lejtő. Nekem nem volt egyszerű, de azért teljesíthető. Ezen a környéken az időjárás nem a meleg nyári napjairól híres. Szerdán még csak mutatóban volt sár, de csütörtök reggelre megkaptunk az égi áldást, aminek köszönhetően már szinte csak sárgumival lehetett végigmenni a pályán.
A szállásunk a lehető legjobb volt. Egy olaszok által üzemeltetett szálloda, aminek köszönhetően a kaja igen jó volt. Nagy pozitívum még, hogy mindössze fél percet kellett bicikliznünk ahhoz, hogy a pályát elérjük.
Ezt a pár dolgot figyelembe véve, érthető módon a svéd és az amerikai válogatotton kívül a komplett Specialized Factory Racing is itt lakott. Számomra elég nagy dolog volt egy Jaroslav Kulhavyval meg egy Todd Wells-szel egy helyiségben reggelizni, hogy csak a legnagyobb neveket említsem. 🙂
Pénteken kilátogattunk a sprint versenyre amin Barbi, és Csielka Márk is indult. Itthon nem minden napi látvány mikor valaki teljesen lapos kerékkel ötvennel megy végig az ugratókkal telerakott kockaköves szakaszon, de ott ilyen komolyan veszik ezt a sportágat. Szerintem azért ez egy kicsit túlzás volt… a Magyarországon már jól ismert Miha Halzer is bekerült a döntőbe, de sajnos a végére elfáradt és „csak” harmadiknak tudott bejönni.
Szombaton az U23-asok már szinte teljesen száraz cross country pályán versenyezhettek a nem éppen mindennapinak mondható verőfényes napsütéses időnek köszönhetően. Itt is volt érdekeltségünk, szintén Márknak köszönhetően. Én először láttam világkupát élőben, de azt kell, mondjam nagyon kemény. Az eleje nagyon haladt. Bevallom őszintén kicsit meg is ijedtem, hogy mit fogok én csinálni másnap a hasonlóan erős junior mezőnyben.
Este megkaptuk a rajtlistát, amit látva nem lehettem felhőtlenül boldog, ugyanis a mintegy 130 fős junior mezőnyből én a 98. rajtpozíciót kaptam. Arra számítottam, hogy hátulról fogok rajtolni, de hogy ennyire…
Másnap reggel arra ébredtem, hogy borult az idő, de végül szerencsénk volt és a mi futamunk alatt nem volt számottevő eső, ennek ellenére nagyon csúsztak a kövek. A rajtban próbáltam jól helyezkedni, ami szerintem sikerült is, mert az eső kör végén az 58. hely környékén jöttem és ez így is maradt az utolsó körig, ahol sajnos már nem voltam annyira gyors és páran meg is előztek. Végül a 66. helyen zártam életem első világkupáján.
Nem vagyok maximálisan elégedett, szeretnék még jobb helyeket elérni, de bizakodóan nézek előre. Erdélyi Attila a 42. helyen ért be, míg Bányai Dominik sajnos kulcscsontját törte az utolsó lejtőn. Elmondása szerint elestek előtte és már nem tudta kivédeni. Ennek ellenére begurult a célba. Jobbulást kívánok neki!
Nem ő volt az egyetlen, aki szerencsétlenül járt. Mind az U23-asok mind a Juniorok futama alatt láttam hordágyon elvinni versenyzőt a pályáról, míg a németek két top favoritja Sabine Spitz és Manuel Fumic is lenullázta magát a pályabejáráson.
Nagy köszönet Benkó Lacinak a sok-sok segítségért! Hétvégén ismét világkupa, ezúttal Nove Mesto, talán még erősebb mezőnyben. Bízom a jó szereplésben.
