A Merida Maraton Team CST mountain bike versenyzői, Kis József és Vas Péter egyre jobban belelendülnek az alpesi hegymászásba. Bibi jelentkezik a TransAlp ötödik, Scoul és Livigno közötti szakaszáról:
Ciao Ungheria!
Bibito tudósító Livigno!
2012.07.18.
Imádom Olaszországot, az olasz mentalitást, életérzést és persze a sonkát, sajtot! Ezzel valószínűleg az égiek is így lehetnek, mert verőfényes napsütésben, egy szál felhő nélkül, de azért kellemes 23 fokban várhatom versenyzőimet.
A ma reggeli indulással nem volt gond, bár Peti kicsit nyűglődött a pocakja miatt, ezt leszámítva a legnagyobb nyugalommal várták a rajtot. Én is simán és időben átértem, bár a határátkelésnél legomboltak 13 eurót, amiért méltóztattuk használni az egyetlen utat, ami errefelé kivezet Svájcból. Az is igaz, hogy ez tartalmazott egy több mint két és fél kilométeres, nyílegyenes, egyszemélyes (3,8m magas, kb. 3,5m széles) alagutat, amit nem lehetett egyszerű kifurkálni, és egy komoly kis gáthoz vezetett. Mondanom sem kell, lenyűgöző volt!
A mai szállásunk egy valamilyen rendezvényközpont lehet, aminek egyik termét jelölték ki a tömegszállásnak, de azt hiszem ma is sikerült okosan elszeparálni magunkat a plebsztől…! J Cserébe segítettem a táskarámoló fiúknak szétszortírozni a táskákat… Wi-fi ugyan lenne, de ismét fizetős, mint eddig a 0. nap kivételével bárhol, de mivel ez egy konferencia terem, találtam internet csatlakozást, és egy kis keresgélés után kábelt is, így most vezetékes kapcsolaton tudom küldeni az infót, a pajesz mögé!! Nem könnyen húzzák át Tibcsi Bácsi számításait!! Amúgy ugyanitt lesz a pasta party is, csak egy másik teremben és az előtte lévő parkoló a rajt-cél-expo terület. Zsírkalácsság!
Maradék kolbászkámat, egy kis valamilyen olasz kérges sajttal, paradicsommal majszolgatva vártam a célba érkezőket. Volt időm körbe nézni és elmorfondírozni a versenyzők beérkezése után biztosított ellátásról. Ismét meg kell jegyeznem, Olaszország. Tegnapi nap is volt kirakva sok minden, de bőségesnek nem mondanám, sőt el is zavartak, amikor egy falat sajtot akartam letesztelni. Nem is jutott mindenkinek, max. az első harmad beérkezőnek. Ezzel szemben itt 2-3 fajta sonka, szalámi, több féle sajt fogadta a versenyben kimerülteket és persze az összes többi, amit ilyenkor adni szoktak. Ahogy fogyott, 29-er kerékméretű, púposra rakott tálcákon pótolták és senki nem szólt, amikor beültem a sonkák közé és körbe rágtam magam egy jó egyméteres átmérőjű körben…
Szóval vártam a fiúkat. Az első páros Lakata-ék voltak, 3 óra 10 perces idővel! Mivel hozzájuk képest a srácok kb. 50 perc-1 óra körüli lemaradással szoktak jönni, így borulni látszott, a reggeli latolgatásnál megcélzott 4 és fél órás menet. Papírforma megállta a helyét: 4:11-el megérkeztek. És hányadik helyen? 10. !!! Ezzel összetettben a 11. helyre jöttek fel!!! Ez már tripla kéjmámor! Német ellenfelükre 12 percet ráverve, most 7 perc előnyre tettek szert, de az előttük lévő csapatok közt is lett időbeli kavarodás (volt olyan, aki bő 15 perccel jött be mögöttük), így a még előrébb lépés az összetettben sem lehetetlen! Na, nem kiabálunk el semmit, csak esélyt latolgatunk… Még gyorsan hadd köszönjem meg a sok bíztatást! Nagyon jól esik a fiúknak! Megtesznek mindent, ami tőlük kitelik, én pedig továbbra is próbálok alájuk rakni minden segítséget!
A pályáról lejőve elsősorban a fáradságot láttam rajtuk és olyan energia kitörést, hogy most már beszéljenek róla ők:
Vas Peti:
Úristen! Ma nagyon kihajtottam magam, de sírni tudnék az örömtől! Túl vagyunk az 5. napon, olyan helyeken voltunk ma és olyan jól éreztem magam a verseny első emelkedőjét leszámítva, hogy még a szemem is befátyolosodott és menet közben még hüppögtem is. Itt lehetek a versenyen, ilyen állapotban, ilyen csodálatos természetben! Szerintem akkor csak azért nem bőgtem el magam, nehogy az ellenfelek elkanászodjanak. Szóval a reggel. Botor módon túltöltöttem magam tejjel, azaz a szokásos 6 deci kakaó és tej összeállításból, ma olyan 1,1 liter ment le! Nem csodálom, hogy a szervezetem nem úgy reagált és talán jogosan nem akart forogni a lábam. Olyan ember ment el mellettem, hogy fogalmam sem volt melyik blokkból indult, de gumicsizma volt a lábán és gázpalack volt a bringáján… J Józsi látványosan unta magát, míg én csak tekergettem a pedált. Szerencsére az emelkedő végén kezdtem magamhoz térni, egyben feltűnt, hogy az eddig elment emberek nincsenek is olyan messze. Lefelé továbbra is küldtük, persze ésszerű határokon belül, a sík szakaszokon pedig igénybe vettem Jocó segítségét. Kicsit rutintalan volt még az elején, így sokat kellett instruálni, de aztán kialakult az összhang ebben is. Majd jöttek a meredek emelkedők, ahol kirobbanó formában haladtam én is. A látvány fantasztikus volt, végig az egész mai szakaszon. Ez azért sem lehetett véletlen, mert gyakorlatilag az egész szakasz a Svájci Nemzeti Park területén haladt.
Kis Józsi:
Már az első emelkedőn éreztem, hogy jól forognak a lábaim. Szépen haladtam, míg Peti mögöttem „botorkált”, sőt elkezdett elmaradni. Visszavettem a tempóból, de csak nem akart közeledni. Már-már leraktam a lábam, hogy el ne essek, akkorra sikerült felérnie rám. Kérdésemre felelve elárulta lassúságának okát. Az a fránya tej! Csapatversenyről lévén szó, felvettem az Ő tempóját, bízva benne, hogy hamarosan átesik a krízisen. Peti barátom nagy küzdő, így nem is kellett sokat várnom, hogy bele lendüljön. 25 km-nél már nyoma sem volt kezdeti gyengeségének és innentől beindult a gőzhenger! A mai szakasz nem szűkölködött természeti szépségekben és technikai elemekben sem, de azokat szépen megoldottuk. Az utolsó emelkedőn kezdtük felőrölni ellenfeleinket és az ezt követő sík szakaszon beálltam Petinek vezetni, hogy az előnyünk meg is maradjon. Ezek után már csak a célba vezető hullámvasutas hegyoldalt kellett leküzdeni, de ezt egyesített erővel meg is oldottuk. Éreztem, hogy nem lesz rossz a mai eredmény, de ez a 10. hely még engem is meglepett! Holnap lesz a leghosszabb szakasz, amit ráadásul egy órával hamarabb kell kezdeni, lévén 106 km-t és 3450m szintet kell megrakni! Ha úgy vesszük ez „csak” egy Szilvás marci hosszútáv (csak 2000 méterrel magasabban)…. J
